Gondolom, Tolkien úr mesterművét, a Gyűrűk Ura trilógiát senkinek sem kell bemutatnom. A legnagyobb tündérmese, ahogy Göncz Árpád nevezte, lebilincsel csodálatos világával, megigéz fantasztikus szereplőivel, amíg az Egy Gyűrű útját követjük Mordor felé, hihetelen eseményeket élhetünk át a lapokra nyomtatott betűk segítségével. És ha már Gyűrűk Ura, akkor Babó, vagy Hobbit, ki hogy ismeri. Tolkien eme kisebb műve Zsákos Bilbó kalandjait meséli el: hogyan kelt útra Gandalf és a törpék társaságában, hogyan jutott talált rá Szauron gyűrűjére, hogyan jutott el a Magányos hegyig és vissza. Olyan világot fedezhettünk fel, mely egyszerre csábít és rémiszt minket. A sok-sok hihetelen kaland és esemény kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem, így rögtön lecsaptam a mű paródiájára, A nyomitra, főleg, hogy mostanában úgy vedelem a humort, mint egy viking a frissen csapolt boroshordót.
Mi is a sztori? Zsebes Bingó, a nyomit éli maga kényelmes életét, amíg meg nem zavarja Gandef, a süket varázsló és egy csapat walesi törp, akik aranykeresés ürügyével elcsábítják az éretlen Bingót egy hihetetlen kalandra. Tervük, hogy ellolvagoljanak azért a kincsért, melyet Smukk, a hatalmas sárkány őriz.
Lényegében ennyi, meg is egyezik az eredeti könyv történetével, de amit a mélyen tisztelt A. R.R.R. Roberts véghez vitt, az nem mindennapi. És tényleg nem. A könyv elképesztően sok humort vetít. Kezdhetnénk is magukkal a szereplőkkel, akik egytől-egyig szeretnivaló, bolondos alakok. Bingó, mint az egyetlen nyomit, egy lusta, hétalvó, kényelmes szerzet, akinek veleszületett betegésge, hogy lábában igencsak nagy ízületi gyulladás leledzik, így minden egyes lépés megterhelő számára. Gandef, a hóbortos vén varázsló, aki egyszer kihangosító varázslatot alkalmazott, hogy perverz módon kihallgassa a madarak szerelmi életét, mígnem egy kóbor kutya elugatta magát mögötte. Személyes kedvenceim a törpök, akik ugyan a mű során hullanak, mint a legyek, de ezek a szituációk is rendkívül abszurdak, annyira, hogy szégyen szemre kinevetjük a szerencsétlen törpöket. És még sok-sok valós Gyűrűk Ura szereplő kifigurázott másával találkozhatunk.
Kedvenc részeim mégis a lábjegyzetek voltak, melyek néhol már annyira betegek, hogy minden erőmre szükség volt, nehogy bepisáljak a buszon olvasás közben. Csak a rend kedvéért egy részlet:
"A tehenek, azok az ennivalók, nem a kutyák. Végül is azok már elég nagyok, hogy vigyázannak magukra, nem úgy, mint egy nyüszítő, barna szemű terrier. Jusson eszünkbe a Kutya Is Ember Mozgalom jelmondata: "A kutya is ember!" (A Tehén Is Ember Mozgalom jelmondata jóval ellentmondásosabb: "A Tehén Is Ember, Még Ha Nem Is Valami Okos Ember, ÉS El Kell Ismernünk, Hogy Olyan Ember, Aki Rendkívül Ízletes Roston Sütve, Vagy Még Inkább Grillezve, Mustárral És Kaporszósszal Tálalva, Burgonya Vagy Bab Körettel. Mellé Egy Pohár Finom Vörösbor, Óóó, Gyerünk, Ha Csak Egyet Eszünk Meg, Az Nem Számít, Milliószám Álldogálnak A Nagy Pajtákban Fent, Északon."
Tehát nincs mit mondani, árad az életkedv és a virágzás a nyomitból. Ha egyszer leülünk, nehéz lesz letenni a könyvet, arra a szavamat adom. A könyv nagyon praktikus, alig tizenöt centi magas, és közel 400 oldal, de az olvasni lusták se keseredjenek el, mert a betűméret elég nagy ahhoz, hogy éppen összepasszoljon a könyv könnyed hangulatával. A fejezetek elején pedig szemrevaló, betegesen karikatúrajellegű rajzokat is láthatunk.
Ha egy könnyed olvasási élményre vágysz, és nem veted meg a azt a fajta humort, mely néhol a Rém rendes családot vagy egyéb más olyan soroaztokra hajaz, ahol a szereplők IQ szintje kritikán aluli, és a történések cifrábbak, mint Csodaországban, vagy éppen azt sem bánod, hogy olyan érzésed lesz, mintha belenyomták volna a fejed egy tál spagettibe, melyet dúsan meglocsoltak szósszal, akkor ez a Te könyved. :)
Necroman Mk2 
p34c3 
Stadia HUN 
CHASE 
Bountyy