[25] Yip Man (offline)

Ő egy 29 éves fiú és itt lakik: Borsod-Abaúj-Zemplén / Miskolc

4770 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 54525 kreditet gyűjtött

2013 January
20:21 2012 és a filmek és én
öhm... nem tudom...

Sok fimet láttam tavaly, de nem eleget.
Volt pár kedvencem is.

Neked?

Moonrise Kingdom

Wes Anderson tipikusan az a rendező, akinek elég 3 percet nézned bármelyik filmjéből, hogy tudd, imádni, vagy gyűlölni fogod-e a teljes életművét. (jó-jó, az is lehet, hogy hidegen hagy osztkész, de így már nem hangzik olyan jól)
Mivel engem személy szerint azonnal magába szippantott a stílusa, ezért nem is volt kérdés, hogy megnézem-e (imádni fogom-e) az új alkotását.
De hogyan is definiálnám ezt egy olyan embernek, aki nem látott még Anderson-filmet?
Egyáltalán miért kell kitérnünk a stílusára, ahelyett, hogy port.hu-t megszégyenítő mód leírnám a forgatókönyv első felét, magára hagyva az olvasót egy önmagában jellegtelen sablontörténet képével? Pont ezért. Wes bácsi azok közé tartozik, akiknél nem az az elsődleges, hogy milyen történetet mesélnek el, hanem, hogy hogyan teszik azt.
Az úr ugyanis folyamatosan számít a néző együttműködésére és folyton kikacsint a feléd azzal a felszólalással, hogy „nyugi, ez csak egy film, azt tehetünk, amit akarunk, te csak ne is zavartasd magadat”.
A valószerűtlenül szimmetrikus képkompozíciók, a szándékosan mesterkélt színek, állandóan egy színpadi előadás képét keltik benned. A fizika törvényei alárendelődnek a történet folytonosságának.
A zenére vágott montázsok filmen belüli videoklipeknek hatnak. A kamera időnként olyan arcátlanul zoom-ol és forog jobbra-balra, mint amikor a nagybátyád által felvett ballagási videódat néznéd.
A szereplőgárda briliáns mód lett kiválogatva.
Edward Norton, mint túlbuzgó cserkész-tanár, Bill Murray, mint kiégett és érzelemmentes apa, Bruce Willis, mint pipogya és lassú észjárású rendőr, Harvey Keitel cserkészparancsnok… gyakorlatilag mind a karikatúrái azoknak a karaktereknek, akiket korábban egy, vagy épp számtalan alkalommal testesítettek meg. Nem csak ők érdekesek azonban a szereplőgárdában.
Az egészre a habot a furábbnál furább figurák teszik fel, akik jellemzően vagy tökéletesen érzelemmentesen reagálnak egyes helyzetre, vagy túlreagálják azt. A sokszor képtelen viselkedésük pedig egy teljesen sablonos eseményt is képesek a legváratlanabb mederbe sodorni. Egyszerűen fogalmad sincs, hogy vajon a következő 10 percben mi az istennyila fog történni. Ezek a filmek tehát tökéletesen alkalmasak arra, hogy elvessz bennük, hogy nevess, hogy legyél kíváncsi, hogy úgy nézd, mintha sosem láttál volna még filmet.
Úgyhogy nem is mesélek semmit a történetről. Fedezd fel magad. A végkifejletet nagy valószínűséggel úgyis kitalálod, de hogy hogyan jutnak el odáig…



- - - - - - -


Vanishing Waves

Hiánypótló film ez. Egy olyan világban, ahol a gondos menedzser-kezek a sci-fi zsánert ledegradálták a „hatásvadász akciófilm, ami a jövőben játszódik és a főhős hájtek kütyükkel hekkeli meg a bejárati ajtódat, hogy aztán szétlőhessen a hülyén dizájnolt lézerpuskájával”, ott igazán hiánypótló egy olyan filmmel találkozni, ami képes egy tudományos jellegű előadásból egy morális problémákat feszegető drámává válni.
Egy kutatócsoport egy olyan szerkezet kidolgozásán bajlódik, amivel képesek lesznek behatolni mások elméjébe.
Főhősünk Lukas, akinek az első kudarcai után sikerül bejutni az ismeretlen páciens álmaiba.
Innentől kezdve kicsit másfelé hajlik a történet, mint azt várnánk. A régóta kómában fekvő leányzó ugyanis felépített egy álomvilágot, mely tartalmaz minden szép emléket és vágyat az igazi életből.
Az új vendéget pedig örömmel látja és az fizikai világ hiányait csillapítani vágyván viszonyba kezd hősünkkel.
A kísérletek újjáélesztik Lukas-ban a szexualitás lassan kialvó lángját, amit felesége azonban nem tud hová tenni. A laborban semmit sem tudnak Lukas kalandjairól. Lassan mindenkinek a kezéből kicsúszik az irányítás.
A litván film két órás játékideje legalább háromnak tűnt a vetítőteremben. A cselekmény ugyanis Kubrick-et idézően lassú és ráérős. Számtalan jelenet és beállítás tart tovább, mint ameddig feltétlenül szeretnénk nézni azokat, mégis szükséges minden másodperce, hogy megérthessük és átérezhessük a szereplők közti kapcsolatok mélységét.
A zenei aláfestés kellőképp drámai és igazi fényt ad néhány alkalomnak.
A film-végi extrém-hosszú futásjelenet például annyi feszültséget és kétséget hordozott magában, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy felugorjak a székből és odaüvöltsem a vászon felé, hogy „FUSS BAZMEG, FUSS MÁR AZ ISTENÉRT!”
Utoljára talán az Űrodüsszeia kompos jelenete feszítette ennyire túl a húrt az idegeimben.
Megemlítendő, hogy elég erőteljes a film szexuális tartalma. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy basznak benne, mint az állat.
Ahogy tapasztaltam, ez azért néhányaknak már megfeküdte a gyomrát.



- - - - - - -


Beasts of the Southern Wild

Fene tudja, hogy hány díjat vitt el tavaly a Benh Zeitlin rendezte tündérmese.
A messzi délen él Hushpuppy, akinek hat évesen kell megtennie a felnőtté válás útját.
Az árvíz, a nyomor, a betegség és a nélkülözés történetét az ő szemén keresztül látjuk, aki azért képes elviselni az őt ért borzalmakat, mert édesapja kegyes hazugságaival alternatív válaszokat adott számára minden kínos kérdésre és értelemmel töltött meg minden értelmetlen borzalmat.
Most azonban egyre betegebb, lassan nem lesz képes vigyázni lányára.
A film szépségét és drámaiságát tehát az adja, hogy minden eseményt a gyermeki naivitáson keresztül élhetünk át. A világítótorony-édesanya szimbólum bennem valószínűleg örök nyomot hagyott.
A hitelességen nagyot dob a helyben rekrutált, amatőrökből álló színésztársulat. Igazi arcok ezek egy igazi világból. Náluk jobban senki sem adhatná elő ezt a mesét.
Ben Richardson kamerája dokumentumfilmeseket megszégyenítő mód nem törődik kamera rángatózásával, vagy a túlságosan mesterkélt beállításokkal. Emiatt tényleg olyan, mintha egy dokumentumfilmes stáb ment volna ki, hogy megörökítsék ezt az elzárt kis világot.
A realista prezentáció és a gyermeki fantázia megtestesülése pedig egy nagyon különös, általam még sosem tapasztalt mikrokozmoszt hoz létre. Egészen szürreális élmény helyenként.
Nehéz róla beszélni.
Abban viszont biztos vagyok, hogy elég gecinek kell ahhoz lenni, hogy legalább egy kicsit ne érzékenyüljön el rajta az ember.



- - - - - - -


Berberian Sound Studio

Az egyik legjobb horrorfilm, amit valaha láttam.
Pont.

Najó, egy kicsit bővebben:
Gilderoy Olaszországba utazik, hogy eleget tegyen új megbízói kérésének és elkészítse az új Santini-film hangsávjait. A munka azonban már az első nap baljósan kezdődik.
Hősünk azelőtt sosem tapasztalt brutalitást kell, hogy végignézzen a vásznon. Nem tudta ugyanis, hogy a rendező, a híres-hírhed Santini a giallo-filmek egyik nagy alkotója.
(kis történelemlecke: a giallo a főleg hetvenes években népszerű, olasz horrorfilmek gyűjtőneve, melyek minden racionalitást száműznek a filmből, hogy cserébe indokolatlan mennyiségű, perverz brutalitást mutathassanak be)
Gilderoy apró termetű, szerény úr, aki pontosan végzi a dolgát, annak reményében, hogy vele is korrekt módon viselkednek. Számára teljesen szokatlan az a felszínen mézes-mázas, de valójában pénzsóvár, kirekesztő és pökhendi világ, melyben most helyt kell, hogy álljon.
Nem elég, hogy megrázó számára a borzalmas hangeffektek minél valószerűbbre készítése, a sikolyok, üvöltések és hörgések rögzítése, az utószinkron nonszensz szabályainak betartása, még a munkaadói is lenézik, az útiköltségét sem hajlandóak különböző okokból megtéríteni. Ezeknek tetézéseként egyre több rémálom gyötri. Szép lassan belefárad a nyomasztó zenébe, abba, hogy tökéletes munkát végezzen egy olyan filmben, aminek nyilvánvalóan alig lesz nézője és hogy azért tekerje egyre tökéletesebb helyzetbe a potmétereket, hogy azokkal saját magát zaklassa.
A horrorfilmen látott jelenetek és a valóság szép lassan összefolyik és a néző nem tudja, mi valós és mi a képzelet műve.
A koncepció nagyszerű.
Peter Strickland rendező maga is elmondta, hogy filme arra tesz kísérletet, hogy a mai, vizuálisan bármit befogadni képes nézőközönséget képes legyen megborzongatni csupán a hangok és nehezen értelmezhető képek segítségével, de bármiféle erőszak bemutatása nélkül.
A cél teljesítve.
Mi nézők csupán a borzalmas sikolyokat és zajokat, morajlásokat halljuk, mégis kiráz a hideg időről időre. A zenét a filmen belüli film zenéje képviseli, ami így tökéletesen korhű és nyomasztó is egyszerre.
Nagyon markáns a vizualitás is. Mivel tényleges cselekményt minimálisan tartalmaz, ezért a beszélgetéseken túl igazi vágókép-áradat zúdul ránk a stúdióból. A történet nagy része pedig ezen az egyetlen helyen játszódik. Ez kombinálva a rengeteg teleobjektívvel felvett jelenettel, igazán klausztrofób benyomást kelt. A szalagok tekeregnek és visítanak, a különböző gombok nyikorognak, világítanak és égetnek a lámpák, túlvezérelten kattognak a mikrofonok.
Egyszerűen minden csak azért szól, hogy minket zavarjon.
Nem ajánlott azoknak, akik vért akarnak látni, sem azoknak, akik egyértelmű befejezésre vágynak.
Ajánlott, ha izgat az analóg technika hőskora, ha szeretsz bepillantani a filmkulisszák mögé, vagy ha csak szereted a társadalomkritikát.




--------------


Megnézendők közt még:
Skyfall, Argo, Django Unchained

Magamat ismerve, könnyen lehet, hogy ők is a kedvenceim listájára kerültek volna, mivel azonban nem sikerült megnézni őket, nem tudok nyilatkozni róluk.

--------------


Más:

Én személy szerint nem ültem be nagy elvárásokkal Dark Knight Rises-ra, ettől függetlenül jól szórakoztam. Túlmisztifikálni nem tudom, miért kell, ahogy a nagy utálatot sem tudom igazán megérteni. Persze van az az örök harc a rajongók-ellenrajongók közt, amit egyesek szeretnek konformisták-nonkonformisták harcának tekinteni. Nolan továbbra is túlhájpolt rendező, a testvérével együtt szerintem elég középszerű forgatókönyveket írnak, amik még akkor is tele vannak fölösleges szálakkal, amikor minden sallangot megpróbáltak kidobni és akkor is vannak benne erőltetett párbeszédek, amikor a lehető leggyorsabb, legdinamikusabb párbeszédeket próbálták meg összehozni. A film végig rohan és rohan, Wally Pfister kamerája állandóan úszik valamerre, mintha csak a párbeszéd alatti közeliken lenne szabad álló felvételeket használni. Ez van.
Viszont Zimmer bácsi végre igazán ütős zenét rittyentett ez alá az epizód alá.
És hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan jelenet, ami igazán felcsigázott és székbe szögezett.
Btw, nekem piszkosul bejött az az ötlet, hogy a kiégett Bruce Wayne lamentálását kövessük nyomon ahelyett, hogy Batman üti a rosszfiúkat másfél órán keresztül.
Kár, hogy a lehető legszarabbul sikerült használni ezt a koncepciót. Meggyógyul és kész bazmeg. Mert ő Batman.
Arról nem is beszélve, hogy a *SPOILER*megyek és harcolok Gothamért, de akkor is harcolok érte, ha utálnak, de akkor is kimászok a gödörből érte, ha megnyomorítanak, de akkor is az életemet áldozom érte, ha mindenki cserbenhagyná” – az egy nagyon szép áldozathozatal, de eléggé megcsorbítja az áldozathozatalt az, ha nem is áldozod fel magad*SPOILER*

-------------


Két évig tartott, míg kihevertem a 3D-nek nevezett csodát, amit a Tron megtekintése miatt szenvedtem el. Most beültünk a Pi életére, ami egy egész látványos film lett volna, ha nem rondítja el a térhatás olcsó illúziója.
Kérdés: van olyan film, amit érdemes így megnézni? Eddig mindkét alkalommal szerencsétlen helyre ültünk a moziban és szeretném egyszer még teljesen optimális feltételek között végigszenvedni ezt a háromdének nevezett förtelmet, mielőtt szépen leírnám, hogy miért szar az egész úgy, ahogy van.

A legszarabb film díját nálam a Compliance kapja. Ha valami már húsz perc után képes masszív sóhajtozásra bírni a teljes vetítőtermet, kb. fél óra után elveszíteni minden hitelességét és aztán a végkifejlettre elnyerni minden egyes néző gyűlöletét, akkor az már komoly teljesítmény. A Twilight-os giccses tragikomédia és Adam Sandler bármelyik filmje is büszkén hirdethetné magát jó filmként, ha ezzel kellene versenyre kelniük.

A legolcsóbb utánzós majom díját a The Man With the Iron Fists viszi. Attól, hogy a fordulatokat nem a megszokott időzítéssel sütöd el, az erőszakot öncélúan használod, oda nem illő zenét használsz a képek alatt és a karaktereid motivációi szokatlanok (itt: szarul kidolgozottak) és úgy általában véve összelopsz mindent, amit látsz, még nem leszel Tarantino.
22 komment

[12] SzucsBenji
Jan 12., Saturday 0:07 #22
Számomra az év egyik legjobbja a Warrior volt. (Valójában 2011-es film, de Magyarországon csak 2012 márciusában jött be, így én már erre az évre számolom.) Az Életrevalók még épp hogy 2011 végére esett, de ha már kicsit átcsúszik a következő évre, nekem az lenne az év filmje!
Look closer
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 23:03 #21
Válasz getro2 (#20) üzenetére
Na igen. Ritkamód ért hozzá, hogy hogyan kell egy érett történetet hatásosan és mindvégig szórakoztatóan átadni. A humor, akció és dráma folyamatos váltogatása engem általában a sírba tesz, de nála valahogy azonnal elfogadtam az egészet.

Köszönöm.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[39] getro2
Jan 11., Friday 22:54 #20
Megvolt persze, az egyik kedvenc háborús filmem, mivel egyszerre képes humoros, pörgős, de ha kell azért drámai is lenni.
A vizsgákhoz hajrá.
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 22:50 #19
hohhó, mivel épp vízválasztó vizsgáim lesznek a napokban, ezért úgysincs fontosabb dolgom, minthogy egyenként válaszoljak minden korábbi kommentre:

@casper: Jó, hogy említetted a Loopert. Viszonylag kellemes élmény volt, bár nem voltam maradéktalanul lenyűgözve. Azóta viszont egyre jobban érik bennem, hogy újra megnézzem. Volt egyfajta atmoszférája, ami ha nem is tűnt akkor olyan erősnek, valahogy mégis azt érzem, hogy újra le kellene ülni elé és elmélyedni benne.

@shearer: Örülök, ha sikerült használható tippet adni. Bár 1-2 eléggé rétegfilm a felsoroltak közül és egyelőre nem is mind elérhető itthon, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni A messzi dél vadjait!

@FredPerry: Hát ez olyan, hogy én se tudnám végigsorolni, hogy melyik idei filmeket néztem végig. Nyilván csak az marad meg, ami mély benyomást tett, vagy amit nem rég látott az ember. A mozi iránti igényem viszont pont az elmúlt 2 évben kezdett újra feléledni. Konkrétan szerintem eddig életem első 20 évében nem ültem annyi filmen bent, mint az elmúlt pár év alatt. Más élmény. A nagy tömeges vetítések viszont nem hiányoztak sosem.

@Alwares: Affene, ez így elég kevés infó, hogy bármit hozzáfűzhessek...
Viszont régóta foglalkoztat egy kérdés.
Ben Affleck színészi játéka vajon az általa rendezett filmekben is képes gyalázatos maradni, vagy képes lenne saját magát jobban instruálni, mint mások?

@Gulandro: Ha nem 2011 decemberében jött volna ki ( természetesen ott ültünk az első vetítések egyikén), akkor valószínűleg itt trónolna Jankovics is. Sokat beszélgettünk azóta a Tragédiáról és arra jutottunk, hogy bár eredendően nem filmre való, de ennél jobban nem igazán lehetett volna megvalósítani.

@Rambo: Jo Nesbo krimijeit régóta ajánlgatják nekem. Nem is tudtam, hogy film is jött már ki a neve alatt. Kíváncsi lettem, amint tudom, meg is nézem.

@getro2: Hopp, erről sem hallottam, közben meg David O. Russel rendezte... akkor az kötelező. Nagyon szeretem a fazon humorát. A Three Kings megvolt már tőle? Na az briliáns.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[39] getro2
Jan 11., Friday 21:52 #18
Silver Linings Playbook. Az utóbbi évek legjobb romkomja (elég erős drámai éllel), nagyon ajánlom.
Amúgy jó kis lista, Wes Andersont én is csípem, rossz filmet még nem láttam tőle.
[5] Rambo
Jan 11., Friday 17:13 #17
Válasz Gulandro (#16) üzenetére
+1 Én idén pótoltam, nagyon jól sikerült, a legjobb Jankovics film a Sisyphus mellett.

Batmanhez: nagyon sok sebből vérző alkotás lett, nekem egy kicsit csalódás volt, annak ellenére, hogy voltak nagyon jó jelenetei is.

Továbbá kellemes élmény volt idén az Avengers, a Hobbit, a Fejvadászok (talán a Hetedik óta nem láttam ilyen jól összerakott thrillert) és a Perfect Sense (igaz, ez 2011-es, de idén sikerült pótolni).

Még megnézésre vár A nyomorultak, a Lincoln és a Django Unchained. Összességében szerintem jó évet tudhatunk magunk mögött filmes fronton.
[41] Gulandro
Jan 11., Friday 15:59 #16
Tavaly nekem a legnagyobb filmes élmény az animációs Ember Tragédiája volt, ajánlom.
Ahogy nap úszik el életünk horizontja felett, Ahogyan a fény tűnik el a messzeségben. Hajósok, tengerek vándorai születnek és halnak meg Otthonuktól távol, idegen vizeken, Uram add, hogy vándor lehessek egyszer.
[59] Alwares
Jan 11., Friday 11:14 #15
Nagyon kevés tavalyi filmet láttam és, igazából nem is nagyon volt mit nézni.
Jó volt: Hobbit, Looper, Argo
Csalódás: TDKR, Cloud Atlas, Bourne Legacy
.titanic {float: none;}
[55] FredPerry
Jan 11., Friday 10:46 #14
Én már nem igazán emlékszem, hogy 2012-ben miket néztem, max az év végi dolgokra, de már arra sem nagyon, kivéve, ha valami élmény fűz hozzá, esetleg nem egyedül néztem itthon. Moziban viszont nem voltam egész évben és ezt tervezem is így hagyni.
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 1:44 #13
Válasz axl (#12) üzenetére


Látod, én pedig már olyan mestere vagyok az ilyen témák elkerülésének, hogy végül soha semmihez nem is szólok hozzá.
Nincs tökéletes megoldás.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[55] axl
Jan 11., Friday 1:33 #12
Válasz Yip Man (#10) üzenetére
"...fölösleges vitákba keveredeik valami olyasmi miatt, ami nem is kellene, hogy érdekelje."

Tulajdonképpen most rávilágítottál arra, hogy én sem vagyok különb náluk és az a szomorú, hogy még igazad is van...
Minden játék szerepjáték
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 1:27 #11
Válasz Yip Man (#10) üzenetére
Egyébként bármit akarok mondani, annyira közhelyesnek hat így, néhány mondatba tömörítve. Pláne éjfél után. Ezért utálok fórumozni.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 1:24 #10
Válasz axl (#9) üzenetére
A maga nemében egészen egyedülálló és mázlim is van vele, hogy pont Miskolcon rendezik meg. Mondjuk hirtelen semmilyen másik kihagyhatatlan rendezvényt nem tudok mondani; mi sem leszünk a kultúra fővárosa.
De panaszkodásra nincs okom.

Az ilyen divatbül szeretem-divatból utálom dologra én egyedül azt találtam megoldásnak, hogy én csakazértse foglalkozok vele többet pár percnél. Ha távolinak érzem magamtól a témát és sem "megvédeni", sem "támadni" nem akarom, (milyen hülye szavak ezek itt) akkor fölösleges népnevelőt játszani és rászólni másokra, hogy "irgum-burgum ti divatból cselekvők!" Te is csak egy leszel azok közül, akiknek fölöslegesen fáj a feje és fölösleges vitákba keveredeik valami olyasmi miatt, ami nem is kellene, hogy érdekelje.

Még lehet, hogy Hobbitos 3D lesz a dologból.
Bár első körben újra megnézzük A messzi dél vadjait, ha már úgyis most vetítik újra mozikban, bűn lenne kihagyni.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[55] axl
Jan 11., Friday 1:09 #9
Válasz Yip Man (#8) üzenetére
Á, köszi! Ez érdekesnek tűnik, ilyenkor sajnálom, hogy itt felénk nincs semmi ilyesmi.

"Ha nem lenne ekkora kult körülötte, valószínűleg tizedennyien sem utálnák..."

Na, nekem pontosan ez böki a szememet: a divatból utálat. Főleg amennyit foglalkoznak egy olyan filmnek a köpködésével, ami állítólag egy kicsit sem érdekli őket...


Viszont van számodra egy tök jó köztes megoldásom: nézd meg A hobbitot 3D-ben! Komolyan! Szerintem ez a része kimondottan jól sikerült, a film pedig önmagában is kellemes darab (feltéve, hogy nem bánod a félbehagyott történetet).
Minden játék szerepjáték
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 0:53 #8
Válasz axl (#6) üzenetére
KATT!
Minden év szeptemberének közepe táján megrendezik ezt a csodát.
Én meg villmaossal fél óra alatt ottvagyok. Ilyenkor általában egyetemre is elfelejtek menni.

Tavaly azt hiszem 58 filmet néztem meg itt.
(mondjuk kb a fele az csak ilyen 10-15 perces rövidfilm volt)

Az Alkonyatnak én az első három részén is túlvagyok. Az a jelenség teljes egészében érdekes. A filmek és a könyvek is elég cheesy-re sikeredtek, úgyhogy én épp azért szórakoztam jól rajtuk, mert vicces azt nézni, hogy egy ilyen középszer alatti történet mennyire komolyan akarja venni saját magát.
Aztán azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy miért rajonganak érte ilyen nagy tömegek.
Ahogy Batman esetében, úgy itt is igaz, hogy szükség van az óriási rajongó tömegre, hogy óriási ellentábor is kialakulhasson.
Ha nem lenne ekkora kult körülötte, valószínűleg tizedennyien sem utálnák, mert van számtalan más film, amit lehet utálni.

Vagy megfordíthatjuk amit mondtál és akkor őszintén nem irigylem azokat a szerencsétleneket, akik számára ez a legjobb film a világon.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[25] Yip Man
Jan 11., Friday 0:42 #7
Válasz axl (#5) üzenetére
A 3D-s dolog olyan, hogy két borzalmas élményt köszönhetek eddig neki, de nem tudom megítélni, hogy milyen lett volna, ha nem kell jobbra-balra forgatnom a fejemet, hogy az egész képernyőt belássam és milyen lett volna a teljes kép, ha nem ilyen hülye szögből kell néznem.
Volt pár dolog, ami nagyon zavarta a szememet és biztos, hogy nem változna meg a terem közepén sem, de az összkép lehet, hogy sokkal pozitívabb annál, amit én megéltem.
Az biztos, hogy megimádni már nem fogom. A kérdés az, hogy társasgban tiszta szívből gyűlölhetem-e, ha beszélünk róla, vagy csak szimplán semleges legyen-e a véleményem.

A Hobbittól bevallom félek.
Nekem anno elég volt a Gyűrűk Ura trilógia. Ami alatt azt értem, hogy tetszett, de valahogy nem vágyom többre. Időnként megnéztem azóta az első részt, 1-2 alkalommal a másodikba is belefutottam, a harmadik az valamiért már nem kötött úgy le. Hozzátartozik az életem egy korszakához és kellemes emlékeim vannak róla összességében, akár akarom, akár nem.
De még egyszer nem vágyom 9+ órányi izlandi turisztikai reklámra, sem a hobbitokra, sem ugyanazokra a negédes filmes klisékre, amik már az eredeti trilógia végére is kifulladtak kicsit.
Ezért inkább elhiszem, hogy korrekt film és akkor nem kell csalódnom benne.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[55] axl
Jan 11., Friday 0:22 #6
Amúgy ezeket a filmeket te hol nézed? Mert ha jól látom, nálunk a többségüket még nem játsszák a mozik. Vagy ennyire jó minőségű változatok vannak már fent belőlük?


Ja, meg azt sem értem, hogy a sz@r filmeknél miért mindig az Alkonyatot hozzák fel példának? A minap, amikor leadták a tévében, belenéztem az első részébe és szerintem nem volt olyan vészes. Persze olyan jó sem, hogy mindenáron végig akarjam nézni vagy hogy érdekeljenek a folytatások, de őszintén irigylem azt a mázlistát, aki még nem látott annál rosszabb filmet.
Minden játék szerepjáték
[55] axl
Jan 11., Friday 0:14 #5
Szerintem ha már eldöntötted, hogy a 3D szar, akkor inkább ne gyötörd vele tovább magad. Mert ez tényleg ilyen: valakinek vagy tetszik, vagy nem, de olyan igazi pluszt (a nyilvánvaló vizuális effekteken túl) nem ad hozzá az élményhez. Legalábbis olyant én még eddig nem láttam, amiből hiányoltam volna, ha nem lett volna benne, pedig több filmet is megnéztem így és általában tetszettek. De ha mégis szeretsz kísérletezni, akkor annyi tippet adhatok, hogy tapasztalataim szerint a vetítőterem közepe táján jön át a legjobban a térélmény és nem a hátsó sorok valamelyikében. (Meg amúgy is az a legjobb hely, a közlekedőben prímán ki lehet nyújtóztatni az elgémberedett lábakat és pofára ejteni a film közben mászkálókat. )

Amúgy nem sok tavalyi filmet volt alkalmam megtekinteni, azok is a lehető legpopulárisabb alkotások voltak. Konkrétan a Bosszúállók (tetszett), Prometheus (érdekes volt), A sötét lovag: Felemelkedés (tetszett), A hobbit: Váratlan utazás (tetszett) voltak azok. Meg ha elég tágan értelmezzük a film fogalmát, akkor még talán a Halo 4: Forward Unto Dawn (izé) is idetartozik.
Különösebb kommentárt nem fűznék egyikhez sem, A hobbitot leszámítva, mert azt nagyon vártam. (És nem csak A Gyűrűk Ura filmek miatt, hanem mert előtte olvastam a regényt is. Konkrétan jóval előtte, amikor még szó sem volt arról, hogy film készül belőle, de mindig is nagyon szerettem volna. /hipster-mód bekapcsolva ) Igazából a mai napig nem értem, miért kellett három részre szedni, de jó volt. Azért csak így simán jó, mert Peter Jackson-tól A Gyűrűk Ura trilógia után el is vártam ezt a szintet, de nem igazán tudott meglepni. (Legfeljebb a sok, semmiből előrángatott új jelenettel, amiknek egy része meglepően jól illeszkedett a történetbe és érdekesen bővítette azt. Talán még Tolkien is helyeslően bólogatott volna.)

A Batman-utálatot/imádatot pedig én sem értem. Akiknek eleve nem jött be a Nolan-féle koncepció (realistább szuperhős ábrázolás), azoknak már volt két részük rá, hogy megszokják és ne pont ettől várjanak csodát, de ugyanígy túlmagasztalni is felesleges, simán "csak" a trilógia korrekt lezárása. (Ami legfeljebb a túl nagy elvárások miatt okozhatott csalódást egyeseknek. Bár nem csoda, hiszen szerintem már az előző részről is érdemtelenül zengtek ódákat, hiába tartom jó filmnek...)
Minden játék szerepjáték
[26] shearer
Jan 10., Thursday 23:38 #4
Sok filmet láttam tavaly, magunkhoz képest sokat is voltunk moziban a barátnőmmel, de különösebben sok emlékezetes alkotáshoz nem volt szerencsém. Viszont itt most megemlítettél pár címet, amiket majd pótolok.
Kimentek a tankok, bejöttek a bankok.
[62] casper007
Jan 10., Thursday 22:21 #3
Most csak kutyafuttában, de amiért idén odavoltam: Looper, The Hobbit, Moonrise Kingdom. Amiért nem, de nem volt nagyobb bajom velük: The Grey, Prometheus, The Dark Knight Rises, Avengers, Skyfall. Viszont nagyon sokat kell még megnéznem.
And they're all made out of ticky tacky And they all look just the same.
[25] Yip Man
Jan 10., Thursday 22:18 #2
Válasz Danee (#1) üzenetére
Mr Fox nálam pont kimaradt, úgyhogy nem igazán tudom, hogy mi lehet az, ami abban tetszett, de ebben nem. Bár a bábozós dolog nyilván eleve másféle koncepciót kíván meg.
A korábbiakhoz képest vontatottabb, azt aláírom, a direkt-bugyutaság viszont hozzátartozik az Anderson-filmekhez, épp az egyik fő oka, amiért szeretem-szeretjük sokan.

Az Emma Watson-os filmmel szemeztem én is, de nem jutott el még hozzám. Idővel pótlásra kerül ő is.

Amúgy ajánlanék filmet szívesen, de félek, hogy számomra túlságosan kiszámíthatatlan az ízlésed ahhoz, hogy sikeres legyen a dolog.

A Messzi Dél Vadjait viszont azt hiszem, pont mától játszák a multiplexek, azzal azért tehetnél egy próbát.
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
[367] Danee
Jan 10., Thursday 22:05 #1
Amennyire imádtam a Fantastic Mr Fox-ot, annyira nem tetszett a Moonrise Kingdom. Szerintem szörnyen bugyuta és unalmas. Ráadásul ez volt az egyik olyan film az évben, amit kifejezetten vártam. Elég lehangoló.

Sok mindent nem néztem, mert nem igazán voltak nekem való dolgok. Batmant kifejezetten utálom, így az is kimaradt. Egyedül 2 film az, amit szívesen megnéznék máskor is: az egyik, amit a filmes topikban említettem, a The Perks of Being a Wallflower, a másik pedig a Taken 2.
Remélem idén lesznek végre jó filmek.
Yip Man
"Music fills my empty bones and some times it seems it's the only place I've left to go..."
Ezeken a platformokon játszom
Playstation2
PC
Kedvenc játék-műfajaim
Kaland, Puzzle, Retro, Szerepjáték, Stratégia, Taktikai
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
Zene (hallgatom)
Barátok, ismerősök
Oldern
(offline)
Rookie_6
(offline)
logen
(offline)
Daneeka
(offline)
Soulootion
(offline)
theSickness
(offline)
Ch4Bi HUN
(offline)
Tommy_Angelo
(offline)
Piniata
(offline)
Basara
(offline)
Edina
(offline)
Rolne
(offline)
Oli G.
(offline)
loga
(offline)
Vandor
(offline)
domib
(offline)
ZS0LTI
(offline)
adam062
(offline)
Npeti
(offline)
Lothar
(offline)
Đoma
(offline)
casper007
(offline)
Danee
(offline)
Fatman
(offline)
magyari5
(offline)
axl
(offline)
Matos
(offline)
Griev
(offline)
BW
(offline)
master of disaster
(offline)
Alwares
(offline)
Patrick Bateman
(offline)
stevefarcry
(offline)
roli576
(offline)
mcmacko
(offline)
Rudymester
(offline)
KrTchy
(offline)
ultratti
(offline)
mosza
(offline)
sepsta75
(offline)
csavar
(offline)
IceMan00
(offline)
Diablo
(offline)
Gulandro
(offline)
Ordel
(offline)
Final Doom
(offline)
Ray
(offline)
annie007
(offline)
e.vid
(offline)
erik10
(offline)
Joo T
(offline)
GameBoyGirl
(offline)
KuCz
(offline)
olin
(offline)
rozsomak96
(offline)
gabe91
(offline)
Sulust
(offline)
RoOte
(offline)
R.P
(offline)
5T3V3N
(offline)
Quimby
(offline)
G.A.R.
(offline)
Doom
(offline)
keviny
(offline)
vicious
(offline)