Dunát lehet rekeszteni a poszt-apokaliptikus, zombis témákra épülő játékokkal. A szubzsáner lassan annyira telített és elcsépelt lesz, mint néhány éve a II. Világháborús FPS-ek piaca. Az alapok azonban a mai napig biztos befektetésnek számítanak, így nem csoda, hogy a feltörekvő spanyol *{1} is ebben az irányban próbálkozik.
Nem teljesen amatőrökről beszélünk. A fejlesztőcsapat tagjai korábban a Blizzard, a MercurySteam, a Sony és a Weta Digital asztalait koptatták, a tapasztalat pedig első játékukban, a Deadlightban is visszaköszön. Egy 2D játékmenetű ügyességi-horror-kaland hibriddel van dolgunk igen stílusos körítésben. De haladjunk csak szépen sorban.
Ha Randall Wayne tudná, hány videojáték-főhős osztozik a problémáján, biztos nem érezné magát ennyire egyedül. A világnak vége, az utcákon zombik (itt árnyékoknak hívják őket) garázdálkodnak, neki pedig eltűnt a családja, a barátai, és szinte egyedüli túlélőként keresi ezeket az embereket. A Deadlight története és cselekményszála unalomig ismert klisékből építkezik, de olyan szinten, hogy akár konkrét helyzetek is más játékokból köszönnek vissza (spoiler nélkül, elég, ha a katonaság szerepére gondolunk). És még valami: A játék alig két óra alatt végigjátszható, második nekifutásra akár ennek fele alatt is. Igen, akár egy-másfél óra alatt is abszolválható a sztori, átvezetőkkel és halálokkal együtt.

Halál márpedig lesz, nem is kevés. A játék abszolút a "trial and error" játékmenetre épül. Azaz: Szobáról szobára, helyszínről helyszínre haladva szinte lépésenként fogsz meghalni, és minden ilyen után egy kicsivel tovább jutsz, mert már tudni fogod, mit kell csinálni. A játék hagyományos platformer elemekkel dolgozik. Meghatározott ugrások, húzható-tolható ládák, adott magasságban lógó létrák, az ijesztgetésről pedig leszakadó platformok vagy hirtelen betörő zombik gondoskodnak. A program leggyengébb részei azok, ahol rohanni kell, mert lelőnek, ránk szakad a ház, vagy utolér az agyevő tömeg. Ezek kihozzák a "trial and error" legrosszabb oldalát, és az amúgy hangulatos kis kalandot frusztráló szakaszokkal fűszerezik.
A főhős sem épp atléta termet - úszni nem tud, lassan mászik, éppen ezért szerencsétlen döntés volt siettetni egyes szakaszokon. A Deadlight legjobb részei, amikor adott egy helyiség, és rá kell jönni, hogyan lehet túljutni rajta. Szerencsére sok ilyen van, egy jókora szakaszon szinte harcolni sem kell, csak csapdákat kerülgetni. Ilyenkor megbocsátható a kissé lomha irányítás, és van idő értékelni a játék stílusát.
Maga a történet három fejezetre, azon belül pedig számtalan, szó szerint néhány perces jelenetre van bontva. Az újrajátszási faktorról egyedül az összegyűjthető extrák, naplóbejegyzések, az elpusztult világ emlékei gondoskodnak. Ezek hangulatosak: Idegenek személyi igazolványai, kazetták (ne feledjük, 1986-ot írunk!), fotók, papírfecnik. Kár, hogy a kifejezett keresgélésük nélkül is felszedhető a 90%-uk elsőre.

Egyértelműen a látvány az, ami a legerősebb pontja a Deadlightnak. A gyakran feketébe vesző, sötét, sziluettekkel operáló grafika 3D-s, a hátterek látványosak, csak a játékmenet történik síkon. Minden helyszín egyedi és aprólékosan kidolgozott, sok a finom apróság, odafigyelés, mozgó részlet. Okos világítás és nem túl tolakodó jelzések irányítják a játékos figyelmét a helyes irányba, ennek ellenére megesik, hogy a követendő út nem egyértelmű, és több halálért is "láthatatlan" akadályok felelősek. Ennek ellenére borzasztó erős a művészi irány, a nyomasztó hangulat tökéletesen átjön. A szereplők és a zombik animációja is remek, hihető, élethű, ezekre a részletekre odafigyeltek a fejlesztők, elismerés jár érte.
A hangmérnököknek már nem volt ennyi dolguk. Az a néhány zene és zörej, bár sikeresen erősíti a kívánt atmoszférát, semmi újat nem mutat, mint ahogy a szinkron sem túl magas színvonalú. A főszereplő karakteres, érces hangján kívül nemigen fogunk emlékezni semmi másra a Deadlight hangzásvilágából.

Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a Deadlight rossz játék lenne. Nagyon is igényes, kidolgozott program, amit nyújt, az mégis nagyon kevés. Minden megnyitható extrával és újrajátszással együtt is legjobb esetben csak néhány órára köt le, egy délutános szórakozás, nem több. Ráadásul ebbe a nyúlfarknyi kalandba is belefért néhány erősen idegesítő szakasz. A rendkívül stílusos látvány ellenére sem túl érdekes, klisés történet csak a legvégén kap némi mondanivalót, de addigra sikeresen kiborítja majd a legtöbb játékost. Csak azoknak ajánlható jó szívvel, akik (hogy stílusos legyek) élnek-halnak a zombis témáért. Mindenki más találhat ennél tartalmasabb, jobb játékot, akár alacsonyabb áron is.
6
