Yip Man2012.02.26. 13:54

part IV

„Set me free! Take my hand Take me out of here My soul is torn and tired Lead the way We will be okay Walk me through this fire I believe I believe”

The Pierces - You and I

Nagyszerű dolog, hogy manapság, az internet és általa az információ térhódításának köszönhetően gyakorlatilag minden zenei stílus reneszánszát élheti. Még a nyolcvanas évek szentimentális popslágereit visszasíró anyukák is megtalálhatják a számításukat néhány helyen. Például itt.

A New York-i Pierce testvérek például láthatóan beleszerelmesedtek az ABBA zenéjébe és nem is hajlandóak mást játszani.

Az első dal meghallgatásakor egyértelművé válik, hogy nagyszerűen tudják, mitől és hogyan működött jól a svéd kvartett muzsikája, felmerül azonban a kérdés, vajon egy egész lemezt elbír ez az egyértelműen múltidéző és kísérletezéseknek nem sok teret adó közeg?

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy igen.

Adottak tehát az „abbás” hangú énekesek és dallamok és még mi? A legnagyobb előnyük talán az, hogy a világhírnév híján nem kell megfelelni sem a rajongói, sem a menedzseri elvárásoknak, nincsenek hullafárasztó világ körüli turnék és semmilyen körülmény, ami kiszipolyozná az alkotók kreativitását.

Gyakorlatilag teljesen át tuják magukat adni a zeneszerzésnek, így nincs kapkodások közepette írt, direkt toplistásnak szánt dal, csakis egy csokornyi őszinte szerelmes andalgás, ahol egyetlen tételt sem fogunk átugrani, vagy megbánni.

Középszerű számot csakis saját magukhoz képest írtak, a mai kommersz-iparhoz képest viszont csakis erős tételeik vannak.

A hagyományos popsláger-formuláknak végig megfelel minden szám, akár a számok hosszát, akár a szerkezeti felépítést nézzük (négyakkordos, egy percnél refrént éneklős, instrumentális részeket majdnem teljesen hanyagoló formulák rulezz); ezen a terepen viszont nagyon is jól mozognak a lányok.

Tény, hogy bármelyik darab lényegét leredukálhatnánk egy szál akusztikus gitárra és énekes hölgyre, de épp ezek a zenéik alapjai. Hogy gyakorlatilag bármelyik hibátlanul beleférne egy romantikus nyáresti tábortűz körül éneklő cserkész-csapat repertoárjába, ahol mindenki képes önmagáról megfeledkezve csakis a dallamokba ásni magát és önfeledten danolni.

Ezekre pedig nagyon óvatosan kerülnek rá azok a rétegek, amik maradandóvá teszik az összképet.

A két énekes, a vonósok támogatása, a helyenként nagyon erős basszusgitár, az álomvilág-szerű szintetizátorok és csilingelő hangok…

Azt hiszem, ennél jobb popzenét nem hallottam tavaly.


Von Hertzen Brothers - Stars Aligned

Alig kilenc dal, alig 50 perc és minden alkalommal, amikor véget ért, úgy lélegeztem fel, ahogy egy hobbit lélegezne fel, miután véget ért törpöket kísérő, netán rokoni ágról szerzett ékszerétől megszabadító útja.

Az a szép a finn testvértrió zenéjében, hogy a számtalan, zenészek és vájt fülűek számára elrejtett kikacsintás ellenére végig fogós melódiákat tartalmaz, velős, érthető, élvezhető, akár profán mód is szórakoztató. Szinte végigszáguldunk a lemezen, a játékidő nagy része ugyanis pörgős, lendületes számokból áll, amik viszik magukkal az ember eszét is. A legértékesebb momentumok viszont a lelassulások, amikből keveset kapunk ugyan, de épp ezért üdítő és frissítő a hatásuk, nem engedik, hogy egy pillanatra is belefáradhassunk a folyamatos zúgásba, vagy belefásuljunk az állandó száguldásba. Konkrétan egyetlen lassú dalt kapunk a Down By The Sea képében, de itt-ott több számban is feltűnik néha egy rövidebb lélegzetvételnyi pihenő.

Maga a recept akár egyszerűnek is mondható lenne, a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig mindenféle rock-zenéból van itt egy kicsike, legerősebb hatásként azonban talán a Queen és a Beatles említhető meg, köszönhetően a frontember mellett énekre kelő a zenészeknek is, ami miatt időnként váltogatva, időnként grandiózus kórusban halljuk pacsirtáinkat.

A zenészek közti kémia minőségét jól mutatja, hogy az egyes zenei témák önmagukban teljesen értéktelenek ugyan, az adott közegbe viszont tökéletesen belesimulnak, ezáltal száműzve az individualizmus minden formáját és dicsőítve az egyenjogúságot.

A gitárok és basszusok viszonylag többször is háttérbe kerülnek az ének, vagy a dobok mögött, de ez egy másodpercre sem zavaró, csupán az épp legfontosabb dallamot, vagy ritmust átadó hangszeren van mindig a hangsúly.

Tovább színesíti a képet, hogy előszeretettel hasznának rockzenei közegbe egyáltalán nem illő hangszereket is, akár helyenként főszerepben. Néha szinte elnyomja a dobokat egy aprócska doromb, néha a gitár helyett egy tangóharmónika, bendzsó, néha C64-es hangzásra emlékeztető szintetizátor viszi.


Joseph Magazine - Night of the Red Sky

Nem tudom eléggé dicsérni a kortárs lengyel zenészeket. A kétezres évek óta tucatjával jelennek meg az olyan együttesek, melyek érdekesebbnél érdekesebb mód hasznosítják újra a régi stílusokat.

Itt van mindjárt a relatíve friss Joseph Magazin, akik valószínűleg jó sok Liquid Tension Experimentet hallgattak és elhatározták, hogy elkészítik a saját változatukat abból a zenéből.

A lenyúlt elemek azonban nem teszik magát a teljes koncepciót másolattá, lévén a komplex elemeket gyakran hígítják fel és teszik ez által relatíve könnyen hallgathatóvá a teljes lemezt.

Persze, csak azok számára, akiket nem zavarnak a gitár-billentyűszólók és az ütemmutatókkal, hangnemekkel való kísérletezgetések tömege.

Maga a lemez egy viszonylag egyszerű, de pörgős, fémes hangzású dobokra kiélezett intróval nyit, amit még mindig csak egy lassacskán kibontakozó, billentyűk és komótos gitárok támogatnak meg.

Hamar kirajzolódik, hogy a cél egy egyre örvénylőbb tengeri utazás, ahol a békés számok közé egyre több és több baljós hullám keveredik a virtuóz szólamok képében, míg a lemez végére teljes káosszá nem válnak a számok. Az időnként felbukkanó lassulások és egyszerűbb tételek viszont mindig kapaszkodót nyújtanak.

Éneket sajnos nem sokat kapunk, konkrétan az utolsó szám tartalmaz csak hagyományos vokális megoldásokat, habár a második szám tartalmaz néhány morcosan hörgött-kántált sort és egyszer néhány szöveg nélküli háttérvokálba is beleütközünk.

Ami kiemelendő a receptben, az a finom billentyű-szőnyegek, izgalmas hangzások, melyek nem egyszer juttatják eszünkbe Jean Michel Jarre bácsit; valamint a briliáns ízzel megírt gitárszólók, melyeknél sokkal inkább a kevés, de jól eltalált-szépen megszólaltatott hangok dominálnak, mint a sebesség, vagy a túlbonyolítottság. Ezzel remek kontrasztot is ad magukkal a dalokkal szemben, amik sokszor egyértelműen a virtuóz és gyors megoldásokra helyezik a hangsúlyt.

De tényleg, a tavalyi év néhány legfrenetikusabb gitárszólója egyértelműen itt hallható, gondolok ez alatt a Holy Land bevezetőjére, vagy a Tower frenetikus utolsó percére, amiért már önmagában is érdemes végigülni az egész anyagot.

A számos Alexander Brandon és Jordan Rudess utalás is jól sikerült, tessék csak meghallgatni a beszédes nevű Liquid Dream-et! Az egyértelmű együttes-utalások mellett még egy jó adag Jazz Jackrabbit hangulatot is sikerült beleoltani.

Szóval eredeti elemet nem nagyon találni itt, viszont amit és ahogyan összeválogattak ide a srácok, az majdhogynem hibátlan.

Reméljük, legközelebb egy kicsit jobban kidomborodik a saját személyiségük és elhagyják a fölöslegesen nyakatekert részeket. Akkor tényleg hibátlan lesz.


Tenhi - Saivo

A kizárólag atmoszférára építő zenék közül egyértelműen a legjobb volt tavaly.

Aki tud jobbat, az nyugodtan szóljon.

De tényleg, milyen már az, hogy 70 percen keresztül az égvilágon semmi más nem számít azon túl, hogy az örökkévalóságban úszhass? A finn urak már elég tapasztaltak e téren, most pedig pályafutásuk egyik (ha nem A) legjobb lemezét tették le asztalukra.

Persze elég türelmes hallgatóra van hozzá szükség.

A Tenhi két központi eleme ugyanis a csend és az abba ágyazott kevéske hang.

Rettenetes északi erdők jelennek meg szemünk előtt, ahol az emberi magány nem szokatlan, hanem természetes jelenség. Ahol senki sem siet, vagy cselekszik elkapkodottan.

Az egyes hangszerek kezelése többnyire már primitívnek hat, sehol sem hallunk összetett kompozíciós megoldásokat, vagy bonyolult játékot. Épp ez az egyszerűség képes azonban túlmutatni skálákon és harmónia-meneteken, létrehozva a magányos hangjegyek és lassú akkordok zenéjét, ahol minden pillanat egy egész világot rejt el magában. Ezen világok felfedezése a kulcs, hogy megkaphassuk azt a lélekemelő örömzenét, amit a felszín rejt.

Erre, az ősemberesen egyszerű alapra ülnek rá a minimális szerepet kapó törzsi ritmusok és népi melódiák; mellette pedig büszkén húzza ki magát a finn nyelven írt, kántáló ének.

A lágyan suttogó furulyák, vészjóslóan dübörgő sámándobok, össze-vissza kalimpáló zongorák, ápolatlan és recsegő hangú akusztikus gitárok párbeszéde zajlik le előttünk.

Ezen elemek együtt nemcsak újrahasznosítják a lokális népzene elemeit egy hatásvadász koncepció részeként, de képesek újjáteremteni a sámánok és erdei harcosok szakrális világát, mindennapjait.

Hangos részletek, netán kicsit is gyorsabb tempójú dalok alig hallhatóak, viszont pont ezek tartalmazzák azokat az emocionális csúcspontokat, amelyek előidézik az igazi katarzis érzetét.

Még ezekben a pillanatokban sem lesz azonban egy pillanatra sem agresszív, vagy tolakodó az összkép.

Leginkább olyan, mintha egy barbár kórus énekelné indulóit, gyászdalait.

Valljuk be, van valami végtelenül férfias ebben az anyagban.

Valami, ami nem a tesztoszterontól túlfűtött, vagy a rivalizálásban kéjes örömöt érző férfi sajátja, hanem ami az élete javán már túl járó, a másik egyénben örömet nem találó, magános férfi énekei ezek, akinek egyetlen igazi társa önnön maga és emlékei, melyeket jobb szeretne elfeledni. De talán jobb, hogy emlékszik rájuk. Mert valójában már csak azt bánná jobban ostoba tettei következményeitől sújtott életében, ha nem lenne mit bánnia.


Valamit írni kéne ide, a megjegyzések-rovatba, de nem jut eszembe semmi. : (

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2024

8 napja
16

CHASE
Top 15 FIFA

2024.03.17.
2

Necroman Mk2
Majd nálatok

2024.03.15.
6

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

2024.03.15.
6

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

2024.03.09.
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

Dude
Harc a 41. évezredben

2023.10.23.
5

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==