Ha a szálloda falai mesélni tudnának...
A The Suicide of Rachel Foster egy 2020-ban megjelent sétaszimulátor az olasz One-O-One Gamestől. Ahogy a neten néztem, a Deadalic által kiadott játék elég megosztó a témája miatt.
A játék főhőse egy Nicole Wilson nevű nő, aki az apja halálát követően megörököli a Timberline nevű hotelt Montana hegyeiben. El is indul oda 1993. decemberében, azonban a nagy hó miatt az épületben ragad egyedül. A külvilággal csupán rádiótelefonon tartja a kapcsolatot egy Irving nevű fickóval, aki sokat segít neki, hogy mit kell tennie. A magány és a túlélésre való berendezkedés mellett sok furcsaság is történik ott, ezért a rászakadó szabadidőben megpróbálja felgöngyölíteni a címszereplő Rachel Foster halálát.
A játék belső nézetben játszódik, és viszonylag korán megnyílik a lehetőség az egész szálloda (majdnem) teljes bejárására. Interakció terén azonban sokkal szegényesebb a program, pl. itt nem lehet a lámpákat föl- és lekapcsolni mint a Gone Home-ban, és a történet szempontjából fontos tárgyakat is csak akkor lehet használni, amikor eljutunk az adott pontra. A játék 10 nap alatt játszódik (a mentés csak az egyes napok végén történik), van amikor világosban, van amikor már leszállt az éj, de mindkét esetben megvan a borzongás a Timberline falai közt barangolva.
A The Suicide of Rachel Foster elején egy felirat figyelmezteti a játékosokat, hogy bizonyos témákra való érzékenység esetén inkább ne vágjanak bele. Végigjátszva ez érthető, mert a címbeli öngyilkosságon túl komoly és szomorú témákat is feszeget, elég nyomasztó módon.
Pro:
a helyszín;
nem lineáris sétaszim;
ijesztgetés nélkül kelt félelmetes hangulatot;
ügyesen vezetett történet;
a szinkronhangok;
a kiszólás a mobiltelefonokra;
Kontra:
a nyolcadik fejezet eleje;
minimális tárgy interakció;
a naponkénti mentésrendszer;
kissé túlkomplikált végjáték;
Kiknek ajánlható?
Azoknak, akiket nem ijeszt el egy borzongással teli, narratív kaland.