bobjay2012.01.18. 20:20

Retrosztály: The Last Ninja 1 - Nunchaku, Dobócsillag, Szablya és végigjátszás

A tekeredett szent tekercs fosztogatói és a véres bosszú.

Nos ismét megérkeztem, hogy nosztalgiám következő állomására invitáljalak

benneteket, melynek középpontjában ismételten egy, a 80 -as évek végére tehető forradalmian új felépítésű játékprogram lesz, amit arra terveztek,

hogy igencsak helyretegye a Japán, és majd később a new york -i "rosszfiúkat".

Főszereplőnk, Mikimuki...vagyis Armakuni, talán még nagyobb joystick törő mutatványokkal kápráztatta el akkoriban pénztárcánkat, mint ahogy a már az egyik, ezt megelőző blogomban említett Perzsia "Makacs" Hercege tette. Hát igen... mondanom sem kell, költséges egy játék, de az árát bizony mégis megérte.

Sajnos az én C64 -em magnójába kis késéssel, 1990 -ben szaltózta bele magát

ez a keleti gyöngyszem, de ettől függetlenül megpróbálok tisztes, az elejétől a végéig hozzá méltó bejegyzést írni nektek róla.

Szóval miközben azokban az időkben egyik legfontosabb időtöltésem az volt, hogy törökülésben, nagy szemekkel meredve a TV képernyőre, próbáltam felvenni a nyugati "fejlett" civilizációval a kapcsolatot oly módon, hogy megfejtsem minden mondanivalóját a piacról beszerzett, és ritka szép hangokkal tarkított alámondásos Mad Max, valamint Amerikai Ninja filmeknek... Addig a másik legfontosabb ténykedésem pedig (természetesen a műanyag nunchaku trafikból, vagy szintén piacról való beszerzése mellett) a köztudatba The Last Ninja néven berobbanó, C64 -en addig még sosem látott gyönyörű animációival, a játékosok szemeit izometrikus pályáival elkápráztató alkotás mindennapos nyúzása volt.

Ezt a játékot az angliai, akkoriban még szebb napokat látott, de a máig aktív System 3 fabrikálta. Ők már 1986 -ban lenyűgözték leendő C64 -es rajongótáborukat, a szintén keleti harcművészetben igencsak bővelkedő International Karate nevet viselő, egymást ütlegelő remekművével, melynek

International Karate + című folytatását a híres, The Last Ninja programjukkal

karöltve tették 87 -ben a boltok polcaira. A "karate +" annyiban különbözött elődjétől, hogy a képernyőn egyszerre két játékos csinálhatott sushit a program által irányított harmadik félből, vagy éppen mindhárom harcművész egymásból.

Az ő nevükhöz fűződött még akkoriban például az 1984 -es Impossible Mission,

vagy az 1989 -es, nagy sikert aratott Myth is.

Visszakanyarodva a The Last Ninjához, a játék valóban sosem látott látványt

nyújtott C64 -en. A készítők számára nem csak az izometrikus megjelenítés

programozása járt nagy munkával, hanem a főszereplőnk és a többi szereplő

mozgásának hozzáigazítása is ehhez a térhez.

A program pályaszerkesztő részének alapjait egy akkori Magyar fejlesztő csapat, az Andromeda Software tette le az asztalra. Mivel sajnálatosan később anyagi nehézségei támadtak, így a munkájuk gyümölcsét kénytelenek voltak eladni egy külföldi játékfejlesztő cégnek, vagyis ennek a bizonyos System 3 -nak (A játék Magyar vonatkozásaival kapcsolatban többféle hangvételű elmélet született, az említett soraimon kívül mindkét fél részéről) .

A cégnél John Twiddy, egy akkori zseni, teljesen átírta a programot. Ő volt az az illető, aki a világon elsőként alkalmazta a "Cyberload" nevű, játék elején látható, "egyetlen töltési képet" 86 -ban, a Sanxion elnevezésű játék esetében. Az utolsó ninja programja annyira tökéletesre sikeredett, hogy már csak úgy fért bele a C64 -es memóriájába, hogy a gép nem a pillanatnyi teljes pályaképet, hanem csak az épp oda kellő elemeket jelenítette meg. A helyszínek között, karakterünkkel azok végeihez érve válthatunk.

Hugh Riley grafikus, (aki részben 90 -es Hammerfist játékot is rajzolta) volt az a személy, aki mozgás-animációkat készített a szereplőkhöz, őket pedig John Twiddy később elhelyezte az izometrikus térben. A C64 gyengeségének betudható az is, hogy (szerencsére) egyszerre egy ellenfélnél többet nem kapunk egy megjelenített képernyőn, ezen kívül nem kötelességünk utunk során megölnünk mindegyiket. Elég, ha csak ügyesen kikerüljük őket, ugyanis akkor ellenségeink szégyenükben villámgyorsan harakirit követnek el. Minden fejezet ugyanazt az induló képet kapta, annyi különbséggel, hogy a ninja szeme mindig más színben pompázott.

A játékban az ütések és egyéb más fizikai megnyilvánulások hangeffektek nélkül maradtak. Helyettük pályánként változó, örökzöld háttérzenével varázsolt még inkább egyedi hangulatot a programnak Ben Daglish és Anthony Lees.

Ha már az elkészülés menetét ilyen alaposan végigvettük, érdemes külön figyelmet fordítanunk magára, a hasonló pontossággal kidolgozott központi

történetre is...

Mesénket a 9. század környékén kezdeném. Középpontba pedig a máig el nem

feledett Fujiwara Klánt helyezem, melyből kétszáz éves uralom után, kivált egy, a hozzájuk tartozó hétköznapi embercsoport, megelégelve a klán szokatlan életvitelét. Ezek az emberek Togakure hegyei közt telepedtek le és később ők lettek azok, akik megalapozták a misztikus árnyékharcos ninja -lét alapjait.

Na mármost ez nem azt jelentette, hogy ők elmentek a sarki kocsmába, hátrahagyva árnyékaikat, hogy azok oktatófilmeket nézegetve műveljék tudásukat... Ez annál sokkal, de sokkal nehezebb munkával járt. Négy évszázaddal (és kb 20 ezer saké-val) később, ezek a ninják már a legjobb szamurájoknál is félelmetesebb harcosokká váltak. Pusztító emberekké formálták magukat, mint Stallone abban a fagyasztóbörtönös filmben, hogy a tökéletes fegyverforgatás valamint a tudatuk feletti kiteljesedett irányítás segítségével egy legyőzhetetlen gépezetet formálhassanak meg.

Mint ahogy a legtöbb hasonló történetnek, ennek is megvolt a maga gonosz

"Hókuszpókja", egy bizonyos Kunitoki személyében. Ő az Ashikaga Klán galád Shogunját személyesítette meg, akinek legrosszabb szokása az lett, hogy elkezdett irigykedni a White Ninja testvériség erejére. Meg is tett volna bármit, hogy megszerezhesse mérhetetlen tudásukat. Megesküdött hát a Japán földnek leggonoszabb gonoszabbika, hogy e klánt mindenáron eltörli a föld színéről, valamint megkaparintja ezzel minden tudásuk gyökerét, a szent tekercseket.

Minden újabb évtized elteltével, egy alkalommal a "fehér" ninjáknak Lin Fen szigetére kellett utazniuk, hogy magukba fogadják a Koga tekercsek tanításait, ezzel a tanoncok teljes értékű ninjává válhassanak, kiérdemelvén a klassz fehér ninja szerelést.

Kunitoki kapva ezen a lehetőségen, kitervelte, hogy a sötétség erőinek segítségével ott, a szigeten fog lecsapni a ninjákra, ezáltal egy csapásra lehetősége lesz kiírtani az egész klánt. Másrészt pedig az a hely tökéletes központjául szolgálna a kis saját, külön-bejáratú üdülőtelepének.

Lesben állt hát Kunitoki hada, és mindenkit megöltek, aki éllt és mozgott. A pusztítás elől, a gonosz tudtán kívül, csak Armakuninak, az utolsó megmaradt fehér ninjának sikerült a véletlen folytán megmenekülnie. Ugyanis, mikor az összes fehér ninja testvére elzarándokolt Lin Fen szigetére, ő volt a soros, akinek maradnia kellett, hogy a ninják Bunjinkan oltárát védelmezze. Ez a hagyomány náluk már a kezdetektől létezett.

Armakuni nem volt túl boldog, hogy idén rá esett a választás, hiszen ezáltal nem részesülhetett a szent tekercsek tartalmának tudati elnyerésében és így egyenlőre még nem kaphatta meg a klassz fehér ninja ruhát. Miután a mészárlás híréről Armakuni értesült, kiállt a főtérre és könnyeket hullajtva, az égbe kiáltotta a szokásos "filmes mondatokat", mint, hogy: NEEEEEM!!! BOSSZÚT ÁLLOK ÉRTETEK!!! MEGHALSZ KUNITOKI!!! ...és így tovább.

Majd ezzel megkapva a legjobb drámai főszereplő díjat, minden erejével és addigi tudásával elindult, hogy a szigetre érve, hat a különböző helyszínen (mocsár, vadon, palotakert, börtön, palota, belső szentély) átvergődve, véres bosszút álljon Kunitoki Shogun -on és annak mit sem sejtő követőin.

Nos, az én mesém eddig tartott. Innentől személyesen fogjuk átélni a drámai végkifejlethez vezető történet minden lépését, ütését, nunchakuzását.

Vegyük hát elő a The Last Ninja 1 C64 -es kazettánkat, tegyük a magnóba és indítsuk el a programot...

A színesebbnél színesebb csíkok után megjelenik a folyamatos szöveggel tarkított "loading" zenés képernyő, s ezt követően, 1-2 perc múlva ugrik fel nekünk a játék kezdő képernyője, középen ninjánk szemtelen szemével, alatta pedig a "The Last Ninja" felirattal.

Megemlítem, hogy a fanatikus rajongótábor sajnos csak a lemezre kiadott Ninjánkat tudta feltörni, így a kazettás változat esetében nem szerepel az a képernyő, ahol az örök élet kiválasztható. A kazettás verzió hátrányához még az is hozzá adódik, hogy minden pálya végén ki kell kapcsolnunk a gépet és a rendes betöltési módszerrel be kell játszanunk a következő pályát.

Nos, vegyük szemügyre a kezdő képet. A képernyő alján szerepel energiaértékünk és mellette pedig a féltett fegyvergyűjteményünket láthatjuk, amellett pedig a dísznek odabiggyesztett ninja látható. A jobb oldali oszlopban, fentről lefelé haladva szemlélhetjük meg annak a gazfickónak az életcsíkját, akiből éppen palacsintát kell csinálnunk, majd alatta jön az a fegyver, amivel palacsintát fogunk csinálni előle. Ezek alatt pedig a kiválasztott, felhasználandó begyűjtött kütyü képét fogjuk látni. Ha ez megvan, akkor térjünk is rá az irányításra.

A fülbemászó muzsika ki/be kapcsolásához az F1 billentyűt kell megnyomni.

A látható fegyverek között a SPACE lenyomásával turkálhatunk, kiválasztva a számunkra legszimpatikusabbat. A felszedett kacatokat az F3/F5 segítségével nézhetjük végig. Az F7 -el szüneteltethetjük a programot, majd annak újra megnyomásával játszhatunk tovább. A RUN/STOP segítségével pedig villámgyors harakiriben részesülhetünk és ezzel a játéknak is vége lesz.

Ha ezeket is sikerült megjegyeznünk, akkor bizony elérkezett az ideje, hogy személyesen kísérjük figyelemmel e kalandos történet eseményeit.

1. Fejezet: A kopár szik sarja

Az Amerikai Tengerészet segítségét kérve, hajnalban sikerül kikötnünk Lin Fen szigetének azon a részén, amely természetesen legtávolabb esik a gonosz Shogun üdülőtelepétől. Öltsük magunkra ellenállhatatlan fekete ninja ruhánkat (lehetőleg úgy, hogy a kikukucskáló része a szemünknél legyen) és induljunk el az úton lefelé, majd az első sarkon az ellenséget még csak táncoljuk ki, hiszen elfelejtettünk a nagy összekészülésben fegyvert vinni magunkkal. Menjünk balra, aztán a következő képben a "Z -betű szerű" úton haladjunk végig, majd ismét elérünk egy sarokra. A sarok által közre fogott sziklát vizsgáljuk csak meg. Hmm, valaki ott felejtette a kardját, úgyhogy tegyük is el még mielőtt rajta kap a gazdája a lopáson. (Biztos a környező bokrok közt intézi épp valamiféle fontos dolgát). Fegyverünk nem egy fénykard ugyan, de jelen helyzetben krumplipucoláshoz tökéletesen megfelel. Vegyük kezünkbe és erőnket most már bátran fitogtatva, közben Tarzan csatakiáltást hallatva tartsuk az irányt. Elérkezünk egy fura, fekete pöttyös patakig. Álljunk a patak szélére, pontosan az út közepére és egymás után három lehengerlő szaltót produkálva pattogjunk át a pöttyökön. Vigyázzunk, nehogy bele essünk, mert lehet, hogy mi is fekete pöttyösek leszünk.

Miután tovább mentünk, azonnal belerohanunk Kunitoki Shogun "patakon átpattogási adót" szedő emberével, aki minden áron ki akarná nunchakuzni belőlünk a jussát. Cserébe próbáljuk is ki rajta frissen szerzett kardunkat. Éle, mint a beretva. Nem fogunk csalódni benne. A következő képen ne foglalkozzunk a szoborral és a szobrot csodáló harcossal. Igaz, megzavarjuk őket a cseverészésben, de a már jól bevált cselekkel, kiröhögve őket, fussunk csak tovább. Az útkanyarulatban egy kósza turistába fogunk belefutni, aki láthatóan

elaludt és emiatt már ropogós pirosra sütötte a melengető nyári napfény. Észrevétlenül lopózzunk mellé és vegyük el tőle a reptéri trafikban vásárolt jó minőségű, kemény műanyag nunchaku utánzatát. Ne aggódjunk, a mi kezünkben egy ilyen apró játék halálos fegyverré válhat.

Haladjunk tovább az úton, amíg a jobb oldalon két kilométerkövet észre nem veszünk. Azoknak a tövében villog egy kulcs. Menjünk tovább, mert először egy jó kis nylon szatyrot kell szereznünk, amibe beledobálhatjuk az összeszedett kacatjainkat. Két képpel odébb, a bokor tövében rá is találunk egyre. Na azt gyorsan kapjuk fel és nyomás vissza a kulcsért, mert abban a században igen sok pénzt adtak az ócskapiacon a hasonló villogó kulcsokért.

Ha már így belejöttünk a rohangálásba, akkor fussunk vissza abba az irányba, ahol a szemetes zacsit összeszedtük. Az eljövendő sarkon nina-ugrások és Michael Jackson Moonwalker -ét megszégyenítő lábtechnikával hagyjuk faképnél a következő őrszemet. Egy képpel odébb pedig a felfelé vezető út legyen számunkra szimpatikus. A kanyarban, a szikla mellett találunk egy szilveszteri buliból megmaradt bontatlan, 3 pack-os füstbombát. Azt is tegyük el és újabb ninja-szaltókkal ugráljuk át a jobbra eső mocsarat.

Tartsuk az irány egyenesen, míg egy elágazáshoz nem érünk. Ott paskoljuk meg ellenségünket kardunkkal, majd miután álomba szenderült, délnek vegyük az irányt. A hatalmas harcok és bravúrok közepette eléggé kifáradhattunk, ezért jutalmul tépjük hát le a fáról a villogó almát. Az alma megteszi a hatását és ha tovább megyünk, az út bal oldalán találunk egy 5 -ös pack dobócsillagot. Milyen okos ember hagyhatja el ilyen hanyagul a klassz cuccait?

Menjünk vissza a kereszteződésig és a jobb oldali utat válasszuk. A következő kereszteződésnél csapjuk le a morcos - harcost és csupán kipróbálás céljából készítsük elő a füstbombát. Ha egyenesen haladunk, egy nagyobb kőrakást veszünk észre, amin egy barlang tátong. Ezt a barlangot bérli pont ezen a hétvégén Kunitoki házi kedvence, a már csak egy fejű sárkány. Miként a ninjahangokra felriadva, szerencsétlen csík szemekkel próbál kikecmeregni barlangjából, szemtelenül hajítsuk elé a bombát és gúnyolódva gyorsan tipegjünk át a szegény állat előtti szoroson.

2. Fejezet: A nagyon - vadon

El is érkeztünk a kastély kertjének oroszlánokkal kicicomázott bejáratához. Mivel a kapu nem retinakóddal nyílik, így félretehetjük minden, James Bond filmből ellesett tudásunkat és primitív eszközökhöz kell folyamodnunk. Először is oly módon fejtsük ki műemlékek iránti vonzalmunkat, hogy törjük le a jobb oldali vadállat egyik karmát és tegyük el emlékül a kis szütyőnkbe. Egy másik bejárat után nézve induljunk jobbra és az első sarkon, majd az azt követő egyenes úton

is üdvözöljük kardunkkal drága "rajongóinkat". A harmadik képen egy sziklafalba ütközünk. Itt vegyük elő az oroszlánról letört körmöt, na de nem azért, mert a nap végeztével megéheztünk és körömpörköltet készítve új erőt akarunk nyerni belőle. Egyszerűen vágjuk bele a fal nyílásába és másszunk fel a segítségével. A Gyűrűk urából kimaradt gyönyörű fennsíkon induljunk el. Csajuk le az egyik gonosz ninját, majd ugorjunk át a szakadék felett, hogy lecsaphassuk a másikat is. A következő képen a második barlangból vegyük fel az ott rejtőzködő almát. Folytatva utunkat elérünk a fennsík végéhez. Ott a falon lemászáshoz ismét csak a karomra lesz szükségünk, de vigyázzunk, mert a lefelé vezető falat tolatóradarral, rükvercben kell megközelítenünk.

Ezzel be is jutottunk a már előkertnek nevezhető valamibe. Menjünk egyenesen a patakig, s annak ismét fekete pöttyeire ugrálgatva jussunk át a túloldalra. A kereszteződésnél botozzuk meg a horgászbottal nekünk rontó ninját és válasszuk a lefelé vezető utat. Menjünk a következő harcosig, cirkumveniáljuk. A következő két fa tövében hagyott gumikesztyűt rakjuk el és menjünk vissza a kereszteződésig.

Út közben, a sarkon érintsük meg a minket láthatatlanná, illetve disco fényben villogóvá tevő izét. Utána siessünk, mert hatása nem olyan mint a Predator esetében, nálunk időhöz kötött. Futás vissza a pöttyös patakig. Azon visszaninjaszaltózunk és északi irányban rohanjunk a mocsárig. Szaltókat eregetve huppanjunk át a túloldalra. Az el nem ágazó úton megállás nélkül fussunk, ha kedves a láthatatlanságunk. Szembejövő ellenségeinket ajánlatos dobócsillaggal eltenni fontos küldetésünk útjából. A sarkon éktelenkedik egy nagy nádas. Abból törjünk le egy szálat. Később majd szívószálként jól beválik egy

bazi nagy pohár koktél mellé. Gyerünk lefelé és a kapuban heverésző gyomorégéses, tüzet büfögő sárkányok előtt, (ha még villogunk) gyorsan iramodjunk át. Ha már nem villogunk, akkor vissza kell mennünk oda, ahol a discoszínekre szert tettünk.

Amúgy meg beléptünk a következő fejezet kapuján.

3. Fejezet: Kiskertemben jártam...

A patakok csobogását, a madarak lágy csicsergését elnyomó háttérzene kíséretében járjunk csodájára a kastély kertjében megbúvó szépségeknek és további ellenségeinknek. A természet lágy ölén, ninja joggingunkban nyugodtan kocogjunk egészen a kereszteződésig .

Folytassuk utunkat lefelé. A kék, pixeleket vízsugárként kilövő szökőkutat is megbámulhatjuk útközben, de felesleges, futás tovább a jobb oldali irányba míg szembe nem jön velünk az egyik kertész-ninja. Kertészkedjünk vele egy kicsit és a vízeséssel tarkított pöttyös patakig meg se álljunk. Kifejezetten gyors ninja ugrásokkal próbáljunk átjutni a túloldalra, mivelhogy a Loch Ness -i szörny éppen e csodálatra méltó vizekben tölti vakációját és hát nem nagyon szívleli,

ha őt valami kisteleki ugráló ninja megzavarja ebben. Fussunk tovább, csapjuk le a kötözködő ninját és vizsgáljuk meg a fák tövében pöffeszkedő Buddha szobrot. Valami talizmán van a nyakban. No ezt is gyűjtsük csak be az oroszlánkarom mellé. Menjünk vissza, ismét keresztül szegény Loch Ness -i szörny üdülőhelyén. A görbe útnál vegyük fel az újabb 5 pack -os dobócsillagot. Továbbra is visszafelé kell haladnunk, hogy a szökőkút után az északra vezető utat választhassuk. Itt egy óvodai bunkerszerűségből ellophatjuk egy helybélinek az almáját. Jobb oldali irányba haladva, az előző szökőkútnak a klónját elhagyva ismét egy Buddha szobornál kötünk ki, de annak a nyakából már sajnos nincs mit

levenni. Ápoljuk le az ott bóklászó ninját és az utána következő ikertestvérét is. Az ez utáni képen virágokat látunk. Tépjünk le egy sárgát, amiből vörös rózsa lesz, amint elrakjuk, majd a legközelebbi kereszteződésig meg se álljunk. Csinosítgassuk ismét kicsit botunk külalakját a felénk tartó ninján. Fussunk jobbra, ahol az előző ninjáért bosszút álló ninját ölhetjük meg. Ezek után jó sok változó képernyőn keresztül csak bandukoljunk az úton. Az utunkba álló keskeny patakot

egyetlen ugrással szaltózzuk át. Ugrabugrálásunk örömében üssük le az

arra bóklászó harcost. Ha odamegyünk az igazából arany színű sárga szoborhoz, akkor autómatikusan elé térdelve Star Trek -esen

átteleportálódunk a kazamaták dohos útvesztőjének bejáratához. (Meg kell jegyeznem, hogy innentől kezdve az ellenségeink újrateremtődnek, ha visszamegyünk abba a képkockába, ahol megöltük őket).

4. Fejezet: A pucér...izé pincemaraton

Egyszer van, hol nem van, a történetünk vége előtt két buszmegállóval. Ott csöppenünk bele bájos kis utunk jelen állomásába. Lesznek itt kérem szépen ellenségek dögivel, pókok, csontvázak, szellemek, gonoszak, csúfak, büdösek...de semmi olyan, ami túl tehetne egy kiruccanós péntek estét követő szombati másnaposságon. Menjünk egyenesen a zöld ruhás ninjáig. Ha nekiugrunk, szépen leesünk Kunitoki borospincéjének egyik végébe. Mérgünkben lapogassuk meg a zöld ninját és kezdjük meg utunkat, a kijárat felé jobbra. Két képpel később észrevesszük Indiana Jones, egyik kazamatás ténykedése során

ottfelejtett ostorát. Ezt is jobb lesz, ha magunkkal visszük. Sajnos a házmester ninja éppen észrevette, hogy eltulajdonítottunk valamit, így kénytelenek vagyunk végezni vele. Tovább haladva belebotlunk még az őszi borkóstoló során, igencsak ittas állapotban, a pince járataiban eltévelyedett ninják csontvázaiba is. Velük bottal, vagy karddal próbáljunk kommunikálni, de a legjobb, ha a már betanult fifikával kicselezzük őket.

Menjünk lefelé, majd tovább, végig ugyanazon az úton a piros ninjáig és onnan lefelé. Végig irány lefelé, oda, ahol éles zenekíséret mellett, az egyik Ghostbusters -ből meglépett kósza szellem akar majd terrorizálgatni minket. Jobb oldali irányt véve kerüljük ki. Terítsük le a szürke ninját és menjünk lefelé. A csontvázat kikerülve futás jobbra, majd a következő csontváznál pedig le. Ismét egy szellem lesz a nyomunkban, de mi csak sebesen tartsuk az irányt jobbra, hogy végre pár képkockával odébb szemezhessünk a jobb oldali járaton kitipegő,

hírhedt gülü szemű pókkal. Mivel pókunk furcsa látásának köszönhetően nem fehér ninjának, mind inkább nagy fehér egérnek tekint minket, így hasznosabb lesz számunkra, ha őt megelőzve lefelé futunk.

A pince utolsó barna ninjáját még daráljuk le és aztán menjünk ahhoz a falhoz, amelyiken a sok sárga bütyök van. Ott Indiana Jones ostorába kapaszkodva kihúzhatjuk magunkat ebből a rémálomból.

5. Fejezet: A ninjalábon szaltózó palota

Sikerült visszamásznunk végre a Kunitoki hétvégi vityillójához vezető útra. Ha folytatjuk tovább a kalandozást, akkor a jobb oldali irányban végighaladva bónuszként kapunk három különböző színű, de ugyanolyan agresszív ninját. Vegyük fel a fekete ajtónál elhullajtott almát és menjünk is be az ajtón. Az épületben mindenfelé a Ninja-Security szolgálat emberei járőröznek, így rejtőzködésünknek lőttek. Jobb oldali folyosón menjünk, aztán a kereszteződésnél tovább, egyenesen. A gigantikus szamuráj páncélruha előtt át ne rohanjunk, mert akkor kardjának vérben csillogó díszei leszünk. Álljunk lassan a szobor elé és addig menjünk lábujjhegyen jobbra és le, amíg az meg nem unja a lassított felvételt és el nem dobja a kardot. Ha ez megvan, akkor fussunk a felfelé található szobába. Csapjuk le a szoba urát. Matassunk egy kicsit a nagy, szürke bödönben. Egyszer csak valami zöld ektoplazma kerül ránk, ami segít minket majd átjuttatni a 6. fejezetbe. Sétáljunk vissza a páncélhoz és jobbra tovább. Dobjuk

ki a ninját csillaggal és nyomás fel a lépcsőn. A sárga köves úton balra menjünk, aztán felfelé az első terembe, ahol fel kell vennünk a lila pálinkás üveget. Jöjjünk ki a teremből és futás balra. A soron következő terembe ismét menjünk be. Táncoljuk át az őrt és irány tovább, a következő szobába, ahol a vázák vannak.

Az utolsóba helyezzük bele a letépett rózsát. Ezzel ártalmatlanítottuk a biztonsági rendszer ezen részét és a fotocellás ajtó ki is nyílik. Menjünk, lepjük meg Kunitokit!

6. Fejezet: Az elnöki lakosztály

A szobában az ajtó előtt egy atomerőmű mellett felnőtt kutyus vár minket. Úgy tűnik, alszik édesdeden, pedig csak lesben áll. Vegyük elő az üveg pálinkát és felé haladva dobjuk elé. Az eb a jóféle itókától azonnal kidől, mi meg mehetünk tovább. Az újabb sarkon egy újabb hatalmas páncélruha áll kifeszített íjjal, hogy ismét megpróbáljon minket hidegre tenni oly módon, hogy íjával kilőjön minket Föld körüli pályára. Ne próbáljunk meg lassan átmenni előtte. Vegyük fel a sarokban látható, az Alkonyat film forgatásáról hátramaradt pár csepp mű vért. Ettől néhány másodpercig kiélvezhetjük, hogy milyen vér-ninjának lenni. Most már átmehetünk a szobor előtt és futhatunk is felfelé. Menjünk balra a folyosón.

Közben dobócsillagozzuk le Kunitoki utolsó önkéntes testőrét. A folyosó vége egy terembe nyílik. Egy terembe, ahol végre bosszút állhatunk a galád Shogunon, hogy aztán a TV előtt ülve, a sziget minden zeg-zugán átjáratott fáradt lábainkat egy jól megérdemelt lavor meleg vízben áztathassuk kedvünkre...

Szóval ott tartottam, hogy még hátravan Kunitoki, aki hallván, hogy jövünk, gyorsan szamuráj-szaunájából kipattanva végső menedékként magára öltötte biomehanikus, biometrikus, eredeti acélutánzatú műanyag...stb, ünnepi szamuráj köntösét, hogy aztán szívélyes fogadtatásával átütlegelhessen minket a másvilágra. Kezdődjön hát a mindent eldöntő küzdelem. A küzdelem, melyen eldől a világ, az emberiség és az univerzum sorsa.

Álljunk meg egy helyen és nád szívószálunkkal folyamatosan addig ütlegeljük szerencsétlen Shogunt, amíg holtan nem esik össze.

Micsoda harc volt!!!

A küzdelem szerencsés átvészelése után menjünk át Kunitoki relikvia szobájába és ninja ugrással szökelljünk a belső négyzetbe, mert ha a külsőre lépnénk, akkor bizony elnyelne minket a föld. Az oltáron ott is van a szent tekercs, amiért kockára tettük még szentebb életünket.

Gyári verzió esetében most az erszényt használnunk kellene, de akinek tört verziója van, annak elég csak simán eltennie a tekercset. Ekkor ninjánk térdre rogy és fekete színű öltözete végre klánjához méltó fehér színűre változik. Hősünk feláll, hogy megmutassa újonnan szerzett kassz high tech szerkóját, és megoszthassa mindenkivel óriási örömét, hogy elérte célját és győzedelmes bosszút állt, örökre elintézve a gonosz Shogunt...

De ekkor hírtelen a játéknak vége szakad és szegény ninjánk sajnos azt a feliratot már nem láthatja, hogy: A kaland folytatódik.

A System 3 csapata valami másmilyen utóérzést keltő, a 80 -as évek arcade

jellegű játékok sorából elkülönülő, magasan kiemelkedő művet akart emelni.

Azt konkrétan nem tudták, hogy jó irányban haladnak-e. Ők ugyan megtettek

mindent, ami elősegítette azt, hogy a program elnyerje a "másmilyen mint a többi" elnevezést, viszont döntés a vásárlók kezében volt.

A The Last Ninja megjelent és ezzel mondhatni úgy robbant be az európai

köztudatba, mint három évvel később Magyarországon 1990. december 28 -án,

az M1 -en startoló Dallas tv sorozat:)

A programból megjelenésének évében 750 ezer C64-es verzió talált gazdára.

(Érdekesség, hogy a limited edition kiadás mellé Ninja ruhát és fém, szépen kidolgozott dobócsillagot is csomagoltak).

Nos, az emberek vették, nézték, játszották és még a játék irányításának nehézségei sem tántorította el őket, mert a pénzükért egy olyan életérzést kaptak, amit akkoriban egyetlen játék sem adott meg nekik. Ez az érzés a "kaland" volt. A tárgyhasználat, a térbeli mozgás, egységes látványvilág, a fejtörők alkalmazása...

Összességében egy nagy kaland, amit akkori szemmel nézve személyesen, az

"utolsó ninja" bőrébe bújva elejétől a végéig mi élhettünk át.

Legközelebb arról "tudósítok" nektek, hogy középkori ninjánk hogy tesz

majd rendet a 20. század, bűnözőktől hemzsegő New York-jának Manhattan -ében, miközben egy rakat hamburgerrel gazdagítja gasztronómiai tárházát.

Addig is köszönöm figyelmeteket:)

Egyéb hasznos tudnivalók:

Az 1. Fejezet során felszedhető fegyverek, kacatok és miegymások listája:

  • Nunchaku,

  • Kard,

  • Dobócsillag,

  • Füstbomba,

  • Zsák,

  • Kulcs,

  • Alma (csak akkor vegyük fel, ha nem örök élettel játszunk).

Az 2. Fejezet során felszedhető fegyverek, kacatok és miegymások listája:

  • Oroszlánkarom,

  • Kesztyű,

  • Harci nád,

  • Láthatatlanná tévő izé.

Az 3. Fejezet során felszedhető kacatok és miegymások listája:

  • Buddha talizmán,

  • Rózsa.

Az 4. Fejezet során felszedhető kacatok és miegymások listája:

  • Alma,

  • Kötél.

Az 5. Fejezet során felszedhető kacatok és miegymások listája:

  • Zöld mágikus izé,

Az 6. Fejezet során felszedhető kacatok és miegymások listája:

  • Méreg,

  • Vércseppek,

  • Szent tekercs.

A szereplők:

  • Az utolsó ninja, kinek neve sem utolsó: Armakuni,

  • Kunitoki Shogun (aki nagyon gonosz és a szent tekercs kell neki)

További szereplők:

  • Harcosok, ninják, testőrök, szamurájok, csontvázak, szellemek... minden, mi szem szájnak ingere,

  • Barlangi sárkány,

  • Japánban nyaraló Loch Ness-i Szörny,

  • Gigantikus mutánspók,

  • Kunitoki házőrző vérkutyája.

Last Ninja 1 általános adatok:

Tervező: System 3,

Kiadó(k): System 3, Activision,

Kiadási dátum: 1987,

Adathordozók: Kazetta, floppy,

Játékmódok: Egyjátékos,

Műfaj: Akció - kaland,

Magyar cím: Az utolsó ninja

Platformok amikre kiadták:

C64, Atari, Spectrum, Schneider CPC, Apple II, DOS, Wii

Értékelésem: (C64-es verzióra vonatkozik)

Grafika: 10/8

Zene: 10/8

Felépítés: 10/9

Irányíthatóság: 10/6

Történet: 10/7

Újrajátszhatóság: 10/8

Együttvéve: 76%

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2024

8 napja
16

CHASE
Top 15 FIFA

2024.03.17.
2

Necroman Mk2
Majd nálatok

2024.03.15.
6

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

2024.03.15.
6

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

2024.03.09.
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

Dude
Harc a 41. évezredben

2023.10.23.
5

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==