Hát egyre ritkulnak a bejegyzéseim, de ezt gondolom mindenki észrevette. Felesleges lenne azonban mindent az idő hiányára fogni, mert ugyebár az embernek arra van ideje, amit akar. Persze ez is durva megfogalmazás, de tény, hogy kevesebb "kényszert" érzek magamban mint az elején. Ami nem jelenti azt, hogy ne örülnék az apaság minden percének, sőt.
Be kell valljam töredelmesen (amit gondolom minden lányos-apa megért, és átérez) egyre "szerelmesebb" vagyok a lányaimba! :) Ahogy fejlődnek, ahogy nőnek, és ahogy egyre inkább ragaszkodnak az emberhez, úgy lopják egyre beljebb magukat a szívembe. És anyuka szívébe is, amit leginkább onnan veszek észre hogy (szinte) kiszorultam onnan :) Megtelt a ház nunaszaggal, én meg a perifériára kerültem :) De azért meg vagyok itt is, nem panaszkodom (nem a francokat nem, egyfolytában hangot adok kirekesztettségemnek), innen nézem hogyan cseperednek, és innen írom ezt a bejegyzést is :)
Nézzük a legutóbbi bejegyzés óta milyen változásokon is mentünk keresztül, hogy telnek napjaink, hol állunk a fejlődésben.
Necroman Mk2 
p34c3 
liquid 
CHASE 
Krisz576 
Stadia HUN