[12] RedBoyforCE (offline)

Vidám - Szerethető - Jólnevelt

Ő egy 33 éves fiú és itt lakik: Pest / Budaörs

4609 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 19575 kreditet gyűjtött

2010 October
20:44 Játékfüggőségből gyógyultan
Úgy gondoltam leírom pár eddig átélt tapasztalataim által létrejött gondolatomat a videójátékokkal, és a függővé válással kapcsolatban.
Ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akiket érdekel az ilyesfajta vélemény is, és tanulságot is fel tudnak fedezni benne.
Hol is kezdjem... Először is tisztázzuk: nem ringatom magamat abba a tévképzetbe, hogy bármit amit itt leírok, az bármilyen hatással is lesz a ti életetekre. De bármennyire is meglepő az utóbbi pár hónapban történtek olyan dolgok, és észrevettem magamon olyasmiket, amelyek megváltoztatták az életemet. Rádöbbentem, hogy életem során mekkora hibákat követtem el folyamatosan. Most persze kérdezhetnétek: Miért a videojátékokat okolom?
Kezdjük ott, hogy EGÉSZ életemben játszottam. 4 éves koromban az első 286-os számítógép élményeim után megfordult nálam C64, SNES, ATARI, Gameboy, és megannyi PC konfiguráció, egészen a mai X360 és PSP konzolokig. Elképesztő, hogy az évek alatt több millió forintot vertem (vagy könyörögtem ki apámból) el játékokra, konfigokra és konzolokra. Ez mind semmi ahhoz képest, hogy hány sok 1000 órát töltöttem el gombok nyomogatásával. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ez idő alatt a játékok nem tanítottak meg semmire, nem lettek jobbak a reflexeim, és nem tudok jobban autót vezetni, vagy harcolni. Le merném fogadni, hogy egy valódi versenypályán az első kanyarnál szörnyethalnék, vagy ami rosszabb... megölnék valakit. Ami persze a játékban kijavítható egy restart gomb megnyomásával, az az életben nem.
Gyakran elfelejtjük, hogy a játékok szórakoztató céllal készülnek. Ezen azt értem, hogy azontúl, hogy jól érzed magad, miközben játszol, NINCS igazi maradandó értéke. Gondolok itt a trófeák, achievementek és egyéb lényegtelen dolgok vadászatára. Lényegtelen, hogy ezek mennyire fontosak az ember számára, nincs egyetlen sor sem az önéletrajzodban az Xbox achievementeknek. De még az ellenkező nem számára sem imponáló faktor.
Az igazi gond azonban a játékfüggőséggel az, hogy soha nem veszed észre, mibe is kerül neked a "hobbi" valójában. Eleinte azt mondogatod, hogy "persze itt egy óra, hétvégén kicsit több", de a végén már meg sem tudod számolni az órákat, mert ez lett az elsődleges életcélod... Elég sokkoló rádöbbenni arra, hogy mennyi mindent, lehetőségeket, barátságokat, szerelmeket, élményeket teszel félre a játék kedvéért. A szórakozásért én mindig mindent háttérbe helyeztem. Tanulást, grundon focizást, táncot, éjszakai életet... SOHA egyetlen koncerten nem voltam csak úgy brahiból... Feladtam a játék kedvéért az egészségem, nem aludtam ki magam napokig csak azért, hogy még 2 kört versenyezhessek a gép ellen. Feladtam az ambícióimat, hogy valaki is lehessek, eldobtam az egyetemi készüléseimet, az órákat a pontosabb rajz elkészítéséhez... MIÉRT???
Abba a tévképzetbe ringattam magam, hogy az achievementek és a virtuális tesók helyettesítik az igazi élményeket, teljesítményeket és barátokat. Lévén a virtuális barátokat ignorálhatod, és nem is látod. Nem kötődsz hozzájuk, így nincsen a felelősség, ami egy barátsághoz kell. Ha szűken vesszük, akkor játékosként a valódi életemet cseréltem el virtuális életre, egyedülléttel és tele depresszióval. Depresszióval, mert mélyen magamban elfojtva munkálkodott, hogy igazán élhetnék is, de ennek az elcsendesítéséhez még több játékra volt szükségem.
Ma már látom a játék igazi árát. Azoknak az éveknek az összességére gondolok, amit a barátaimmal tölthettem volna, vagy megtanulhattam volna zenélni, vagy többet törődhettem volna a szeretteimmel, a családommal, szüleimmel. Az utóbbi 3-4 hónapban egyre erősebben tört ki belőlem az előbbi érzés. Egyszerre magányosnak, túlsúlyosnak és értéktelennek éreztem magamat. Mi értelme az életnek? Mit értem el eddig?
És bármennyire is szeretném mostmár, az életben nincsenek flashback lehetőségek, vagy mentések, amiket visszatölthetnénk. Életem során olyan dolgokra cseréltem el a valódi életet és fontos eseményeket, amik a valóságban NEM LÉTEZNEK. A játékvilág nem helyettesíti a valódi világot.
A legszomorúbb számomra, hogy több mint 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy erre rájöjjek. De ami a legrosszabb, hogy ez idő alatt elfelejtettem élni, és tulajdonképpen nem volt gyerekkorom. Visszasírom azokat az időket, és játék miatt kihagyott lehetőségeket, amelyeket a függőségem miatt elvesztegettem.

Soha többé nem akarom elkövetni ezt a hibát.

Persze most gondolom sokatoknak ez mélységesen felháborító, vagy egyszerűen azt mondjátok: én bármikor le tudok állni, és nekem van életem, de gondold át újra!
Fontos megjegyezni, hogy nem utálom a játékokat, vagy a készítőiket. Nem a játékok az okai annak, hogy így érzek. De fontos pár dolgot tisztán látni, amit a játékok okozhatnak: túlsúly, magány, egészségtelen élet, élmények elpazarlása, és összességében egy SZÜRKE élet. És ezt nem rejthetjük véka alá. Ha te éppen egészséges vagy, és tényleg egészségesen űzöd a hobbid, ne hülyézz le, mert ez a szöveg nem CSAK neked szól. Ha viszont belül úgy érzed, hogy nem vagy csinos, nem tudsz beszélgetést kezdeményezni lányokkal, vagy nem tudsz semmi mást felmutatni csak végtelen sok DVD-t a polcodon, és éjfélig tartó Left4Dead-et vagy más játékot, akkor gondold át azt amit írtam. Ha kicsit fel tudom ébreszteni benned a lelkiismeretet, vagy ébreszteni tudok egy gondolatot, annak örülök. NEM azt mondom, hogy most azonnal dobd el a kontrollert... De vedd észre, hogy a szobán kívül is van élet.
Persze minden más hobbihoz rengeteg gyakorlás és idő kell. De talán ez teszi szórakoztatóvá. Mint amikor az ATARI-n megtanultál átugrani egy nehéz akadályt a karaktereddel, ugyanolyan jó érzés lehet megtanulni, lefogni egy akkordot a gitáron, vagy elkészíteni egy pazar képet egy madárról. Az ATARI-s játékba is sok gyakorlás kellett mire eljutottál addig. Miért ne lehetne olyat is begyakorolni, ami az életedben is nyomot hagy? Nem csak a képernyőn vagy a merevlemezen?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Maradok Tisztelettel:
RedBoyforCE
30 komment

[15] xboxfreak
Nov 19., Friday 17:03 #30
hívj egy kurvát de sürgősen
[13] Griev
Nov 02., Tuesday 16:07 #29
Hmm... két szóval: "True that." Egyetértek, én is pontosan ugyanígy érzek, ezért zavar, hogy a közelemben levő, általad is ismert személyeket nem tudom soha elrángatni sehova, hogy egy kis életet éljünk. De ők WOW-zni lazán hívnának engem... majd egy személyesen megelmélkedjünk.

Off: November van, talán nem kell elmondanom a jelentését a hónapnak, ha mégis majd homályosítalak. Szeretném ha november 13.-ra nem csinálnál programot, mert majd én fogok csinálni neked. És akkor eljöhetsz brahiból egy igazi koncsertóra.
"I recognise a quest for revenge when i see one. And revenge, i respect."
[18] Rince
Oct 30., Saturday 11:39 #28
Szerencsere nekem 7-8 eve nincs ilyen gondom (akkor mondtam ugyanis orok bucsut az MMORPG-k vilaganak). Bar szerencsere akkoriban sem ment a socialis eletem rovasara, mert mindig is eleg aktiv barati tarsasagom volt. Azota meg olyan szinten elfoglalt lettem, hogy volt, hogy fel evig nem jutottam el addig, hogy bekapcsoljam a box-ot. Ilyen korulmenyek kozott meg, nemhogy buntudatom nincs, de meg jol is esik, ha egyhuzamban tudok par napot jatszani. Az olyan elmenyekrol, mint peldaul egy Mass Effect 2 pedig semmi penzert nem mondanek le.
How 'bout them Cowboys?
[34] nesman
Oct 29., Friday 22:48 #27
Írtam egy jó hosszú hozzászólást, kitérve mindenre amit felhoztál. De mivel minden ember másképpen látja önmagát, és a céljait, töröltem. Sok mindent megéltem, de azt még soha, hogy utólag megbánjak valamit. Miért? Azért mert mindennek amit csináltam célja volt. Ha elértem azt a célt lehet, hogy utána úgy véltem túl sok időt szántam rá, vagy nem volt akkora haszna, de céltalanul élni a legrosszabb. Az időtöltésed hasznosságát pedig csakis magad határozod meg.
Szeretem a sajtot.
Oct 29., Friday 21:51 #26
Azt elmondanám, hogy nem a játékokkal vagy a játékosokkal van a gondom. Magammal volt gondom, ami a játékon keresztül teljesedett ki. A baj nem a játékkal, vagy a szórakozás ezen fajtájával van, hanem azzal, hogy függő voltam. Most a célom az, hogy visszaálljak normális emberré. Mint amikor a kábszeres próbál lejönni a cuccról. Szükségem volt radikális lépésekre, ami most az, hogy hanyagolom a játékot. Aztán, ha már tudom magam kezelni visszatérek.
Örömmel olvasom a kommenteket is, mert sokat tudok tanulni tőletek is. Köszönöm!
Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje... Az a baj, hogy ALACSONY A KERÍTÉS!!!
[23] deku82
Oct 29., Friday 20:57 #25
Válasz Vladi (#20) üzenetére
Elolvastam a posztot, kommenteket, és közben bólogattam.
Azt figyeltem meg, hogy amikor szarul megy az élet, akkor durván rákattanok a játékokra, sorozatokra, hogy elvonjam a figyelmemet. De amint bejön a képbe egy barátnő, érdekes munka, külföldi suli, stb. a helyére kerülnek a dolgok, és "csak" hobbi szinten kerül elő a gép néha-néha. Az élet völgyeit pedig jobb átvészelni Zeldával, Haloval, mint alkohollal, drogokkal, stb.
Nomen est omen.
[17] Petreszku
Oct 29., Friday 20:14 #24
Szeretek játszani és én sem lettem ügyesebb az évek alatt.De van egy sorrend ami nem állandó mert nincs két egyforma nap,óra,perc amit te magadnak kell felállítani és kihasznáni az időt.Ezen a héten még egy percet nem játszottam, hiányzik, de tudom, hogy vannak fontosabb dolgok.Nem igazán tudom röviden leírni amit szeretnék, hosszan meg nem szeretek írni.Csak annyit játsz mert játszani JÓ,de nem feledd el, hogy van egy való világ is.
"Emberi törvény kibirni mindent és menni mindig tovább, még akkor is, ha már nem élnek remények és csodák." (Hemingway)
Oct 29., Friday 19:15 #23
Sajnos az a baj, hogy függőségekre hajlamos vagy. Ez nem a te hibád, ilyen típusú vagy és kész. Sose próbálkozz drogokkal vagy komolyabb alkoholizálással, mert rajta maradsz! Nem viccelek.

Volt egy cimbim, aki rákattant a WOW-ra. De úgy nagyon. Egy napja kb abból állt, hogy reggel felkelt, benyomta a laptopját, amíg bebútolt elment szarni meg összetolni valami reggelit, aztán leült a gépe elé és kisebb megszakításokkal éjszakákba nyúlóan WOWozott. Szar volt látni, ahogy leépíti a kapcsolatot a külvilággal, nem járt el sehova, ha valakivel találkozott akkor az valami másik WOWos barom volt akivel megbeszélték a következő misszió stratégiáját és utána húztak vissza játszani... ez már a ló túlsó oldala, idáig nem szabad eljutni.

Imádom a játékokat, talán a hobbiaim közül a legmagasabb prioritást élvezi, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy egy sörözést a cimbikkel, vagy pl. egy zenekari próbát (ha már a zenélés szóbakerült) lemondjak azért, hogy továbbjussak xy játékban. Az megvár.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a játékoktól nem kapsz semmit. Ez egy faszság! Ha így lenne, biztos nem játszana senki sem. Sose fogom elfelejteni az első Zelda kalandomat, a Beyond Good and Evil zseniális univerzumát, az ICO kastélyát - olyanok ezek az élmények mint egy remek film vagy zenemű, de több annál: ez az interaktív audióvizuális művészet, csak egy kis nyitottság kell hozzá, valamint egy minimális önkontroll.
let the sun never blind your eyes
[54] Doom
Oct 29., Friday 18:18 #22
Válasz backstab (#11) üzenetére
Egyetértek! Nincs is szarabb annál amikor az ember nem érzi magát jól az adott közegben, a magára erőltetett szereppel, csak hogy megfeleljen a "társadalmi elvárásoknak". Én viszonylag hamar leszoktam arról hogy mindenkinek megfeleljek, akinek tetszik a modorom, annak örülök, akinek nem, az így járt.
[54] Doom
Oct 29., Friday 18:12 #21
Egyetértek a leírtakkal, és leszögezem hogy teljesen átjött a lényege, bár egy kicsit komor az általad felvázolt kép szerintem egy játékosról. Úgy érzem ez nem egy olyan hobbi vagy szórakozási forma amiből ki kéne gyógyulni. Legalábbis nekem nincs olyan szinten megrekedt játékos ismerősöm, hogy a játékon kívül ne érdekelné más. Személy szerint a zenélés gondolata engem mindig hidegen hagyott, fotózni szeretek, de pl. szórakozóhelyeken én rendre szarul érzem magam, sok az idegen ember, tömegiszony miegymás.. szerintem egy szűk baráti körös összeülés sokkal többet ér.

Most egy kis kötözködés: ( )

"Gyakran elfelejtjük, hogy a játékok szórakoztató céllal készülnek. Ezen azt értem, hogy azontúl, hogy jól érzed magad, miközben játszol, NINCS igazi maradandó értéke. "

Igazából ha valaki nem azért vesz (a fenti példákból kiindulva) egy fényképezőt, vagy hangszert hogy aztán abból éljen meg, vagy az által váljon híressé, elmondható hogy szórakozásból veszed meg azt is, aztán maradandót azzal sem igazán alkot az ember. Persze meg lehet örökíteni szép pillanatokat ami Neked vagy pár ismerősnek mond valamit, egy kívülállónak viszont lehet semmit. (btw ezek se kerülnek be az önéletrajzba ) Persze azért én se játszom egy perccel se többet, hogy egy játékban megnyissak egy acsit vagy trófeát.

Én sem voltam még soha egy koncerten se, nem ugrottam ki repülőből, nem búvárkodtam, nem vettem részt ketrecharcban, de nem is vonzott a téma, szóval olyan dolgokért nem érezném magam rosszul, ami eddig kimaradt, ám amúgy se érdekel.
[11] Vladi
Oct 29., Friday 18:04 #20
Még szerencse, hogy én 28 éves koromig alig játszottam. Amikor úgy éreztem, hogy egy életre kibuliztam magam (most 10 évvel később sem változott ez meg) abbahagytam a bulizást. Sajnos sokan fordítva csinálják és a legszebb fiatal éveikből túl sok időt pazarolnak játékra, bár szerintem ez nagyban a szülők hibája is. Engem 5 évesen már sportolni küldtek és fiatalon (csajozás előtti korszakban) szerintem a sport a legnagyobb élvezet amit az ember találhat, legalábbis a férfiembernek biztosan.

Azért aki hajlamos függésre az még mindig jobban jár a játékfüggőséggel, mint pl. a cigi, alkohol, drog, szerencsejáték vonallal.
www.fumax.hu https://www.youtube.com/channel/UCDYJEhZkW6cfstiLBNEGTEw
[35] Npeti
Oct 29., Friday 16:55 #19
Válasz casper007 (#17) üzenetére
Biztos örülnének neked ha reggeli torna helyet valami csaj ágyában ébredeznél.

Valaki írta lejebb, hogy az igazi kihívás az életben van. És ezzel egyet kell, hogy értsek. Teljesen mindegy mekkora katarzis volt egy játékban valamit végre elérni, semmi se volt ahoz az érzéshez képest mikor elöször lefutotam 15km-t másfél órán belül vagy mikor egyel nehezebb kettlebell-t kezdtem használni. Persze mindenkinek más, hogy igazából mit szeret csinálni de egy játék akkor se fog akkora élményt okozni, mintha valamit te magadtól érnél el. Kicsi sajnálom, hogy erre csak 21 évesen jöttem rá, de örülök, hogy egyáltalán rájöttem, így még böven van lehetőségem korrigálni az életben azaz elmulasztott pár év meg marad elretentő példának.
[10] atka
Oct 29., Friday 16:52 #18
Elolvasva a kommenteket úgy érzem magam mint egy terápiás csoportban . Viccet félre téve hacsak a te szemszögedből nézzük akkor jól teszed hogy változtatsz az életeden épp megérett rá . Hogy ezt mért teszi az ember az sem mellékes ( család egy lány ,haverok ) elsősorban önmagáért és ez a legfontosabb . Nekem pld van munkám, van feleségem, 3 fiam mégis tudok időt szakítani a hobbimra (csak nem viszem túlzásba ) SIKLARA nagyon jól rátapintott a lényegre ami egy szó PRIORITÁS !!!
Hányni tudnék a sok CGI szartól. Az én szereplőim igaziak . Ha ilyen videó játékos szarokat akarnék ,hazamennék és bedugnám a farkam a Nintendóba. Ez a CGI bullshit a mozi halála. Quentin Tarantino
[62] casper007
Oct 29., Friday 15:52 #17
Válasz Alwares (#16) üzenetére
Gondolom, ezt RedBoy-nak szándékoztad címezni. Lányok miatt nemhogy a hobbimat, de a jól bejáratott daily routine-omat sem bolygatom meg, igaz, maximum a család miatt vetemedem erre.
And they're all made out of ticky tacky And they all look just the same.
[59] Alwares
Oct 29., Friday 15:01 #16
Válasz casper007 (#9) üzenetére
Lányok miatt fel ne add a hobbid! Vagy akkor csak űzd kevesebbet!
Hányszor voltam én is így ezzel! Abbahagytam a játékot, más (másoknak is jobban tetsző) hobbikat űztem, olyan társaságokban mozogtam akik közt nem éreztem jól magam. Hogy mit értem el vele? Nagy semmit!
Annyit elértem, hogy iszonyat depresszióba süllyedtem és tiszta csődnek éreztem az egész életem. Sőt még a rendszeres ivászatra is ráálltam. Pozitívum, hogy közben igaz nem szerettem meg, de megszoktam a tanulást és már kényszeresen tanulok (rosszul érzem magam ha elhanyagolom).
Most meg itt vagyok játszok ugyanúgy, igaz jóval kevesebbet mint korábban. Egyszerűen másra is szorítani kell időt. A kötelezettségeket nem szabad elhagyni és ha van más is szórakoztat azt se (bulik, koncertek) Barátnőm elfogadja hogy ez a hobbim, apám persze húzza a száját (nem mintha érdekelne) és akkor mindig bedobom a fejlesztős ötletet.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy megpróbálom összefűzni a hobbit és a szakmát. Játékot szeretnék fejleszteni. Ez egyrészt rendkívül szórakoztató (ami intelektuális alkotó tevékenység és tetszik az nálam kész katarzis (főleg ha sikerül is megcsinálni amit akarok) és nem mellesleg a szakmám szempontjából is hasznos.

Azt tanácsolom neked, hogy kezdj el kimozdulni otthonról, járj el bulizni, keress más hobbikat is és egy idő után már alig lesz időd bezsúfolni a naptáradba az acsivment vadászatot! Mindig csak addig játssz amíg szórakoztat! Miután már teljesítményt és eredményeket vársz el tőle akkor az már nem szórakozás.
.titanic {float: none;}
Oct 29., Friday 14:54 #15
Válasz Vladi (#10) üzenetére
És a másik:
Igen, valóban szinte 1 az egyben megegyezik a véleményem a videós pasassal, de talán épp ezért tök ugyanaz az írásom és az ő mondanivalója. Ő jobban össze tudta szedni az alap gondolatokat, és én magamra ismertem benne. Ha csak a másolást látod meg benne, akkor ez van, attól még a tény, tény marad.
Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje... Az a baj, hogy ALACSONY A KERÍTÉS!!!
Oct 29., Friday 14:52 #14
Telefonról nem tudtam elküldeni a válaszokat, szóval, most egyben reagálnék.
Az időbeosztás valóban megoldotta volna a függést, és lett volna egyensúly, ha akartam volna csinálni. Csak sajnos addig jutottam el, hogy a játék lett az elsődleges, és fel sem merült az időbeosztás... Mostani fejjel talán menne is, ha érdekelnének valamicskét a játékok... Persze nem mondok le végleg, meg a konzolokat sem adom el, és fogok még Steamen játszani, de kell most egy időszak, hogy általam normálisnak vélt mederbe kerüljenek a dolgok. 1. barátnőm és család, 2. munka, 3. szórakozás (és ezen belül nem csak 1 szegmens). Olyan volt a szórakozási választásom, mint amikor svédasztalról 20 éven át csak sonkát ettem volna (különféle ízesítésben (értsd: autóverseny, fps, stb). Az ember meg gumós fogazatú.... na jó befejezem a képzavart.
Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje... Az a baj, hogy ALACSONY A KERÍTÉS!!!
Oct 29., Friday 13:32 #13
Válasz hun_logi (#7) üzenetére
Egyetértek, időbeosztás (és persze némi akaraterő) kérdése az egész. Fontos, hogy az embernek legyenek prioritásai és tudja, hogy a játék nem az élete értelme, hanem a kedvenc kikapcsolódása. Nagyon szeretek játszani, de utoljára talán gimis koromban játszottam igazán sokat, amikor szórakozás mellett arra használtam a játékokat, hogy minél gyorsabban megtanuljak belőlük angolul. Akkoriban sem éreztem, hogy az életem többi részének a rovására ment volna, mert talán még többet is eljártam, mint mostanában, pedig most jóval kevesebbet játszom.
Néha persze én is elgondolkodom, hogy ha az elmúlt években nem játszottam volna, az arra fordított időben mennyi mindent letehettem volna az asztalra, de van annyi önismeretem, hogy tudjam, úgyse tettem volna, hanem lett volna helyette egy másik, hasonlóan időrabló és "haszontalan" hobbim. Senki nem tud kibújni a bőréből, ha ebben leled örömöd, csináld, de mértékkel. Backstab története is mutatja, hogy semmi értelme olyasmit magadra erőltetned, amihez semmi kedved, amihez meg van kedved, arra úgyis fogsz időt szakítani a gémelés mellett.
"We chose to live the only life available to those who would truly be free. We are Thieves."
[16] JeonAran
Oct 29., Friday 12:41 #12
100%-ig egyetértek veled.
Az idő a legdrágább kincsünk, ami elmúlt azt soha nem kapjuk vissza már.
Én is ébredezőben vagyok.
Heti (nem napi) pár óránál többet nem szabadna ilyesmivel (szórakozás) foglalkozni. Főleg azoknak nem akiknek alap dolgok nincsenek rendben az életükben: megélhetés, család, emberi kapcsolatok, önmegvalósítás...
Van évente 2-3 játék amire érdemes időt szánni.
De lényegében ez egy pazarló (idő, tehetség, pénz...) tevékenység és pótcselekvés, menekülés a valóságból egy hitvány és középszerű életbe. És ezt én is magamra veszem.
Az élet játéka az igazi kihívás. 100%-os felelősséget vállalni a saját életedért az a tökös dolog. Éljünk egy hasznos, tartalmas és értelmes életet és akkor ennek (játék, film, zenehallgatás...) is van helye benne, de nem sok.
Köszönöm ezt az írást!
Gamer PC + Switch
[33] backstab
Oct 29., Friday 12:22 #11
Én a 20-as éveimet azzal töltöttem, hogy próbáltam "felzárkózni" a "normális" emberekhez, társaságba jártam, tanultam, munkát kerestem. Nem tudtam barátokat szerezni, párt találni, karriert csinálni. Aztán rádöbbentem, hogy ezek a dolgok nem is olyan fontosak nekem, csak azért csináltam, hogy ne lógjak ki a sorból. Aztán visszavonultam, és ezerszer jobban érzem magam a gép előtt, mint amikor még a bulikban lötyögtem olyan zenékre, amiket utáltam, csak hogy szóba álljanak velem a lányok.
"Be an Optimist Prime, not a Negatron!"
[11] Vladi
Oct 29., Friday 10:34 #10
Nekem ebben az írásban az a furcsa, hogy hasonló témában linkelt be valaki egy videót ide néhány hónapja amit egy amerikai fószer csinált és az egész szövegének felépítése, tartalma kísértetiesen megegyezik a tiéddel, sőt mintha egy az egyben vettél volna át tőle mondatokat. Csak nem az a helyzet, hogy megnézted az okostojás videóját és ihletet kaptál tőle? Mert nekem azt ne mondja senki, hogy ez véletlen.
www.fumax.hu https://www.youtube.com/channel/UCDYJEhZkW6cfstiLBNEGTEw
[62] casper007
Oct 29., Friday 10:20 #9
Ebből a szempontból az a legszerencsésebb, akinek a munkája, a hivatása egyben a hobbija is. És azoknak az embereknek nem lesz nyűg a munka. Például egy csillagász, aki egész gyermekkorában az eget bámulta, felnőtt emberként pedig ugyanolyan gyermeki lelkesedéssel kutat. Az az ember szerencsés, mert időben rájött, mit is szeretne csinálni, plusz a társadalom számára is értelmes, nagyrabecsült tevékenység.
Játszani pedig sok okból lehet. Egyszerűen szórakozol, élvezed a kihívást, vagy a problémáid elől menekülsz. Ki-ki eldönti. Nekem is volt már ilyen gondolatom, hogy ha nem is kellene abbahagyni, de jó lenne csökkenteni a játékkal töltött órák számát, és mondjuk piackutatást végeznék, vagy tőzsdéznék. De kevesen vannak a világon, akik feltétel nélkül szeretik, amit csinálnak. Ugyanúgy bele lehet fáradni a gitározásba is, én anno zongoráztam, és imádtam, de néha már a tököm tele volt az órákkal, a szolfézzsal. Tudom, milyen érzés, amikor arra vágyik az ember, hogy valóban hasznos és értelmes dolgokkal foglalkozzon, és tegye is, de el fog benne fáradni. Szórakozni kell.
And they're all made out of ticky tacky And they all look just the same.
Oct 29., Friday 9:55 #8
Átérzem amit mondasz: én is sokszor vagyok úgy, hogy "nem, nem játszanom kéne, hanem valami értelmesebbet csinálni", ám gyakran visszatérek hozzá, mert örömet okoz. És jelen pillanatban nem is nagyon akarok szabadulni belőle - főleg, hogy elindult vele egy karriernek nevezhető valami is

Amúgy meg oké, amit a gitárakkordról vagy a rajzolásról beszéltél, de kérdezem én: azt ki miatt csinálnád, magad örömére vagy mások véleménye miatt? És ez utóbbi estben élvezed-e, amit csinálsz? Mert amíg van választásod, akkor
Meg különben is tudom, hogy vannak társadalmi elvárások, és hogy a korosztályi társadalom lenézi az "otakukat". Na de azt szeretném kérdezni, hogy ez a bejegyzés miért született: túl régóta volt benn, vagy valami rossz dolog ért, pl. nem sikerült összejönnöd egy lánnyal?
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
[3] hun_logi
Oct 29., Friday 9:10 #7
Hmm, teljesen igazad van. Szerintem rengetegen vagyunk aki hasonló cipőben jár. Én is sokszor elgondolkozom azon hogy miért is játszok még mindig. Többször is abbahagytam, gépet, játékokat mindet eladtam. De valami oknál fogva mindig vissza tértem. Egyszerűen imádom a videojátékokat. Te sem fogsz róla lemenni, mert miért tennéd? Jól érezed magad miközben játszol? Igen. Eltudod terelni a gondolataidat (legalább egy kis időre) a gondjaidtól? Igen. Akkor miért hagynád abba?

A te problémád (meg a miénk is ) kedves függőtársam, hogy az idődet nem osztod be. Ajánlom hogy szerezz be egy határidő naplót, rendszerezd egy kicsit az életedet. Iktass be egy kis mozgást, maximalizáld a szabadidős tevékenységre fordított idődet ! Valamint a legfontosabb, tűzz ki valamilyen CÉLT, amit el akarsz érni! (Nem árt ha leírod!)

Segíteni fog! Ha betartod, nagyon rövid idő alatt normalizálódni fog az életed!
(Sportot ki ne felejtsd!!! Az felel azért hogy kimozdulj a depresszív hangulatodból!!!)
[34] Wolverine
Oct 29., Friday 0:07 #6
Hmmm. Már legalább értem az okát is hogy miért válsz meg néhány játékodtól ilyen olcsón.
Nos érzek benne igazságot. Rengeteg időt töltök el játékokkal. A minden napi fárasztó munka után pedig nem igazán van kedvem sehova se menni, pláne most ügye, ilyenkor már mindenki befelé húzódik, nem úgy mint nyáron, amikor még iskola sincs. Olyankor mindig felmentem a belvárosba, hátha össze futok valakivel. De mostanában olyan fáradt vagyok hogy egy jó sör társaságában játszi a legjobb most. Hétvégeken nem igazán van kedvem menni bárhova is, mondjuk úgy hogy itt nem igazán akad értelmes szórakozó hely. De a házi bulikat kimondottan szeressem, azokat mindig meglátogatom. Volt hogy barátom pincéjében voltunk zenélni, azzal is szépen el játszottuk az időt. És persze az idei nyár is tartalmas volt amikor néhányan össze dobtunk egy amatőr filmet.
Őszintén szólva most nagyjából arra akartam ki térni, hogy bár ugyanazon a véleményen vagyok mint Te, mégse hagynám abba, mert szeretek játszani, ez az egyik hobbim sok más mellett. Nem mondanék le róla, de mégis érzem és tudom, hogy mikor kell a barátokkal lenni. Az Achievementek-nek télleg semmi értelme, de ha kivégeztem egy játékot, akkor igyekszem maximálisan kijátszani, bár ez nem minden játékra érvényes. Csak ami igazán bejött. Xbox360 és PS2 téren nagyon le vagyok maradva, sajnos és jóval később szereztem be eme két konzolt, sok olyan játék van amit szívesen be pótolnék, de ez bizony rengeteg időt fel emésztene. Tudni kell jól gazdálkodni a szabad idővel és akkor minden rendben lesz.
Die in peace
[42] stk
Oct 29., Friday 0:06 #5
Hál istennek velem ilyesmik nem fordultak elő, csak pozitív véleménnyel vagyok a játékokról. Nem hanyagoltam miattuk barátokat, bulikat stb... De durva látni a ló túloldalát.
"játszani jó" ősi kínai közmondás. A horst fuchs féle V gyalut balkezesek is használhatják! Mobile suit ガンダム 3DS: 1934-0821-8173 Psn: stk_stikk "Mark IV Style Motherfucker" "Truly outrageous"
[367] Danee
Oct 29., Friday 0:04 #4
Válasz Sunny0402 (#2) üzenetére
Persze. Egyébként te ittvoltál már mikor én "emós" voltam? Mert te valahogy mindig ezt felhozod, és még csak másfél éve regeltél, úgyhogy szerintem elég sok mindenről lemaradtál.... Vagy csak mondod, mert mások is szoktak ezzel viccelődni?
Oct 28., Thursday 23:51 #3
Válasz Sunny0402 (#2) üzenetére
Tetszett az írás meg az oltás is
You, and what army?!
[15] Sunny0402
Oct 28., Thursday 23:17 #2
Válasz Danee (#1) üzenetére
Akkor döntöttél úgy, hogy emós leszel?
I do it because I can, I can because I want to, I want to because you said I couldn’t!
[367] Danee
Oct 28., Thursday 22:59 #1
Most írtam egy jó hosszú kommentet, de nem hiszem hogy bárkit is érdekelt volna az én történetem, úgyhogy csak annyit mondok, hogy én voltam már ugyanebben a cipőben, és leginkább az vágott földhöz, hogy én is csomó időt elcsesztem olyan dolgokra, ami se rendes élmény nem volt, meg úgy értelmük se volt igazán. Mondjuk talán még épp idejében jött meg az eszem, bár tény, 2 évet én is visszaugranék most...
Te meg játssz nyugodtan, csak mértékkel, az a lényeg.
RedBoyforCE
Nem az a baj, hogy nagy az Isten állatkertje... Az a baj, hogy ALACSONY A KERÍTÉS!!!
Ezeken a platformokon játszom
Xbox 360
Playstation Portable
PC
Kedvenc játék-műfajaim
Akció, Szórakoztató, FPS, Verseny, Szimulator
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
Játék otthon, Játék mindenhol, Kártyajáték, Játék interneten, Társasjáték, Játék zsebkonzolon, Passziánsz / aknakereső, DVD, Magazinok, újságok, Fotózás, Zene (hallgatom), Könyvek, TV, Mozi , Étterem, Bowling, teke, Barátok, Billiárd, Email, Letöltés, Fórum, Internetes magazinok, Esőben sétálás, Napozás, Ping-pong, Görnyedt ülés
Barátok, ismerősök
Tommy_Angelo
(offline)
Odax
(offline)
adam062
(offline)
Beowulf
(offline)
xsipi
(offline)
casper007
(offline)
axl
(offline)
Griev
(offline)
BW
(offline)
Alwares
(offline)
multishoot
(offline)
Rewmac
(offline)
Gyurk
(offline)
Iceakos
(offline)
Annie
(offline)
Final Doom
(offline)
Ibro30
(offline)
Ray
(offline)
Lalla
(offline)
e.vid
(offline)
macewindu74
(offline)
bikelander
(offline)
rozsomak96
(offline)
bluedog
(offline)
RoOte
(offline)
Jicsin72
(offline)
Wolverine
(offline)
Mártonapoo
(offline)
hunbaly93
(offline)
XBOX Live