My Big Fat Mobile Life

Nem ma volt, mikor az Appdroidon olvastam EZT az írást, de azóta nem igazán volt időm arra, hogy hasonló módon én is kis élménybeszámoló formában írjam le, miképp alakult át életem telefonnal töltött része egy okos döntés (Androidos telefon vásárlás) után.

Egy kicsit az előzményekről

Az igazat megvallva engem annyira nem hatott meg olyan rendkívül a "tapifon" előretörés, mint sokakat. Ennek legfőbb oka az, hogy jóval az epöl szifonrobbantása előtt sikerült szert tennem egy T-Mobile MDA Vario II-re. Windows Mobile 5.0, kezdetleges, "ceruzás" érintőképernyő, és mai szemmel féltégla méret. E mellé csatlakozott még egy erősen limitált céges előfizetési csomag is, így a telefon gyakorlatilag csak telefonálási és önvédelmi célokra volt használható - illetve ismerve a Windows képességeit sokszor csak az utóbbira. A rossz élményeknek megvolt a hatása: eldöntöttem, hogy nekem igazából bőven elég szimpla, az alapvető funkciókat ellátó telefon - és tényleg, jó ideig tényleg elég volt. Aztán eljött a kötelező csere ideje és valami fura meggondolásból a Galaxy Spica mellett tettem le a voksomat. Jobban nem is dönthettem volna.

Átalakulás

Spanyolviasz-effekt, tudom, de a legfontosabb: a telefon mellé megfelelő elérhetőséget biztosító csomag is kell. Ha most sem tudnék 3G, HSDPA és egyéb fura akronímákból álló szolgáltatásokhoz hozzáférni, akkor tuti, hogy jóval kevésbé élvezném a jelenlegi állapotot. Jótanács azoknak, akik még döntés előtt állnak: ha ki akarjuk a telefonunk képességeit aknázni, akkor igenis kell, hogy valamennyit tudjunk le- és feltölteni akár wifi használat nélkül is.

Ennyi mellébeszélés után akkor fussunk gyorsan át a kötelező pontokon.

Kommunikáció

Vicces tény: a tényleges telefonálás az, amire a legkevesebbet használom a telefont. Ennek több oka van, egyrészt nem vagyok az a trécselős típus, munkaügyekre pedig ott a cégen belül ingyenes hívásokat biztosító másik telefon. Ezek után nem meglepő, hogy erre a részre nem szeretnék sok karaktert vesztegetni. Hallom a hívókat, hallanak a hívók, igazából nekem ennyi elég. SMS már gyakrabban megy - ha csak parkolásos is - és ez a rész kitűnő lehetőség az onscreen billentyűzet dicsőítésére. És szapulására. Mert "állított" helyzetben én bizony nem tudok "gépelni", sajnos az ujjaim lazán le tudnak két gombot fogni. Fektetve már javul a helyzet, SlideIt-et használva pedig lazán beérem a standard "pötyögési" időmet.

Szórakozás

Nem túl sok játékom van a telefonon, de legalább tényleg olyanok, melyeket szeretek. Nagy különbség, hogy mivel én általában (olvasd: mindig) kocsival járok, ezért olyan játékok vannak letöltve, melyek nem (csak) időkitöltésre jók. Párommal közösen próbáljuk megfejteni az Alkímia 300 elemét, vagy ötletelünk a Geo Quiz kérdésein. Egyedül inkább az Air Control megy, vagy Spider Man, vagy... gitározok. Nem feltétlen játék, de a Solo Lite órákig is le tud kötni. Ebből a szempontból egyébként rendkívül várom egyrészt a fizetős Marketplacet, másrészt hogy nagy (casual) kiadók is betámadják a platformot. Például nagyon el tudnék képzelni egy Music Catch-t telefonra, esetleg egy PopCap összest. A hosszú őszi-téli estéken pedig előkerül a távcső és Google Sky Map, majd keressük a Jupitert. Mókás dolog.

Rádió / mp3 a kocsi miatt kiesik, viszont webrádió folyamatos vendég, munkahelyen, wifit kihasználva jobb választás, mint az mp3-kat hallgatni.

Filmnézés kiesik - hitvallásom, hogy mindennek adjuk meg a módját, és ~8 centis képátmérőn nem nézünk filmet. Képet viszont annál inkább. Öröm, hogy azonnal elérem a Picasa albumokat, akár letöltésről, akár feltöltésről van szó. Fotóalbum a zsebemben - nagyon jó érzés.

Internet & Social Media

Huhh, na ez az a pont, ahol szépen kihasználom a telefont. Twicca alap, talán nincs másik app, ami többet lenne megnyitva. Esetenként fészbúkot is megnyitom, bár leginkább csak az esetleges bejelöléseket törlöm / igazolom vissza. Kinőttem a wiw-korszakból, na! Itt jegyzem meg, hogy új rossz szokás fejlődött ki nálam, nem telefonálok vezetés közben, hanem tweeteket olvasok. 130 kmh mellett, autópályán. Nem egészséges, tudom, de ez van.

Kötelező kör a legtöbb utazáskor: Foursquare. Kicsi a hazai felhasználóbázis, de akkor is imádok "bejelentkezni" mindenhova.

Böngészés is megy - Opera Mini használatával természetesen - a gépen tárolt fontosabb oldalak könyvjelzőzve vannak a telefonon is. Mikor fut egy-egy program, mikor unalmas egy meeting, stb. E-mail ugyanez, illetve később még visszakanyarodunk ide.

Ha meg nem böngészős kedvem van, akkor a Newsrob segít. RSS/Atom GReader integrációval.

Oh igen, és van Wordpress kapcsolat is. Eddig nem sokat használtam, de néha jó egy-egy kommentet jóváhagyni és ilyenek.

És a munka...

Bizony, a munka, ahol szintén sokat használom a telcsit. Tudni kell rólam, hogy a névmemóriámnál csak az arcmemóriám rosszabb, szóval nálam mindenki automatikusan kerül telefonkönyvbe - amit természetesen azonnal szinkronizálok a Google fiókommal, aztán akár gépen bővíthetem tovább az elérhetőségeket.

Minden teendő (és szülinapok és egyéb események) azonnal mennek a GCalendarba neten, ahonnan a Jorte pillanatok alatt a telefonra szinkronizálja. Vagy fordítva.

És hát az email. Az az alap, hogy munkahelyi cím szinkronizál a GMaillel, tehát akárhol is legyek, mindig el tudom olvasni. Áldás? Átok? Néha én sem tudom eldönteni.

GPS van az autóban, ami jó dolog. Viszont városban - gyalog - járva, pláne idegen városban mégis gyakrabban használom a Google Maps / Maverick párost.

Itt a vége...

Konklúzió? Nem igazán van. Sokáig nem hittem, hogy a fenti funkciók nagy részére valamikor is szükségem lesz. Most nem tudom, hogyan tudtam nélkülük élni.