A Hatodik Nap...

**A Hatodik Nap

Julius 17, Szombat**

6:05 a.m.

Fuldugok ellenere is meglehetosen kellemetlen ejszakam volt. Az egy dolog, hogy az ember kimaszik a platora egy elhagyatott parkoloban a vadon szelen, am mindezt egy forgalmas pihenohelyen megtenni mar nem ugyanaz; sokszor felebredek, ugy erezve magam mintha kirakatban lennek.

Miutan levideozom az Arizona tablat, gyorsan autoba pattanok es tovabb indulok Nyugatnak. Az ut mellett egyre tobb Indian trading post tunik fel; rohamosan kozeledem a Navajo Nemzethez, egy kozel Magyarorszagnyi meretu fel-autonom Indian rezervatumahoz.

7:18 a.m.

Elerkezem a Megkovesedett Erdo (Petrified Forest) Nemzeti Parkhoz. Sajnos egy oraval a park nyitasa elott erkezem, amit azzal probalok enyhiteni a hatrelevo idon, hogy beosonom a kapun egy dolgozot kovetve es rendbe rakom a magam az egyelore meg ures mosdoban.

9:32 a.m.

A park eleg erdekes; gyakorlatilag egy nagy sivatag, erdemes ko-formaciokkal, osi Indian (Pueblo) szikla vesetekkel, es persze, megkovesedett fakkal. Ennek ellenere a vegere mar picit beleunok; lehet, hogy kezdek hozzaszokni a sivatagi panoramahoz…?

Mellesleg meglehetos lelki erorol teszek tanubizonysagot amikor, a tilto tablakat figyelembe veve, nem hajolok le es teszek el egy-ket Triasz-kori fosszilia szilankot; pedig halmokban hevernek a labam elott.

Tovabbi kepek: Katt, Katt, Kat, Katt, Katt.

Video a parkrol:

11:21 a.m.

Holbrook-on athajtva, teljesen veletlenul, raakadok a vilaghires Wigwam Motelre. Az Indian satrakat utanzo szobak latvanya, annak ellenere, hogy olvastam mar roluk, elkepeszt (jo ertelemben persze :). Eloszor a Cadillac Ranch, most meg ez; sehol a vilagon nincs meg annyi marhasag (megint csak a szo legjobb ertelemben ertve), mint Amerikaban; imadom! :)

12:20 p.m.

Megallok Winslow-ban es gyorsan szunditok eggyet egy elhagyatott parkoloban. A tegnapi este kenyelmetlen forgolodasa utan borzasztoan jol esik; meg a hoseg ellenere is.

2:00 p.m.

Flagstaff, Arizona. Szep kis varos, dus hegyekkel korulveve. A hely gyakorlatilag egy csomopont turistaknak, a kornyeken talalhato temerdek latvannyossag kellos kozepen. Ha hinni lehet a katalogusoknak, akkor sok latnivalo van a varosban, de ebben a hosegben semmi kedvem nincs elhagyni a legkondicinalt autom. Helyette inkabb elhatarozom, hogy megprobalom elerni a Grand Canyon-t mielott lemenne a nap. Gyorsan tankolok hat (a benzin mellesleg kezd pofatlanul draga lenni, ahhoz kepest, ami Texasban van), majd azonnal elindulok Eszaknak.

5:47 p.m.

Valahol eltevesztek egy kanyart, es a Navajo nemzet rezervatuman atvezeto uton kotok ki. Annak ellenere, hogy temerdek mennyisegu idot es benzint emeszt fel eme kis tevedesem, nem teljesen hiaba valo. A rezervatum hataran elhelyezkedo Visszhang Sziklak (Echo Cliffs) ugyanis minden kepzeletet felulmulnak. Tudom, hogy korabban azt mondtam, hogy mar kezdek hozzaszokni a sivatagi panoramahoz, de a lemeno nap fenyeben, vorosen izzo meredelyek valami fenomenalis latvanyt nyujtanak. Bameszkodasra azonban nincs idom, ha tenyleg el akarom erni a Grand Canyon-t mielott lemenne a nap, nagyon a pedalok koze kell lepnem…

7:24 p.m.

Kozel a Canyon-hoz raakadok egy privat kilatora, amit Indianok mukodtetnek.

“Azon a par percent mar ugysem mulik semmi,” gondolom, igy gyorsan bemegyek szetnezni. Es mennyire megerte. A kilato gyakorlatilag a Canyon egy korai szakaszara enged ratekintest. A szakadek szinte a semmibol hatol le korulbelul szaz meter melysegbe, gyakorlatilag egy gigantikus tores a puszta kellos kozepen. Meglehetosen impozans latvany; valamiert az Indiana Jones harmadik reszet juttatja az eszembe.

Kepek: Katt, Katt.

8:13 p.m.

Eppen hogycsak, de sikerul meg naplemente elott elernem a Grand Canyon-t. Ez azonban nem az egyetlen jo dolog, ami tortenik velem. Mivel mar zarora utan erkezem, igy egy parkor helyett egy egyszeru cetli fogad a jegyirodaban:

“Hajts tovabb es elvezd az utat!”

Mondanom sem kell, meglehetosen orulok annak, hogy megsporolhatom a kozel 30 dollaros belepot, ami ugy is jobb helyen lenne a pickup-om tankjaban... :P

8:19 p.m.

Kozvetlenul a bejarat mellett all a Desert View Lookout (Sivatagi Kilato). Sietve parkolom le az autot es szinte rohanva megyek a peremhez, ahol eletem legimpozansabb latvanya fogad. Semmi, ismetlen SEMMI(!), nem keszitheti fel az embert azokra az elso pillantasokra, amit a Canyon-ra vet! A szakadek merfoldekre nyulik a tavolba, nehol egeszen addig, amig a tavolsag kovetkezteben kodbe nem vesznek a monumentalis ormok. A melysege sem kevesbe impozans, hoszem a Canyon tobb szaz meterre nyulik a fold melyebe, melynek legaljan a Colorado Folyo, alig latszik tobbnek egy csermelynel.

Onkentelenul is leesik az allam es percekig csak allok bamban, keptelenul arra, hogy elszakitsam a tekintetem a vilag talan legfenomenalisabb termeszeti csodajarol. A Grand Canyon-t nezve az ember keptelen nem arra gondolni, hogy milyen apro, pici eleme o a Foldnek. Csillogo varosokat emelunk es szobrokat faragunk, megse leszunk soha kepesek semmi ehhez foghatot alkotni. Termeszetanya (Isten) valoban csodalatos munkat vegzett, mikor a Grand Canyon-t megalkotta.

Egeszen addig ott maradok a perem mellett, amig szinte teljesen le nem megy a nap. Csak ulok es bamulok; nem lehet betelni a latvannyal.

9:18 p.m.

Miutan lemegy a nap, komoly valasztas ele neznek: 1) Vagy maradok estere a kozeli satorozo helyen (megkisertve a sorsot, hogy masnap esetleg valaki esetleg eszreveheti, hogy az auton nincs regisztracio), 2) Vagy meg ma este elhagyom a parkot, am ekkor nem fogom napvilagnal latni.

Ugy dontok, hogy megnezem a camping-et, es ha valami csoda folytan (a nyari szezon kellos kozepen) talalok egy szabad helyet, akkor eldontottnek veszem a kerdest es maradok.

9:35 p.m.

Szinte csodaval hataros modon talalok egy(!) darab szabad helyet a camping-ben, amit termeszetesen azonnal el is foglalok. Miutan befizetem a camping dijat az automatanal, felverem a satram, eszem valamit, es aludni terek.

10:32 p.m.

A kozeli Canyon tudata azonban nem hagy aludni. Feloltozom hat es visszamegyek a peremhez, hatha lathatom a csillagoka. Fenomenalis elmeny lenne egy az Oklahoma-i Tejuthoz hasonlo latvany a Grand Canyon felett. Az eg azonban felhos es alig lehet latni, igy hamarosan visszaterek a satorhoz, ahol lassan vegre elnyom az alom.