Milyen az, amikor egy japán játékfejlesztő cég igazi "nyugati" stílusban próbál szerencsét? Vajon erőltetett fércmunka válik belőle, vagy egy megfelelően egyedi, mégis vonzó termék? A *{1} szerencsére nem egy akármilyen japán cég, a napokban kiadott Vanquish demo pedig részben választ ad arra, sikerül-e nekik két (játék)kultúra összeolvasztása.
A Vanquish nem összetévesztendő a legendás angol autómárka azonos nevű modelljével. Ez egy futurisztikus sci-fi TPS, azaz külső nézetes lövöldözős játék. A főhős különleges páncéllal van felszerelve, adott a fedezékrendszer, sok akció, és sokféle fegyver. Na, ennél unalmasabb leírást nem is kaphatna egy játék manapság. Mégis, ebben a programban van vonzerő és van potenciál.
A kevesebb, mint félgigányi letöltést jelentő demo egy igen rövid pályát és egy Tutorial részt ajánl, ez utóbbi rendkívül béna és unalmas, célszerű rögtön a játék hevébe pattanni, és ott ismerkedni az irányítással. A gombkiosztás nem teljesen a megszokott, de néhány eltérő funkciótól eltekintve nagyon hamar megszokható és kézre álló. Főhősünk mindent tud, amit tudnia kell. Egyedi (és nagyon japán) megoldás a páncélba épített boost (LB) funkció, amellyel - hadd ne mondjam, seggen csúszva - gyorsan helyet változtathatunk. A jólismert harcrendszert precíziós célzás, hatalmas főellenségek és visszatöltődő energia teszik teljessé.
Eddig ez akár egy századik Gears of War klón is lehetne, de a Vanquish szerencsére nem az. Sajnos vagy nem sajnos, sok hamisítatlan japán vonással rendelkezik. Ilyen az egész látványvilág, a design, a karakterek, de a gyengébb dolgok is: A merev kamera, a néha nevetséges vagy gyenge animációk, a borzalmas szinkron, a fapados HUD, a puritán menürendszer. Keiji Inafune mondta nemrég, hogy a japánok "időkapszulában rekedtek", és ez ennél a játéknál is sok helyen tetten érhető.
Mégis, a játékmenet kellően élvezetes. A Platinum Games nem találta fel a spanyol viaszt, sőt. Az egész játék olyan, mintha egy Frankenstein baba lenne. Van benne Gun Valkyrie, Lost Planet, Metal Gear Solid, de a figurák kinézete akár az Ace Combat sorozatból is jöhetett volna. Az említett címek persze nem trágyával gurigáznak, a fejlesztők pedig kellően profik voltak ahhoz, hogy ezeket az alapanyagokat minőségi termékké varrják össze. A Vanquish számomra úgy egyedi, hogy sok nem-egyedi része van.
Az akció szinte folyamatos, a célzás, a fegyverek hatása elfogadható, a főellenség harc pedig nem mentes a QTE szekcióktól sem. Ha nem lenne a szörnyű angol szinkron, és a szinte jelen sem lévő zene, még jobb lehetne a beleélés. Bár a Normal és a célzást segítő Casual Auto fokozatok között sok különbséget nem találtam, azért plusz pont érte, ahogy azért is, mert részletesen testre szabható a játék, nyelveket lehet állítani, sőt, még SDTV mód is van, nagyobb feliratokkal (érdekes, hogy épp Japánban ismerték fel ennek jelentőségét).
Azonban nem csodálom, hogy sokan máris úgy gondolkodnak, hogy csak akkor veszik meg, ha már olcsó lesz. A Vanquish ugyanis nem kínál mást, csak egy egyszeri kellemes élményt, a sűrű őszi szezonban viszont ez valószínűleg kevés lesz. A demo ennek ellenére kipróbálásra ajánlott, számomra pedig a negatív várakozások ellenére pozitív csalódás.