A Negyedik Nap...

**A Negyedik Nap

Julius 15, Csutortok**

8:15 a.m.

“Hey sweetie, it's time,” a recepcios csaj ebreszt a telefonon, nehogy elfelejtsem, hogy el kell huzom, mielott a fonoke feltunne.

Felve attol nehogy bajba keverjem titkos jotevom, 5 perc alatt elkeszulok es alhagyom a szobat. A kijelentkezes sem tart sokaig, igy 8:30-ra mar az autoban ulok, keszen arra, hogy ujra utra keljek. Viszont, mielott megint Nyugatnak vennem az iranyt, meg elnezek a korulbelul 30 merfoldre levo Palo Duro Canyon Nemzeti Parkba. Ez a kornyek legnagyobb latvanyossaga, igy vetek volna kihagyni.

9:45 a.m.

Picit tovabb tart az ut mint gondoltam (egyszer eltevesztem a kijaratom, meg amugy is rengeteg utepites lassitja a haladast), de vegulis megerkezem. A panorama valami egeszen elkepeszto. A Palo Duro Canyon a 66-os Uti kalandom elso jelentosebb termeszeti latvanyossaga, megpedig nem is akarmilyen. A canyon merfoldekre nyulik a tavolba es jopar szaz meterre a melybe, igen impozans latvanyt nyujtva.

Miutan megallok nehany kilatonal kepeket kesziteni es gyonyorkodni a panoramaban, szepen leereszkedem a canyon belselyebe (elvezve az apro szerpentineket; imadok ilyen utakon vezetni), hiszen a nemzeti park nagyresze a canyon aljan huzodik meg.

10:15 a.m.

Miutan a szallodat meglehetosen sietve kellett elhagynom, igy nem volt idom zuhanyozni. Elso dolgom tehat, hogy belogjak egy camping-be es kicsit felfrissuljek. Miutan ez megvan, ujult erovel indulok neki a park felfedezesenek.

11:00 a.m.

Elindulok a Lightouse Trail-en (Vilagitotorony Osvenyen). Ez egy 6 merfol hosszu seta durva sivatagi korulmenyek kozt, melynek vegen a park legismertebb latvanyossaga, a Vilagitotorony formacio varja azokat akik bevallaljak a dolgot. A tura egyebkent nem gyerekjatek, meg az elejen tobb tabla is figyelmezteti a kalandvagyokat, hogy bizonyos egeszsegugyi problemak mellett nem ajanljak a dolgot es legalabb egy gallon (kb. negy liter) viz kell, hogy minden szemelynel legyen. En viszont ugy vagyik vele, hogy nem akarok a kamera felszerelesen tul meg egy gallonos palackot is magammal cipelni.

“A sok figyelmeztetes ugyis csak a szokasos utikonyv szoveg, meg amugy sincs olyan meleg,” gondolom.

Rovid tepodes utan nekiindulok hat a turanak egyetlen kis uvegnyi vizzel. Nagy hiba volt!

1:43 p.m.

A kimeletlen sivatagi kornyezetnek es a rohamosan felfele kuszo homersekletnek hala, fel merfold utan mar elfogy a vizkeszletem majdnem fele. Raadasul a hely hemzseg a szunyogoktol, igy folyamatosan mozgasban kell maradnom, egyebkent ellepnek a verszivok. Hamarosan dontest kell hoznom, 1) vagy visszafordulok, es ujra neki indulok a dolognak ezuttal elegendo vizzel, vagy 2) behuzom fulem-farkam es megprobalom a jelenlegi vizkeszletemmel kihuzni a dolgot. Ugy dontok, hogy kepes vagyok a masodik lehetoseget tulelni...

Emberfeletti akarateronek es nagyon komoly megszoritasoknak koszonhetoen (peldaul fel merfoldenkent engedelyeztem magamnak egy korty vizet, hogy vegig kitartson a keszlet) sikerul vegigmennem az osvenyen. Viszont, mire visszaerek az autohoz szinte felholt vagyok. Luktet a fejem, nehezek a vegtagjaim, es olyan szomjusag gyotor, hogy meg az sem erdekel, hogy a kocsiban hagyott vizben tesztat lehetne fozni olyan meleg. Csak iszom es iszom.

Megerte a dolog ezt a szenvedest? A latvany miatt egeszen biztosan, de az is biztos, hogyha a tabla legkozelebb azt mondja, hogy kell egy gallon viz, akkor magammal viszek egy gallon vizet! :P

2:42 p.m.

Miutan az arnyekban kiheverem a nem mindennapi tura faradalmait, elindulok, hogy felfedezzem a park tobbi reszet. De az az igazsag, hogy baromira nem akarodzik kimasznom a legkondicionalt autobol. Meg egy napra amugy is eleg volt ennyi a sivatagi kalandokbol. Meg korbe autozom a parkot, de hamarosan visszafele veszem az iranyt.

Tovabbi kepek: Katt, Katt.

3:45 p.m.

Amarillo-ba visszaterve, beallok egy Wal-Mart parkolojaba es megprobalok aludni egy picit, de a hosegnek hala ez meddo dolognak bizonyul. Igy beugrok egy helyi McDonald's-ba, magamhoz veszek nemi jeget es utnak indulok.

4:13 p.m.

Amarillo kulvarosaban rabukkanok a 66-os Ut egyik legkulonlegesebb latvanyossagara, a Cadillac Ranch-re. Valamikor a hetvenes evekben csinalta nehany lelkes muvesz, azota azonban vilaghiru latvanyossagga notte ki magat. Maga a Ranch gyakorlatilag tiz, felig a foldbe asott Cadillac-bol all egy puszta kellos kozepen.

Barki bemehet a Ranch-re es osszefirkalhatja az autokat, sot ez egyenesen ajanlott. A fold gyakorlatilag tele van ures festekes kannakkal es mindenki boszen hagyja ott a monogramjat az autokon, csakhogy 10 perc mulva mar eltunjon valaki mas krealmanya alatt. Ezen felbuzdulva en is boszen ragadok meg egy felig teli spray-t egy irom fel a legutolso Cadillac aljara, hogy

“G.K. '10 - Hungary”

Majd muvemre buszken elballagok. :)

Tovabbi kepek: Katt.

6:00 p.m.

Megallok egy pihenohelyen es csinalok magamnak egy levest a hordozhato tuzhelyemen. Mikozben arra varok, hogy felforrjon a viz, egy motoros banda foglalja el a mellettem levo asztalt. Tok jo, nezek vegig a borszerkoba oltozott tarsasagon, epp ez illik a 66-os Uthoz. Mire egyikuk elkezd ugatni ekes Nemetseggel. Ezt az illuziorombolast…

6:19 p.m. (7:19 Central)

Atlepem az Uj Mexikoi allamhatart. Az orat egy oraval korabbra kell allitani, mert egyuttal idozonat is valtok (bar errol egyelore elfeledkezem).

6:53 p.m.

Atlepem a buvos 1000 merfoldes (1600 kilometer) hatart. Nehez elhinni, hogy mar ennyit jottem. Raadasul a taj gyunyoru!

7:02 p.m.

Tucumcari, Uj Mexico. A varosba vezeto uton ralepek a 66-os Ut elso New Mexico-i szakaszara. Jo erzes ujra a hires Mother Road-on allni.

Maga a varos egyebkent, sok masikhoz hasonloan, erosen epit a 66-os Ut hirnevere. A husz-harminc motel/hotel legalabb fele az ut nevet viseli valamilyen formaban. Akad nehany erdekes falfestmeny a varosban, nekem megis az a roncsauto tetszik leginkabb, amit valaki a hely egyik elhagyatott parcellajara helyezet, amolyan uti latvanyossagkent.

9:07 p.m.

Santa Rosa, Uj Mexico. Mire a varosba erek, mar teljes sotetseg vesz korul. Bemegyek hat egy helyi hotelbe, hogy vegignezzem a prospektusokat es eldontsem megeri-e maradni az ejszakara. Vegul ugy dontok, hogy jobb ha inkabb tovabb indulok. Kis szerencsevel ma meg elerhetem Santa Fe-t.

9:41 p.m.

Eszaknak veszem az iranyt, am a felhoknek hala fogalmam nincs mere tartok. Semmit nem latok a tajbol a szinte teljes sotetsegben. Az itt-ott elobukkano hold gyer fenyeben mintha hegyek sziluettjet latnam a tavolban, de nem vagyok biztos benne. Talan elertem a Sziklas Hegyseg deli vonulatait…?

10:53 p.m.

Nehany merfoldre Santa Fe-tol megallok egy benzinkut parkolojaban. A nagy elhagyatott parkolo tokeletes hely arra, hogy itt toltsem az ejszakat. Ez az elso alkalom egyebkent, amikor is tenylegesen a “szabadban” alszom, ahogyan azt mar a legelejen is elterveztem.

Eloszor fel akarom verni a satram, de ugy dontok, hogy ez kisse mar tulzas lenne es a benzinkut szemelyzete sem biztos, hogy kulonosen toleralna. Meg amugy is coyote-k vonyitasat hallom a tavolban, ami meginkabb elbizonytalanit. Bemaszom tehat az autoba es szinte azon nyomban elnyom az alom; faraszto volt ez a nap. A fulke azonban annyira kenyelmetlen, hogy nehany ora mulva felebredek. Kovetve egyik haverom tanacsat, megfogom a halozsakom es egyszeruen lefekszem a picup-om platojara, ahol ki is tudom nyujtani a labam. Eloszor fura ilyen korulmenyek kozt aludni, de hamar megszokom, es az az igazsag, hogy negy nap ota eloszor egy igazan jot alszom.

Szerencsere, a felhok dacara, nem esett aznap ejjel.