A VHS korszaka - egy este a múlt jegyében

Talán nem titok egészségtelen rajongásom a régi formátumok iránt. Minél analógabb valami annál inkább kell. Bakelit lemez? KELL! Hangkazetta? Ki nem dobom. VHS? Mit iszol? Mint minden más jól nevelt őrületem ez is kihat az életem minden területére. Régóta elterveztem már egy alkalmat, amikor ez lesz az est témája és a kor, amikor a legendák születtek. :fanfárok:

A meghívásra végül öten gyűltünk össze egy viharos péntek estén a padlástérbe. Vízi pipa (új csővel az alkalom kedvéért), chips és sör meg energiaitalok tarkította látkép. A tetőablakokon doboló természet. Eljött a videózás ideje.

Az ünnepélyes estét egy rövid, a VHS történetét bemutató előadás nyitja (közben a videó őrült hangon csévéli visszafelé a kazettát). Az első alkotás a könnyedség jegyében a Dínózsaru (Theodore Rex), ami mint kiderül sokak emlékében ott volt valahol az emlékek peremén, de azért a droid Whoopie goldberg és a vegetáriánus T-Rex viszi a pálmát ... a klónozott varangy ellenségek pedig világbajnokok simán. (érdekesség, hogy a Sky kapitány és a holnap világa kísértetiesen hasonló történettel bírt sokkal később)

Közben elmerengünk a VHS időkön, ki-ki elmondja neki milyen gyerekkori emlékei vannak vele kapcsolatban. Én momentán sikeresen szakítottam egyszer miatta (nem is olyan régen) mert a hölgy semmilyen szín alatt nem bírta a VHS minőséget. ("A borzalom...a borzalom.") Kit hogyan tiltottak el, mennyi kazettát kellett kidobnia és hasonlók.

Az este gerincét persze a Mad Max 2: Országúti harcos (The Road Warrior, azonos címen lapozgatós könyv is készült) adta. Mel Gibson a valódi csúcson. Minden jelenet a helyén, a brutális jelenetek ellenére még mindig a lélegezve sikító gyereke a legijesztőbb. Vér és erőszak ... ilyenkor mindig úgy érzem a számomat játssza valami lelki vurlitzer. Max jött, látott és győzött ... a befejezés pedig nem igényelt semmilyen folytatást.

A tévék alatt sorakozó konzolok nagy érdeklődést keltenek. Valóban, a PS2-X360-SNES trióval minden jelenlegi cég legjobb ketyeréit tudom egyszerre az SD tévére kötni és játszani szinte bármivel rajtuk. A filmek szünetében előbb a Quake 3 irányításán szörnyülködünk majd a Fable 2 szépségei tűnnek fel. Micsoda kort élünk ... sokszor ijesztő ... sokszor túl tömény. "The pills release the pain."

Az éjszaka előrehaladtával és a vihar elvonultával egyre párásabb és sűrűbb a levegő. Van aki kidől az előkészített polifómokra és hálózsákokra. A Szárnyas fejvadászt (Blade Runner) más kevesebben pillantják meg. Pedig a Nexus 6-osok vadászata az eredeti, mozis verzióban sokkal izgalmasabb. Itt még hat elszökött replikánsról van szó és a főszereplő narrációja alig nyomja el a híres magyar mondatokat: "Lófasz! Nehogymá'! Te vagy a Blade, a Blade Runner!"

Végül azonban erősebb az álom vagy csak kitartóbb és a videó kazettája halkan megáll. Elalszanak a fények és mindenki aludni tér. A polcokon sorakozó VHS kazetták azonban az utolsó lejátszásig őrizni fogják a ma már relikviának számító szinkronokat és vágatlan verziókat. A vendégek eltávoznak, a vízipipa szén hangtalan hamvad el. Álmainkban azonban a vad ausztrál sivatagban klónozott dinókat üldöz motoron Han Solo.