Penny's Big BreakawayTeszt

Christian Whitehead az elmúlt közel két évtizedben számos rajongói kezdeményezéssel, felújítással, portolással és nem utolsósorban egy igazi szerelem projekttel ápolta a Sonic the Hedgehog széria hírnevét. 2018-ban azonban úgy gondolta ideje végre saját kabalafigurát teremteni és a Sonic Mania néhány fejlesztőjével karöltve megalapította az Evening Star stúdiót. Bár a kék sündisznót hátrahagyták, a klasszikus SEGA platformerek iránti lelkesedés így is érezhető debütáló alkotásuk minden porcikáján.

Az egyszerű keretet biztosító történetünk bájos főszereplője Penny, akivel utcai előadóként éppen a palotába sietünk Eddie császár annuális tehetségkutatójára. Szerencsére a kígyózó sorokat néhány akrobatikus mozdulatsorral sikerül elegánsan megkerülni a betanító szakasz részeként és még időben beesni a színpadra. Az egyetlen bökkenő, hogy útközben a rejtélyes “Kozmikus húr” megszállja hűséges jojónkat, így a látványos előadás némi ruharágcsálással és az uralkodó szívecskés alsónadrágjának megvillantásával zárul. Épp elég indok arra, hogy a császár és pingvin hadserege keresztül kergessen Macaroon világának változatos helyszínein!

Ezt némileg nehezíti, hogy karakterünk alapvetően egy kínzóan komótos tempóban mozgó figura. Megpróbálkozhatunk az első pár pályarészen átverekedni magunkat ilyen sebességgel, de hamar megkerülhetetlenné válnak a momentumra építő platformer vonások. A kulcs a jojó biztosította mozgásrepertoárunk fokozatos kiismerése, magabiztos használata és egymás után fűzése - lehetőleg megszakítás nélkül! A tanulási görbe éppen ezért lényegesen meredekebbnek tűnhet a megszokottnál. Kitartó gyakorlással azonban hatalmas távolságokat hidalhatunk át a levegőben, majd ügyesen vihetjük tovább földet érve is a lendületünket a guruló korongokra huppanva. Harcolni közvetlenül nem is fogunk még a nagyszerű főellenfelekkel sem, maximum a hátunkra ugráló pingvineket rázzuk le magunkról - a Sonic gyűrűs rendszerének ügyes kiforgatásával.

A pályák felépítése viszont hibátlanul szolgálja ki ezt a játékmenetet. Minden egyes tenyérnyi szakasz kellően komplex, átgondolt és vertikálisan is nyitott ahhoz, hogy kreatív mozgáskombinációkkal, erőnyerőkkel, valamint a környezeti elemek kihasználásával alternatív útvonalakat és levágásokat találjunk. A kiismerésük azonban időbe telik, amit nyugodtan fordíthatunk a szétszórt érmék összegereblyézésre, a jól eldugott gyűjtögetni való (Show Pieces) trió komótos felkutatása, valamint a helyiek három mini küldetésének (dilemma) teljesítésére - általában úgyis csak a szokásos “vidd el ezt oda, találd meg azt, gyűjtsd össze ezeket időre” felépítést követik.

Bár a játék abszolút nem billen át collect-a-thon irányba, azért jutalmazza a felfedezést. A sima coinok például egyszer használatos apró segítségekre (túlélhetünk egy zuhanást vagy a pingvinek elfogását) válthatóak a boltban, míg a ritka Show Piece darabokkal rövid, különálló, masszív kihívást tartogató extra pályákat nyithatunk meg később. Ezen kívül a szintekhez kitűzött pontszámok kergetésével egyedi koncepciós rajzokat tartalmazó képeslapokat zsebelhetünk be, majd a nagyjából 6-8 órás történet során fokozatosan bővülő Time Attack módban versenghetünk az online ranglisták előkelő helyezéseiért. A speedrun közösség imádni fogja ezt a játékot!

A látványvilág mindvégig egészen egyedi összhatást kelt a low-poly környezeti elemek, stilizált karakterek, a picit tompa színpaletta és a vízfestékszerűen elmosódó hátterek keveredésével. Valamiért a Sega Saturn korszakot idézte fel bennem. Az apró stúdió ráadásul teljes egészében saját technológiai alapokra épített, ami a nagyobb konzolokon akár 120 képkockát is könnyedén pakol ki elénk, de már egy Steam Deck OLED képernyőjén is stabilan hozza a 90-et. Ennek fényében különösen szomorú, hogy a Nintendo Switch változat szerény 30FPS-re van limitálva - ami egy ilyen gyors platformer esetén nehezen ajánlható alternatíva. A zenei anyag viszont minden platformon varázslatos! A Sonic Mania és a Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge vezető zeneszerzője (Tee Lopes) ezúttal is rendkívül fülbemászó és változatos dallamokat komponált.

Mielőtt azonban minden kiábrándult Sonic rajongót vásárlásra bíztatnék, muszáj vagyok néhány apró kellemetlenséget is megemlíteni. Az operatőr például nem mindig követi az optimális utat a kamerával, ami főleg a menekülős szakaszokat nehezíti meg feleslegesen. Ami ennél fájóbb: egy momentumra építő platformer egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a háttérben dolgozó fizikai motor ne legyen teljes mértékben kiszámítható. Penny mozgása számomra soha nem vált teljesen azzá, amit csak tovább súlyosbítottak a tesztidőszak száguldása során fogaim közé ragadt bogarak: néha ok nélkül megtört a lendületem, Penny furcsa pózokba tekeredett a szakasz végén, a jojó pedig nem egyszer akasztott vagy rántott be bizonyos pályaelemekbe. Soha nem vált frusztrálóvá ettől az élmény, de a Nintendo valószínűleg többet profitált a “shadow drop” megjelenéssel, mint a stúdió.

A Penny's Big Breakaway bár jelenlegi formájában talán nem ugrik rögtön a műfaj dobogójára, debütáló alkotásként hatalmas potenciált hordoz magában. A meredek tanulási görbe, a pontszámok hajkurászása és a szintidők döntögetése nyilván megosztja majd a közösséget, de rendkívül addiktív tud lenni ha ráérez az ember és a játékmenet mélységei abszolút meghálálják a befektetett időt. Az Evening Star magabiztosan állt végre a saját lábára és a munkásságukra egyértelműen megéri odafigyelni majd a következő években!

PLATFORM PC (tesztelve), PS5, XSX, NSW
KIADÓ Private Division FEJLESZTŐ Evening Star
MEGJELENÉS 2023. február 21. ÁR 29.99 USD