Rhythm DoctorTesztKorai Öröm

A Rhythm Doctor egy ritmusjáték, egy olyan apró csapattól, akik látszólag nem csak imádják a ritmusjátékokat, hanem értenek is hozzá. Ritmusjátékból alapból is kevés van, jó ritmusjátékból meg, hát, a több éves Rhythm Heaven óta nem biztos, hogy egy kezem minden ujját használnom kellene, hogy számot vessek. A Rhythm Doctor egyértelműen a Nintendo fent említett játékát vette alapul, abban mindenképp, hogy nem elégszenek meg annyival, hogy kövesd az ütemet és a nehézséget majd annak gyorsasága adja, hanem minden egyes pálya vagy egy-egy új ritmusfajtát tanít meg, vagy a korábban megismert változatokat kezdi összefűzni és keverni.

Teszi mindezt olyan szintű gondossággal és profizmussal, amire ritkán van példa. Nem véletlen, hogy több éve készül ez a játék, egyszerűen minden egyes pixelén látszik, minden egyes dallamán hallatszik, hogy miért van ott, mi célt szolgál, miért jó nekünk. Minden egyes pálya egy-egy audiovizuális bomba, nem csak a zene, hanem a pixelart látványvilág szempontjából is – kifejezetten fájó, hogy sokszor nem is látjuk ezeket, hiszen becsukott szemmel verjük az ütemet.

Mármint szó szerint, a Rhythm Doctor ugyanis nem bonyolítja túl a dolgunkat, egyszerűen a space gombot kell ütögetni. Ennyi, nincs trükk, nincs becsapás, az egyetlen változás az lesz, amikor ütés helyett néha kitartani kell egy-egy ütemet, de tényleg egyetlen gombba van beleöntve ezt a temérdek jóság. Ami trükk az a körítés, mely jellemzően a „boss” pályákon csúcsosodik ki és olyan szintű képi-, zenei- és játékmenet ingerekkel bombázza a receptorainkat, melyek hatására tényleg jó esély van arra, hogy spontán könnyek közt törjön ki a játékos.

Pláne azért, mert, szemben a fent említett Rhythm Heavennel, itt nem minijátékokat kapunk, hanem karaktereket, történeteket, dialógusokat. De milyeneket! Egyszerre nagyon vicces (onnan indulunk, hogy mi, a játékos, otthon ülünk és egy gombot nyomogatva rakjuk rendbe a páciensek szívritmusát), de ott vannak olyan emberi történetek, kapcsolatok, apró tragédiák, melyek visszaköszönnek az egyes dallamokban. Minden egyes szereplőhöz egy egyéni ritmus van társítva, mikor felbukkannak, akkor előbb-utóbb tudni fogjuk, hogy mire kell készülni, ez pedig valahogy egy mélyebb szinten köt össze velük, mint ahogy egy random digitális karakterrel.

És bár ez a „sztori mód” a játék gerince, dacára a játék korai állapotának már most telitöltötték egyéb tartalommal. Van például kétjátékos mód, lehet benne saját pályákat alkotni, vannak benne titkos és alternatív pályák (egyik jobb, mint a másik), temérdek apró kikacsintás és tisztelgés... Mondom, elképesztő, hogy mi minden van egy nagyjából két kiadósabb gyorséttermi menü árába kerülő Early Access változatban!

És ha most, egy oldalnyi csapongásom végén megnéznél egy videót, kérlek ne tedd! Ha szereted a ritmusjátékokat, akkor bízz bennem, érdemes vakon nekimenni, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki is csalódna benne. Engem annyira elvarázsolt, ahogy kevés másik játék tud – csak remélni tudom, hogy rád is ilyen hatással lesz, és együtt fogunk örülni, mondjuk a 2-X után. Nyugi, ha odaérsz, megérted.