PGA Tour 2K25 - Csak még egy kupátTeszt

Az első indításnál felszívtam magam és elővettem minden golfos tudásom, ami azt jelenti, hogy a kb 20 éve látott Happy, a flúgos golfos egyes jeleneteit előhívta az agyam, miközben a tutorialban próbáltam elsajátítani az irányítás alapjait. Éppen ezért a MyCareer-ben egy saját karaktert is alkottam, aki bár külsőleg inkább rám hasonlít, tudásában Happy-t idézi. Ugyanis kezdéskor ki kell választani, hogy melyik archetípus ír le minket, így én természetesen az erőset és távolra ütő powerhouse-ra voksoltam - éppen csak magamnak kell bejátszani a szuperszonikus hangokat az ütések mellé.

Nem tagadom az első eseményen nem voltam a legjobb, utolsóként estem ki, ütéseim bár a green-re (a lyuk közelében lévő terület) estek, az utolsó gurítások rendre félrementek. Így a következő néhány versenyen elkezdtem javítani ezen, hiszen a játék legrangosabb eseményein többek közt Tiger Woods ellen kell állni a sarat.

Az én karrierem, az én sikerem

A karakterszerkesztő, ahogy sok más játékban, itt is megadja az illúziót, hogy én magam is ott vagyok az eseményen, én érem el mindezt, így teljesen más szinten élvezhető a játék, mintha csak egy random hírességet kiválasztva lépnénk pályára. Igen ám, azonban, ha még sosem játszottál PGA játékkal, akkor bőven lesz mit megtanulnod addig, hogy igazán nehéz beállítások mellett is elverd a botokat.

Az irányítás - értem itt az ütést, térképhasználatot, ütőváltást - igazán kézreáll, szinte semmi perc alatt megtanultam mindent, azonban minden torna alatt, ahogy nézem az elütött labdát, csak arra tudok gondolni, hogy ejnye, de rosszak a kamerák a valódi közvetítéshez képest. Sokszor egyáltalán nem látni a labdát, vagy előbb veszem észre a labda árnyékát, de ami a legzavaróbb, hogy nincsenek meg azok a beleközelítős felvételek, amiket 5 perc golfközvetítés alatt legalább kétszer látni.

Az azonban mindenképp pozitív, hogy az EA FC 25 karriermódjával ellentétben itt mind a skillek kiosztása, mind a meccsek közti kezelőfelület, na meg a beérkező üzenetek is egy sokkal letisztultabb, átláthatóbb formában vannak jelen. Mégis, tornáról-tornára azon tanakodok, hogy a beérkezett XP, és creditek mellett miért nincs lehetőség arra, hogy valódi - mármint játékbeli - pénzt is gyűjtsünk? Hiszen egy golfos nem csak trófeákat gyűjt, hanem dollármilliókat is, amik sokszor a szponzori szerződések révén futnak be.

Na itt ki is emelném a szponzorokat, akikkel bármikor köthetünk szerződést, bármikor leválthatjuk őket, valójában semmi szerepük azon kívül, hogy egy ingyenes battlepass szerű feloldási mechanizmust rejtenek mögé. Így az XP megszerzésével többek közt tárgyakakat, ruhákat oldhatunk fel. Ráadásul hiába kötünk szerződést, mondjuk a ruházatra, ha az nem jelenik meg a karakterünk kinézetén, így rombolva az immerziót. Én őszintén tudnék örülni, annak is, ha a szponzori szerződéseknél fontos lenne, hogy mennyi időre kötjük, milyen célokat kell elérni, valamint mennyit keresünk vele.

Utóbbi azért is lenne fontos aspektus, mert így a szimulátoros érzés meglenne, egy-egy torna kapcsán pedig nevezési díjak/útiköltségek lennének, így a karrierünk fenntartása mellett folyamatosan figyelni kéne a pénztárcánkra. Azonban ez sajnos teljesen hiányzik a játékból, helyette követőket lehet gyűjteni, ami szintén semmi egyébre nem jó, csupán egyes eventeket, tárgyakat old fel. Na de térjünk vissza a Happy féle lore-hoz, aminek fontos kiegészítése a táskahordó, kinek külseje szintén állítható, és hát mihez kezdenék a szőrös segítő nélkül?

Single vagy Coop?

A játék természete szerint egy egyszemélyes, botok elleni, több tornán átívelő játékot játszunk, ahol karakterünket és felszerelését folyamatosan fejlesztjük, testreszabjuk. Végül, ha elunjuk az egyedüli ütögetést, akkor rá lehet próbálni a többjátékos módra, a kevésbé profiknak pedig különösen ajánlom a lan-os párharcokat, ugyanis nincs is jobb, mint saját elbénázott ütéseinken nevetni, és megdícsérni a másik remek lendítését egy tét nélküli meccsen. Ráadásul ide is lehet saját karaktert hozni, aki szinteződik, míg a meghívott játékos akár Tiger Woods bőrébe is bújhat. Ne felejtsétek el, csak mert 1v1-et játszotok, nem kell ölre menni, mint egy Fifában, itt a laza gurítgatás üteme se adja meg azt a feszültséget, na meg hátulról se lehet becsúszni a másiknak - azt pedig kizártnak tartom, hogy el lehet verni a másikat az ütővel.

Amikor lyukról lyukra megyünk, és sok időt töltünk el egy adott helyen, akkor időnk van körbenézni, és megcsodálni a 20 évvel ezelőtti rally játékokból ismerős kartonlapszerű textúrákat (igaz HD minőségben), amik a pálya oldalán feltűnnek. Na meg a nézők is megérnek egy misét, akik bár tapsolnak, ujjonganak, valójában nem követik le a labda mozgását, csupán néznek ki a fejükből, igaz ez már a kamerás dolog után talán meg sem lep. Így bár a grafika helyenként szépen néz ki, és vannak menő pályák, sajnos sokszor a lapszerű vízzel és a nem túl szép környezettel szemezünk két ütés közt, még ultra beállítások mellett is.