Tripla dupla helyet idén egy szimpla dupla teszttel jelentkezünk az NBA 2K aktuális kiadásából, mivel a két verzió közötti különbség a fejlesztő Visual Concept szerint sokkal több, mint egy manapság divatos “next-gen patch”. Állítólag az alapoktól építették újra a sorozat alapjait és bár sajnos az elmúlt évtizedek tapasztalatainak köszönhetően az agyam ilyenkor azonnal a “marketing bullshit” táblát dobálja fel, ebben a kivételes esetben úgy látszik, hogy tényleg igazat mondtak a srácok.
Az NBA 2K21 alapjátékról és a mechanikákról Immortal barátom már értekezett egy kiválót, amit nagyon ajánlok elolvasásra. Jelen kis irományunkban csak a next-gen verzió sajátosságaira fogunk kitérni és bár a teszt példány PS5-re érkezett, az Xbox Series X tulajokra is ugyanaz a szuper minőség vár. Kezdjük rögtön a lényeggel, amiről már mindenki ódákat zengett és a bemutató trailerek alatt is kerestünk miatta az állunkat, maga a felpumpált látvány. A 2K mindig is híres volt arról, hogy megpróbálta kifacsarni a maximumot az adott generációból és azt is megfigyelhettük már, hogy sosem az első kiadott rész az, amivel kimaxolnák a lehetőségeket (ami amúgy teljesen érthető), viszont idén valami olyan lenyűgöző látványt és ami még talán ennél is fontosabb, összeszedett és “fluid” játékmenetet pakoltak arra a virtuális fapadlóra, hogy kénytelen vagyok megemelni a kalapom előttük. A karakter modellek iszonyat részletesek, a stadionokat megtöltötték emberekkel, mindenki mozog, animál, kvázi él. Üvölt a zene, ömlik a konfetti, “cheereznek” a lányok, pacsiznak a sztárok, Egyszóval egyre jobban úgy érezhetjük magunkat mintha egy igazi arénában lennénk. Amúgy a grafika “sajnos” olyan mint egy új TV, vagy egy új mobil kijelzője pár óra után. Már szinte úgy gondolja az agyad, hogy ez biztosan mindig is így nézett ki, hiszen mint az köztudott, a jót mindig sokkal könnyebb megszokni. Na ezt garantáltan könnyű lesz. Az animációk, a mozgások és maga az irányítás is elviekben és gyakorlatilag is új alapokra lettek helyezve, aminek köszönhetően ezredmásodperces késések sem tapasztalhatóak még a legfinomabb, legösszetettebb mozdulatoknál sem. Ez konkrétan új szintre emeli a sorozatot. Nálam mindenképpen.
Muszáj még az irányítás kapcsán kitérnem a DualSense kontroller speciális képességeire, amit valószínűleg még csak most fedeznek fel a fejlesztők (legalább is nagyon remélem) - viszont itt már egy olyan újdonságot hozott be, amire egyáltalán nem számítottam. Az még hagyján, hogy védekezésnél vagy testi kontaktusnál, pontosan abból az irányból és olyan erősséggel vibrálnak azok a csodamotorok, hogy szinte érezzük a másik testének a súlyát, viszont azt nem gondoltam volna, hogy fizikailag fog lefárasztani egy virtuális sport játék. Ugyanis az adaptív triggereknek külön szerepet szántak. A jobb oldali ami a sprintelésért felelős, egyre nagyobb ellenállást fejt ki ahogy fárad a karakterünk, azaz rögtön érezni fogjuk amint túltoltuk egy kicsit a futást. Viszont vannak helyzetek ahol muszáj az utolsó cseppeket is kisajtolni a játékosból és ilyenkor már-már fizikai fájdalmat éreztem annyira kellett szorítani azt a ravaszt. A bal oldali is hasonló funkciót kapott, méghozzá támadásnál és védekezésnél is. Mindkét funkció ahhoz kötődik, hogy akin éppen védekezünk illetve aki éppen rajtunk védekezik milyen fizikummal rendelkezik. Védekezésnél a kizárásához kell majd izomból húzni azt a ravaszt, támadásnál meg az úgynevezett “seggeléshez”. Azaz amikor próbálnánk betolni a rajtunk védkezőt, de Ő vagy rutinosabb vagy erősebb mint mi, így ettől függően változik ismételten az ellenállása a karnak. Lehet, hogy elsőre nem tűnik amúgy ez nagy dolognak de jó pár meccs után már-már rutinná vált, hogy már az elején kitapasztaltam a rajtam védekezőt, hogy milyen taktikát használjak a meccs során.
Habár a játékmódok csontra ugyanazok mint a “kistesóban” van két nagy újdonság amit csak a nagyobb változat kapott meg. A MYCarrier módot a sorozat történetében először egy női karakterrel is indíthatjuk és bejuthatunk vele a WNBA-be, hogy folytatódhasson a szokásos végtelen grind azokért a V pontokért és végső soron karakterünk fejlődéséért. Üröm az örömben, hogy sajnos Női karakterrel a történet nem teljesíthető, pedig nem lett volna az akkora meló megcsinálni. Valamint a 2K idén elindult egy új világ, a MMONBA irányába, hiszen a The City az eddigi legnagyobb és legambiciózusabb módja a 2K sorozatnak. Ez nem más mint egy komplett város, ahol lényegében azt csinálunk amit csak szeretnénk az éppen aktuális karakterünkkel. Legalább is papíron, mivel sajnos a végeredmény azért nem lett hibátlan. Először is valamilyen furcsa okból kifolyólag csak férfi karakterrel érhető el a Város és amit nyújtani tud, ami egy érthetetlen döntés. Ha nem is akarták volna mixelni a játékosokat, legalább pár dedikált női szervert indíthattak volna. Valamint ez egész csúnyán csökkenti az alapból sem túl népes WNBA tábort aminek köszönhetően szinte lehetetlen online társakat találni a Női ligában. A City bár nagy és csodálatos, de üres mint Budapest fél kilenckor. Egyszerűen túl sokat lehet és kell sétálgatni, miközben interaktolni szinte semmivel sem lehet. Vannak boltok ahol tudunk vásárolni, valamint a 100 fős szerver limitnek hála, ácsorogni a pálya szélén néha akár 10 percet is mire bejutunk egy meccsbe. És természetesen egy bizonyos szint után, itt is nagyon sokan lesznek körülöttünk, akik nem sajnálták a pénzt, és szépen “kipattintották” a karakterüket, akik így nevetve zsákoljak majd át a karakterünket, kb. mintha mi lennénk Chris Rock.
Az NBA 2K21 Nextgen kiadás minden szempontból előrelépés az előző verzióhoz képest, rengeteget javult a játékmechanika, sokkal kevesebb a bug, sokkal élethűbb a mozgás és az atmoszféra. Ettől függetlenül nem tudnám nyugodt szívvel ajánlani azoknak akik már megvették idén a “lastgen” részt, mivel pont a beígért nagy játékmódokban maradtak alul. Akik viszont hatalmas rajongók, valamint mázlisták és jutott idén az új gépekből, azok a felturbózott játék és vizuális élmény miatt nyugodtan tegyenek vele egy próbát, mert a 2K22 érkezéséig vitathatatlanul ez lesz a definitív NBA élmény.