The King of Fighters XVTeszt

A KOFXV-ről szóló első fecskék még 2017-ban csivitelték, hogy valami alakulóban van az SNK Playmore háza táján: Yasuki Oda, a sorozat aktuális direktora ejtette el, hogy a KOFXV már terítéken van, de az SNK egyelőre már projektekre fókuszál (ez volt ugye a Samurai Shodown XII. epizódja, illetve a NeoGeo Mini masina). A rajongók tudták, hogy hamarosan bejelentésre kerül a játék, mert a korábbi három nagy fejezetet, (az ún. sagákat) a korábbi epizódokkal kvázi lezárták, a XIV-essel pedig egy új, ún. Shun’ei Saga felvezetésébe kezdtek bele és egy jó nagy cliffhangerrel zárták azt le. (Meglepődnél kedves olvasó ha látnád, hogy a King of Fighters is közel akkora kiterjedésű háttérsztorival rendelkezik, mint sokunk kedvence, a Mortal Kombat). Mindenesetre a 2019-es EVO-n két spinoff epizódot követően (SNK: Heroines Tag Team Frenzy és az SNK Gal’s Fighters) megtörtént végre a hivatalos leleplezés, de az időközben kialakult pandémia helyzet miatt a 2020-as premier több csúszást és a tavalyi nyílt bétatesztet követően csak most februárban látott végül napvilágot.

A KOFXV számok tekintetében is mérföldkő: a nagy KOF-kánonba illeszkedő folytatás a negyedik saga második fejezetét dolgozza fel és a második olyan SNK játék, amely UE4-es motort használ (az első a 2019-es Samurai Shodown volt), ennek megfelelően kristálytiszta, színes és éles tónusokkal operáló látványt feszít ki elénk, kifejezetten jól fest a képernyőkön. Bár nincs túlzottan sok pálya a játékban (összesen 15), de sok az apró részlet és a cameok a háttereken, illetve szépen koreografáltak a karakter animációk is - még olyanokra is figyeltek, hogy a harcosok tekintete követi az ellenfél helyzetét a képernyőn. Kár, hogy a háttér néha érthetetlenül elmosódik és valahogy itt-ott elnagyoltnak is tűnik mozgás közben - ez valahogy a SS-nél sem állt össze igazán, itt is messze van a tökéletestől. A külcsín egyébként így sem rossz, csak lehetne sokkal szebb - de talán ugyanennyire fontos fejlődési szint az is, hogy a KOFXV az első olyan kanonikus állomás a sorozat történetében, amely Rollback Netcode-ot használ a még tökéletesebb netplay érdekében. Az ún. prediktív, azaz megjósolható cselekvés alapján működő intelligencia (a kód különböző minták alapján megpróbálja kitalálni, hogy mi lesz a következő mozdulatod, ezt pedig a túloldali játékosnál előtérbe helyezi - ha pedig máshogy cselekednél, egy szemvillanás alatt visszafejti és beviszi a megfelelő mozdulatot) csökkenti az átviendő adat mennyiségét, gyorsabb reakciót, ezáltal folyamatosabb online játékot tesz lehetővé akár gyengébb kapcsolat esetén is. A Rollback mellett érdemes megjegyezni, hogy a KOFXV limitáltan támogatja a "részleges" crossplay funkciót is: platformspecifikus átjárás van a PS4-PS5, valamint az Xbox SX/SS közt, a pécések számára pedig az Epic Games és Steam playerek eshetnek egymásnak, régiótól függetlenül.

Míg a Street Fighter, a Samurai Shodown vagy (alapvetően) a Mortal Kombat az 1 vs. 1 küzdelmeket részesíti előnyben, a King of Fighters javarészt csapatokon alapuló meccseket közvetít, mégpedig a 3v3 felállás formációban. A (kezdetben) 39 szereplőből álló felhozatalból hármas, főként szinergiában passzoló csapatokat alkotva kell az ellenséggel megküzdeni - természetesen azzal a feltétellel, hogy az összetételnél nagy szerephez jut a sorrendiség, a karakterek habitusa és a küzdőstílus is. A sorozattal ismerkedők számára létezik természetesen Single VS opció is, viszont mindkét játékmóddal lehet ún. Tournament bajnokságot is létrehozni, ahol megadhatjuk a körök számát, a játékosok nevét és ez alapján nyomhatjuk végig a kiválasztott rostát, akár egy hivatásos rendezvényen.

A kötelező tanító jellegű tutorial mellett rendelkezésre áll egy ún. Mission mód is, amely hasonló az MK challenges-hez azzal a különbséggel, hogy itt azért földhözragadtabb módon, ún. speciális támadások és feladatok összehangolt rendszerével kell boldogulni. Nem fogok füllenteni, ez egy piszkosul nehéz játékmód, kezdőként a legtöbb feladat kvázi esélytelen és rengeteg időt kell beleölni ahhoz egy karakterbe, hogy profi szinten űzhesd a harcot. Ez egyébként a játék egészére igaz - pofozkodni, gombot püfölni ugyan lehet, de taktikás, szép összecsapásokat csak sok-sok gyakorlás után lehet megfelelően kivitelezni. A tréningből egyébként online mód is elérhető, itt mások ellen van lehetőség csak szimplán gyakorolni, mindenféle tét nélkül, bár a legtöbben úgyis a causal match / ranked match közt ugrálnak majd - már ha számít a globális leaderboard valamelyest. A magamfajta magányos harcosok számára alapvetően úgyis a gép, vagy ember elleni versus és a sztori mód a mérvadó, és egyébként ezekben van a legtöbb érdemleges változás is…

...amely ugyan számottevő mennyiségben van jelen, annyira nem drasztikus, mint amennyire sejtenéd. Az SNK az újgenerációs harcos játékait megfelelő óvatossággal készíti, ez pedig jól megfigyelhető a Samurai Shodown esetében is: óvatos finomítgatások, javítgatások, balansz, egy-egy új counter, vagy reakció forma és kész is - ami jól működik, azt nem próbálják erőszakkal megreformálni, inkább csak picit többé és tartalmasabbá tenni.

A KOFXV esetében is ez a helyzet: aki valamennyire ismeri a szériát tudja, hogy legtöbb verekedős játéknál megtapasztalható alap mozdulatokból összefűzhető kombó, speciális támadás, counter (Blow Back) mellett azért számos sajátos mechanika is jelen van a játékban, amellyel inkább a Killer Instinct-vonalhoz áll közelebb, mintsem a klasszikus SF/MK páros elveihez. Létezik többféle speciális támadási forma, aktiválható mód és ezek variációira épülő, adott pontban kijátszható brutális mozdulatsor is. A hétköznapi ütés-rúgás és ezek kombó feletti első szintje a Special. Erre épül az EX Special, felette a Super Special, majd a Max Super Special és a kivégző mozdulat, az ún. Climax Super Special. Mindegyik szépen definiált, hogy mikor és milyen esetben aktiválható és végrehajtható, erre nagyszerű segítség a különböző oktatómódok és tutorialok átnyálazása. A fentiek mellett természetesen léteznek még olyan formációk is, mint a Guard Crush, amely egy olyan támadási forma, amit egyfajta counterattack-ként csupán védekezés alatt lehet végrehajtani, és akkor is csak az aktuális Guard meter szintjelző mértékéig. Ha ezt kimerítjük, hiába védekezünk, a karakterünk sebezhető lesz néhány másodperc erejéig, amelyet az ellenfél megfelelő módszerrel szépen ki is tud használni és bumm, You Lost.

Az SNK előszerettel finomítgatja, vagy hozza vissza változó formában a korábbi epizódokból ezeket a módszertanokat, ennek ékes példája az ún. Rush Combo is: ez egy ún. alacsony-szintű auto-kombó, amely főként a kezdők számára jelent segítséget. Az ütések-rúgások megfelelő számú gyors lenyomásával egymásba fűzött 4-6-os max sorozatok bevitelét jelenti, amely a veteránok számára korábban kvázi könnyen ignorálható támadás volt, mégis színesebbé tette a harcokat. A mozdulat záró mozzanata most kibővült, a játékos ugyanis négy különböző ending mozdulatot is bevihet a kombó végén, amely attól függően produkál eltérő befejezést, hogy milyen gomb kerül negyedikként lenyomásra. A könnyű-ütés esetén például Climax Super Speciallal zárul a Rush vége, erős rúgásnál Max Super Speciallal és így tovább.

Szintúgy visszatérő mechanikai elem a további specialok kivitelezéséhez szükséges Max mode (Emergency Evasion aktiválja, ha az ellenfél blokkolja az ütéseinket), bár ebben is akad némi változás. Egy szintjelző helyett már kettőt kell feltölteni a Super Special támadások beviteléhez. A korábbi epizódokban debütált ún. Quick Max Mode is újfent jelen van, ez tulajdonképp annyit jelent, hogy a következő támadási forma egyből kivitelezhető a kombó után, nem kell újra ún. “openert” nyomni hozzá (opener: az a mozdulat, amellyel elkezded a kombót, vagy összetett támadást). Ha a játékos egy elindított akció, vagy védekezés közben aktiválja a Max Mode-ot, a karakter fénylő rózsaszínűvé válik, és egyből kivitelezhető a fenti “sorozat”. Az SNK-nál a rajongói visszajelzések alapján hajtották végre a finomhangolásokat ezeken a bevált módszereken, így a QMM az MM-el szemben nem erősíti a sorozatban bevitt ütések erejét és a Guard Crush-ot sem növeli. Nem érthető? Nem csodálom, a KOF mechnikai lehetőségeit kb. annyi ideig tart megtanulni és elsajátítani, mint a Killer Instincttel jól megtanulni kombózni. Ettől persze még élvezhető a játék és gyanítom, ezeket csak a legelvetemültebbek fogják sorozatban használni, az átlagos játékosnak bőven elegendő ezek töredékét ismerni.

Balanszoláson esett át az ún. EX Special támadás is: ez egy újabb KOF-specifikus harci dolog, afféle perk-ként lehet aposztrofálni. Karakter-függő dolog és a kéklő fényű sziluett jelzi, hogy aktív: egy speciális támadás segítségével lehet aktiválni mégpedig úgy, hogy a mozdulat után azonnal le kell nyomni egyidejűleg a két ütés, vagy a két rúgás gombot. Adhat szuper páncélt, nagyobb sebzést, rövidebb startupot (kombó kezdéshez pl.), ellenséges lövedék kitérő mozdulatot, távolabbról végrehajtható közelharci támadásokat és hasonló dolgokat. A változás az EX (Extra) Specialok esetében az, hogy a korábbival ellentétben most már a Power szintjelző felét is “felfalják”, viszont a Max mode feltöltése után is használhatóak - és az energiaéhségüket ellensúlyozandó, egyúttal a karakterek támadási erejét és a Guard Crush-ot is növelik.

Persze olyan apróságokon is fennakadhat az egyszeri játékos, minthogy a VS opcióba ismét bekerült a Draft VS. opció, amellyel kiköthető, hogy az egyszer választott karakter az ellenfélnél már nem szerepelhet újfent. A magam részéről mindig is idegennek tartottam ugyanazzal a karakterrel harcolni egymás ellen, még ha jó móka is - itt egyébként ki-bekapcsolható opció, így legalább a lehetőség adott a mérlegelésre.

A ’90-es években a verekedős játékok voltak a legnépszerűbbek a játéktermekben és az otthoni konzolokon egyaránt. A Street Fighter 2 mellett véleményem szerint a Fatal Fury első két epizódja volt a legjobb a stílusban. Nem hiába, a játék producerei Takashi Nishiyama és Hiroshi Matsumoto, az SF producerei voltak. A játéktermekben én is csodáltam a Fatal Fury játékok látványát, szerettem a játékmenetét és imádtam a főszereplőit is. A baseball sapkás, farmerkabátot viselő Terry Bogard máig az egyik legikonikusabb karakterek egyike (nem csoda, hogy később a Smash Bros DLC-ben is feltűnt). A Fatal Fury széria a Neo Geo árkád MVS / AES mellett itthon leginkább a Takara gondozásában kiadott, némileg butított SNES/Megadrive verziók voltak népszerűek. A KOF '94-ben debütált NeoGeo MVS-re, amely főként Fatal Fury karaktereket vonultatott fel, de egyéb SNK játékokból - így az Art of Fighting, Samurai Shodown, Ikari Warriorsból is kölcsönzött új karaktereket.

A sorozatból anno szinte minden évben jelent meg folytatás, annyira népszerű volt a széria. A legnagyobb újítás a 3 vs. 3 csaták jelenléte volt, amely most is a széria védjegye. A KOF-ban nincs lehetőség harc közben karaktert váltani, ha elfogyott az életcsíkunk, egy másik szereplő áll be a következő menetben. Egyéni kedvenceim a sorozatból a ’98 és a XIII. epizódok - utóbbit főleg picit groteszk, de felettébb látványos cel shading grafikája mellett, a tökéletességig csiszolt játékmenete miatt szerettem. A XIV. sem volt rossz állomás, de külcsínre olyan semmilyen. A KOFXV esetében Series X változat fordult meg nálam Mackó jóvoltából, amelyben a XIV remek játékmechanikáját vitték tovább egyúttal a látványon is csiszoltak egy nagyot. A szereplők kidolgozottsága például az egyik legjobb az összes verekedős címet figyelembe véve. Sajnos nem minden aspektusa szép a játéknak, mert a hátterek néhol mosottak, és a háttérben megbúvó npc-k is sokszor kidolgozatlanok. Az is furcsa, hogy míg PS4-re is megjelent a játék, ellenben a vanilla boxot és az X-et kihagyták a mókából, pedig lazán elfutna azokon a platformokon is.

A harcok élvezetesek, de érezhető, hogy picit nyitottak a szélesebb közönség felé. A power csík feltöltése után a Super speciális támadásokat korábban elég nehéz volt aktiválni, mivel többszöri oda-vissza félkörözéssel lehetett csak kikényszeríteni őket. Most elég csak nyomkodni folyamatosan a gombokat, és automatikusan élesedik a látványos támadás (a kezdőket segítő mechanika - a szerk.). A 39 választható karakter a hármas felállás miatt kevésnek tűnik és a pályákból is lehetne több - emellett a játékmódokat sem vitték nagyon túlzásba. A story mód a szokásos egyjátékos kampány, kicsit bugyuta történettel - afféle elmegy kategória. A lokális egymás elleni, gyakorlás és online játékmódoknál rengetegen panaszkodnak a PS5 verzió bosszantó lagjaira, PC-n általában rendben van a netkód is. A verekedős játékok szerelmeseinek mindenképpen ajánlom, mert a KOF ma is az egyik legjobb és legkomplexebb kompetitív játék: igaz, a tartalmi része szegényesebb, de a folyamatosan érkező bővítésekkel később ez is rendben lesz. Mondjuk annyira azért nem tragikus a helyzet, mint az SFV esetében, amely még mindig bővül ugyan, de megjelenésekor sehol nem volt tartalomban. A fentiek alapján a KOF XV mostani állapotában egy hetes, de a nyolcas is már a kanyarban van.

Már csak hab a tortán, hogy a komplex játékmechanikai rétegre egy végső, ún. habréteget is felhúzott az SNK: a gyorsabban, távolabbra mozdító normál ugrás helyetti Hyper Hop, vagy KOF2002/KOFXIII-ban debütált a Guard Cancel és módozatai (fáj leírni, de a KOFXV-ben négyfajta Cancel módszer van, amellyel a megkezdett támadási forma erősebb változattá eszkalálható egy szemvillanás alatt) is jelen vannak, de ezek kitanulása igazi embert próbáló feladat, még a tutorialok esetében is. Szinte biztosra veszem, hogy ezek a módszertanok csak és kizárólag versenyeken életképesek, de ez mit sem von le abból az értékből, hogy az évtizedek során volt miből a csúcsra járatni ezeket a mozdulatokat. Ebbe a sorba áll be a KOFXV-ben debütált Shatter Strike is, amely kvázi egyenlő a SFIV Focus attack támadással: egy bivalyerős counter-mozdulat, amely védekezésből aktiválható és nem csak mechanikailag ugyanaz, mint a Capcom üdvöskéjénél, de fizikailag is nagy köztük a hasonlóság.