First Class TroubleKorai öröm

Az Among Us óriási sikerét követően gondolom senkiben sem volt egy percig sem kérdéses, hogy - mint ahogy minden sikeres kezdeményezés körül - hamarosan várhatóak az önjelölt trónfosztók, vagy legalábbis azok, akik megkísérelnek csenni egy szeletkét a tortából. Nos, az első herceg már meg is érkezett, First Class Trouble-nak hívják, de mi egymás között csak Bioshock-Mongusznak szoktuk becézni. Azt hogy miért, talán a képekre pillantva elég egyértelmű: dizájnjában, hangvételében erősen hajaz az Irrational klasszikusára. Hálás téma ez, hisz a múlt századeleji kelléktár, a bájosan esetlen lofi - sci-fi-be ágyazás igen markáns atmoszférát varázsol a játék köré, ebben pedig a First Class Trouble abszolút remekel. Sajnos egyelőre itt remekel csak igazán.

De ne ragadjunk azonnal ásót, hisz a játék egyelőre alpha állapotban van (egy early access címről van szó ugyebár) viszont ugye mivel nincs időgépünk és tűpontos jövőbe látói skillünk, ezért csak a jelenlegi állapotokból tudunk kiindulni. Ami pedig amúgy alapjaiban egyáltalán nem reménytelen, de mielőtt ezt kiveséznénk, azért bemutatom gyorsan, hogy mi is ez az egész.

A FCT (igen, innentől rövidítek) egy aszimmetrikus csapatjáték, kalandelemekkel, felfedezéssel, imposztorkodással és persze elkerülhetetlenül: gyilkosságokkal. Egy hatfős lobby vág neki minden körnek, akik között két darab personoid (itt így hívják az imposztort) lappang. A csapat feladata, hogy a szinteket feltúrva megtalálják az elrejtett kulcskártyákat, ezekkel kinyissák a liftajtókat, hogy egyre lejjebb és lejjebb merészkedve rátaláljanak a szuperkompjúterre, majd azt leállítva vessenek véget a personoidok ámokfutásának. Miközben a personoidok egymással összedolgozva próbálják eltenni a csapattagokat láb alól.

A FCT legnagyobb erénye, hogy mer radikálisan más lenni, mint a Mongusz. A personoid-ok nem tudnak csak úgy gyilkolni, használniuk kell (az egyébként egész interaktív) terep és helyzet adta lehetőségeket. Mondok egy példát: például kiüt valahogy egy tűz, arra kóborol egy random rezidens, hopp már bele is lökted. Vagy akár egy vízzel teli medencébe - ha nem hallják meg a többiek a segítségkiáltásokat, akkor szépen megfullad. De vannak a pályákon random elhelyezett injekciós tűk is: ezzel a leghatékonyabb gyilkolni, viszont könnyen le lehet bukni vele. Lebukni azzal is le lehet, ha épp barmolod szét az oxigén adagoló rendszereket (mindenki megfullad - instant win a personoidoknak) és meglátnak. Ilyenkor a rezidensek bármikor elkaphatnak és menten kiiktathatnak. De lehet lökdösődni, pezsgős üvegekkel dobálózni, papírrepülővel szemköztrepíteni a másikat, szóval nem egy ingerszegény környezettel van dolgunk.

A probléma viszont a balansszal van, és ez sajnos alaposan rányomja a bélyegét az élményre. A personoidok jelenleg túlerőben vannak, nem is kicsit: jópár játékon túl vagyunk egy jól összeszokott csapattal és eddig kettő alkalommal tudtunk csak rezidens győzelmet kihozni. Ezen a téren alapos finomhangolásra lesz szükség, hogy a FCT egy izgalmas, mindenki számára élvezetes csapatjáték legyen. A másik problémám a játék rugalmatlansága: minden esetben szükséges a 6 fő egy játékhoz, ha nincs meg, akkor random arcokkal sorsol össze a játék. Ez pedig sajnos alaposan megtorpedózza a játék rendszeres élvezetét napjaink rohanó, kiszámíthatatlan világában, hiszen hat embert összeszedni, együtt tartani nem egyszerű feladat - a random arcokkal pedig nagyon nem ugyanaz az élmény. De gondolom látott már mindenki public lobby-t és ezt nem kell ecsetelgetnem.

Szóval a First Class Trouble egy nagyon jó és izgalmas kiindulópont jelenleg, de rengeteg finomhangolásra, polírra van még szükség ahhoz, hogy egy Among Us szintű jelenséggé nőjje ki magát. Nagyon remélem, hogy a készítők és a community összmunkájából egy remek produktum születik majd a nap végére - de addig is érdemes rápillantani: hibái ellenére is igen szórakoztató mulatság, még ha nem is első osztályú balhé.

(ezúton köszönöm barátaimnak, hogy jöttetek velem tesztelni: Reptile, Laller, Lexi, RedOctober, Polarbear, Glavandor - köszi!)