Fallen Tear: The AscensionTeszt

A történetre nem pazarolnék túl sok szót, elvégre a trailer már megmutatja, hogy nagyjából mire számíthatunk: Valami Nem Stimmel a Főhőssel, és hát emiatt Csak Ő Fogja Tudni Megoldani a problémákat - de a Fehér Ház jelenlegi elnökével ellentétben mi tényleg szeretnénk is tenni valamit a helyzet javulásának érdekében. A helyzet pedig nem más, mint az egyébként békés zónák egyre vadabb szörnyekkel való elburjánzása, ami hogy-hogy nem, együtt jár azokkal a periódousokkal is, amikor a főhősünk… eszméletét veszti. Mindegy, biztos véletlen egybeesésről van csak szó. (Drums please, Fab….)

Tudjátok, az a fránya mérce és összehasonlítás... A játék maga nem mondom hogy felveszi a versenyt vizuálisan a Hollow Knight-al, de NEM marad el tőle túlzottan: nagyon hangulatos atmoszféra jön át a hátterekről, a zene is kifejezetten megerősíti az összképet, nem okoz felesleges disszonanciát. Az egész “eksön” van annyira kizoomolva, hogy még a legvadabb pillanatokban is tudjunk egy kicsit relaxálni vizuálisan - és az a helyzet, hogy én az animációkra, a mozgások folyamatosságára és sebességére sem fogok panaszkodni egy grammot sem. Lesznek itt akrobatikus fejlesztések, dupla ugrás, levegőből támadás spammelés, falmászás, dash — ezek azonban nem törik meg az irányítást, nem lesznek kellemetlenek, ami egy ilyen játéknál, platformozásnál és akciózásnál roppant fontos. Úgyhogy itt is egy komoly piros pontot tudok elkönyvelni a fejlesztőknek.

Ami se pirospont, se fekete, az bizony a collect-a-thon maga. Kicsit a 90-es évek Rare korszakába vagy a Genshin Impactba tévedtem vissza, annyi mindent tart számon az engine: minden kristályt kiszedtél-e az ellenfelekből, minden ládát kinyitottál-e, felfedeztél-e mindent fullra, és minden ilyen elem kipipálása után kis currency csorog, amiből…hát vagy a csapattársakat fejleszted, vagy a saját dolgaidat.

Közben a tulajdonságaid (támadás, védekezés, stamina, hp, stb stb) rúnákkal erősödnek, amelyek a térképen vannak elrejtve. Ez tehát tulajdonképpen 2 tieressé teszi a fejlődést: nem csak az új mozdulatok jelentenek majd upgradet, hanem a közte lévő “üresjáratokat” ezekkel a tuning-opciókkal és a collect-a-thonokkal kompenzálják.

Működik? Tulajdonképpen igen, de van egy sanda gyanúm, hogy nem teljesen organikus tervről van szó, hanem a játékidő mesterséges meghosszabbításáról. De ezt persze semmivel sem tudom alátámasztani, szóval ne hallgassatok rám. Ami biztos, hogy mivel az új mozdulatokat sem lineárisan kapod majd, hanem van bizonyos beleszólási lehetőséged ennek dinamikájába, így a nap végén a játéktér teljes felfedezése tényleg a memóriádon és a döntéseiden múlik. Meg azon a kis százalék-kijelzőn, ami makacsul jelezni fogsz, ha valahol még nem tudtál elérni egy területre egy bizonyos képesség hiányában.

A játék ráadásul felhasználóbarát. A bossfightok előtt nagy mászkálásra nem nagyon kötelez, szinte mindig van előtte egy pihenőhely, ahová halál esetén visszatérsz. A harcok - főleg nehéz módban - abszolút precizitást követelnek meg, de a játékszabályokat ismerve fel tudod gyorsítani azokat, és olyan szinten darálhatod be a szerencsétlen ellenfeleket (amiket amúgy én speciel sokszor megsajnáltam - de no spoilers!), hogy a kezdő játékos (tehát te magad pár órával korábban) is egészen elcsodálkozik majd.

Ráadásul a játék egésze egy kézre álló teleport-rendszer köré épül fel, és a zónák mind-mind a központi Shrine-tól vannak a négy égtáj felé elosztva (kvázi), így egy nagyon kiszámítható, átlátható rendszert kapunk, ahol gyakorlatilag perceken belül a térkép bármely már feltérképezett pontjára eljuthatunk. Ez és a gyors töltési idők egyszerűen garantálják, hogy itt azért rendben lesz a játékélmény, na.