F1 22Teszt

Minden idők egyik legnagyobb szabályváltozási csomagjával idén új éra köszöntött be a Forma-1 háza táján, nem mondhatjuk azonban eseménytelennek a virtuális megfelelő körül zajló dolgokat sem, hiszen az F1-játékokat gondozó Codemasters immáron az Electronic Arts zászlaja alatt működik. A nagy múltú brit kiadó-fejlesztőn túl ennek túlságosan sokan nem örültek, hiszen az EA nem éppen a legjobb hírnévvel rendelkező szereplő a gaming iparágon belül, ám ahogy mindig, úgy itt is járt a tiszta lap – a tavalyi rész pedig ígéretesen is indított. Az idei megjelenés, az F1 22 láttán azonban mégis azt kell mondanunk sajnos: úgy tűnik, már megint a pesszimista tábornak lesz igaza.

Pedig az idei év tényleg komoly újításokat hozott, de amíg az igazi versenypályákon valóban elemi változást jelent, hogy rég nem látott közelségű és intenzitású csatákat vívhatnak a pilóták, addig itt mindez kimerül annyiban, hogy kicsit újra kell tanulni az autók kezelését és viselkedését. Ezért is fura, hogy az F1 22 marketinghadjárata az új autók és szabályok köré lett felhúzva, hiszen videójáték szinten ezek egészen minimális újítást jelentenek csupán. És bár a játék hozza a Kódmesterektől megszokott viszonylag magas színvonalat (bugmentesen mondjuk idén sem sikerült megjelenni sajnos), aki a tavalyi esztendő után idén is megvásárolja az aktuális kiadást, az joggal érezheti magát becsapva – márpedig egy évenkénti sportjátéknál elsősorban ez az, amit vizsgálnunk kell.

Az F1 22 fő újítása az F1 Live, ami kis túlzással nem több egy szuperinteraktív menünél. Itt nemcsak versenyzői avatarunkat szabhatjuk testre, hanem virtuális otthonunkat is, berendezve a közösségi tereket és pakolgatva a versenykilométerek után megszerezhető szuperautókat. Tényleges játékmenetbeli hatása (mi több: játékélménye) tehát nincs ennek, ellenben jókora céltábla lesz a jövőben, ez egészen biztos, hiszen az EA Sports – jó szokásához híven – ide is elhelyezett némi monetizációt. Még szerencse, hogy egy vállrántással dobhatjuk magunk mögé az egész menüpontot, hogy aztán vissza se nézzünk. Az már nagyobb baj, hogy ezekből (mármint menüpontokból) több semmiképp sincs, mint eddig, sőt, ha úgy nézzük, inkább kevesebb, a tavaly debütált sztorimódnak, a kissé erőltetett hatású, de összességében azért szórakoztató és változatos szituációkat elénk helyező Braking Pointnak hűlt helye van csupán, így aki nem csak egyszeri versenyre vágyik, annak meg kell elégednie a hagyományos karrierrel, illetve a csapatvezetői feladatokat is nyakunkba hajító My Team móddal. Utóbbi sem újdonság persze, és bár egy-két helyen finomítgattak, bővítgettek rajta (kapásból dönthetünk például az elején, hogy újonc-, középmezőnybeli- vagy élcsapatként akarunk-e belevágni), igazán komoly új impulzusok itt sem fognak érni bennünket. De hogy korrektek legyünk: nem is itt várnánk el az újítást, hiszen továbbra is ez a játékmód az F1-játékok legjobb eleme.

Az újdonságok listáján tovább haladva sem találunk sajnos kiugró dolgokat. A Pirelli Hot Laps menüpontban (amit a My Team módba is beágyaztak) például a már említett szuperautókat vezethetjük egyszerű és rövid kihívások keretein belül, de az egész rettentő fura. Egyrészt nagyon apró a felhozatal, néhány Ferrarival, Aston Martinnal és McLarennel, másrészt nem igazán érti az ember, miért is kell nekünk driftelgetnünk vagy idő ellen versenyeznünk ezekkel a vasakkal egy F1-játékban – főleg úgy, hogy vezetni sem túl jó őket. Szerencsére azért nem a komplett vezetési modellt szúrták el a fejlesztők: az továbbra is jól skálázható, akár casual, akár hardcore élményre vágyunk, mint ahogy szórakoztatás és kihívás szempontjából is abszolút helyt áll. Ráadásul a versenyeket is feldobták néhány opcionális elemmel az extra immerzió kedvéért, így most már a felvezető körökbe, a biztonsági autós periódusokba és a boxkiállásokba is került némi plusz interakció. Akad emellett dinamikusan változó nehézségű mesterséges intelligencia is, főleg a kezdőbbeknek, ami alapból nem hangzik rosszul, de én jobban örültem volna, ha inkább általánosságban próbálnak javítani az AI viselkedésén, az ugyanis még mindig hagy bőven kívánnivalót maga után – sajnos továbbra sem vigyáznak ránk túlságosan a gépi ellenfelek.

VR-UMM

Az F1 22 tökéletesen példázza, hogy számszakilag miért is nehéz értékelni az évenként jelentkező sportjátékokat. Játékmenet szinten ugyanis egyáltalán nem lett rosszabb a Codemasters alkotása a tavalyi évhez képest, tartalmilag azonban az „egyet előre, egyet hátra” mentalitás úgy tűnik, ide is kezd beszivárogni, amit nehéz szép pontszámmal jutalmazni. Ráadásul idén tényleg nincs olyan elem a feature-listán, amit komolyabban ünnepelni lehetne, mint ahogy tech oldalról sem történt érdemi előrelépés az újgenerációs konzolokon – pedig lenne hova. De nézzük a jó oldalát, így legalább a dilemma is kisebb az idei évben: ha az elmúlt pár év kimaradt az Forma-1-es játékok terén, akkor az F1 22-vel mellélőni biztosan nem fog az ember, ha viszont a tavalyi kiadással lenyomtál már egy-két szezont, akkor nincs különösebb okod arra, hogy továbblépj az idei részre.