A Játékos figyel. Figyeli ellenfelét, annak szemét, apró mozdulatait. Figyeli, ahogy ellenfele őt figyeli. A tenyere izzadt - nem, nem izzadhat, markolnia kell az ütőt! Elméjének egy apró, félreeső szegletében elkezdett életének utóbbi két évének eseményfolyama visszafelé pörögni. Ahogy három napja belépett a stadionba itt, Wimbledonban, felkészülni élete legfontosabb játszmájához. Ahogy a nagymenők, akik példaképei voltak sorra véreztek el iszonyatos erejű ütéseitől. Ahogy az első játszmáján inkább csak egy akadály volt ellenfele labdáinak útjában, mintsem egy potenciális veszélyforrás. Ahogy újoncként ott állt edzőjével szemben, kezében élete első teniszütője és megpróbálta ellenfele apró mozdulatait ellesni. Itt és akkor ugyanazok az ösztönök mozdultak meg benne. A közbülső idő - az edzések, a versenyek, a győzelmek, a bukások, a díjak, az öröm, a fájdalom - mind csak egy-egy kép, egy megálló ide, ehhez a ponthoz, ahol minden eldől. A Játékos szájának szegletében egy apró mosolyt látna az, aki a közelében lenne - eleget figyelte ellenfelét, fejében az ezernyi röppálya, a milliónyi taktika közül kiválasztotta a legjobbat. Feldobja a labdát a levegőbe, az lendületének végén egy örökkévaló pillanatig megáll, majd - a Grand Slam végső epizódja kezdetét veszi.
Ha a fenti kis szösszenetet mindössze egy elképzelt sztorinak hiszitek, tévedtek. Bár talán nem ennyire epikus formában, a Virtua Tennis 3 vége felé bizony sokaknak eszébe fog jutni, honnan is indultak néhány nappal (nem, nem évvel, szép is lenne…) előtte. A lényeg ugyanis a fejlődés, a cél pedig az első hely a világranglistán. Ehhez viszont a mai tenisz szcéna krémjének is lesz némi beleszólása.
De kezdjük az elején! Virtua Tennis 3, gondolom senkinek nem kell bemutatnom, a sorozat előző részei mindig is meghatározó szerepet töltöttek be a tenisz játékok picinyke szubkultúrájában, így a harmadik epizódot is igen nagy várakozások övezték. Nos, a kétkedőket megnyugtatom, a várakozásoknak javarészt eleget tett a játék, bár azért van néhány apró pont, melyen lehetett volna még dolgozni.
A VT3 gerince a World Tour mód. Tapasztalt Virtua-mesterek már jól ismerik, a témában kevésbé járatosak számára pedig nagyvonalakban vázolom a helyzetet. Ebben a játékmódban, miután kialakítottuk avatarunk kinézetét (nincs olyan sok lehetőség mint a Top Spin 2-ben, de azért eljátszadhozhatunk vele), választottunk neki nemzeti lobogót egy stilizált földgömb kerül elénk, rajta temérdek pici ikonnal. Nem kell megijedni, ezek száma csak nőni fog a játék folyamán. Pozíciónk ekkor a SPT - Sega Professional Tennis - langlétrán a nem túl megtisztelő háromszázadik, innen kell magunkat feltornáznunk, melyre rengeteg bajnokság ad esélyt. Ezen bajnokságok az év bizonyos szakában kerülnek megrendezésre és természetesen némelyikre csak magasabb SPT besorolású játékosok nevezhetnek. Álljunk meg egy szóra itt. Az év bizonyos szakában? Igen, ugyanis a VT3 világában hetekre lebontva bár, de folyamatosan megy az idő. Kevés kivételtől eltekintve minden egyes akciónk egy hetet emészt fel a virtuális évből, legyen az pihenés, edzés, vagy egy bajnokság. Ebből a bajnokságok gondolom egyértelműek mindenkinek, az edzés és pihenés létjogosultsága viszont magyarázatra szorul. Egy kis szerepjáték vonalat csempészve a lecsóba játékosunk minden egyes tulajdonsága fejleszthető. Itt most ne olyanra gondoljunk, hogy erő, ügyesség, mágia, hanem ütéseinek pontossága, szerváinak erőssége, de akár a futási, fordulási sebességünket is fejleszthetjük. Ezen képességeket egy tucat minijáték keretein belül fejleszthetjük, melyek az idő folyamán, ahogy karakterünk egyre keményebb lesz, több szintre bomlanak, így még a későbbiekben is érdemes szabadidőnkben felkeresni egy-egy ilyen aljátékot. Van itt minden, földönkívüli robotokat kell elpusztítanunk, óriás teniszlabdák elől kell menekülnünk, de még bingót is játszhatunk. Ezeket az edzéseket egyébként érdemes minden kis szabadidőnkben próbálgatni, nem csak karakterünk fejlődik, de a mi reflexeink is javulnak. Ezen aljátékok egyenes ági leszármazottja a Tenisz Akadémia. Itt is fejlődni lehet, azonban itt konkrét feladatokat kell megoldanunk. Fent említettem, hogy az edzések alatt a mi is tanulhatunk, na ez itt hatványozottan igaz, egy-egy feladat nagyon jól rá tud mutatni, milyen taktikákat érdemes bevetnünk. Karakterünk fejlesztésének utolsó lehetséges fajtája az edzésmeccs. Időről időre egyik ellenfelünk elhív egy tét nélküli mérkőzésre, ahol játékunktól függően több képességünk is fejlődni fog. Ennyit az edzésekről, egy opció maradt még a térképen, a saját házunk. Itt tudunk átöltözni - szponzoraink és edzőnk rendszeresen ellát újabbnál újabb ruhákkal, kiegészítőkkel - illetve itt lehet pihenni. Pihenni fontos, hiszen lehet bármilyen ügyes karakterünk, elcsigázott állapotban nem sokat ér. Választhatunk az energia ital (nem vesz el tőlünk időt, azonban nincs túl jó hatásfoka), az otthoni pihenés (kereken egy hétig tart), illetve a három hetes nyaralás közül. Értelemszerűen azt kell választani, mely leginkább beleillik az ütemtervünkbe.
[Nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!]
Miután sikerült az összes apróságot kitárgyalnunk nézzünk ki egy bajnokságot, és vessük bele magunkat! Amit látni fogunk azzal bizton állíthatom, mindenki meg lesz elégedve. A karakterek bámultosan jól ki vannak dolgozva, a pályáknak pedig minden egyes négyzetcentimétere pontosan olyan, mint a valós életben. A háttérben normális közönség bámulja az eseményeket és reagál cselekedeteinkre. Amint elkezdődik a játék jön a következő döbbenet, a játékosok mozgása. Folyamatos, látványos és annyira életszerű, hogy tudatlan szemlélő nyugodtan vélhetné közvetítésnek. Nagyon próbáltam megakasztani a játékot, rángattam a kart, hogy valami kis hibát találjak a mozgásban, de nem sikerült. Be kell ismernem, a Sumo Digital tökéletes munkát végzett. Azaz mégsem, kitartó keresés árán sikerült egy-két helyen kapaszkodót lelnem. Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nincs a játékban normális visszajátszás. Van egy rövid action-replay, mely egy-egy jobb ütésünket újra megmutatja, azonban ennél a kamerát nem lehet irányítani, és legtöbbször semmi látványosat nem tud az operatőr elkapni. Nekem nagyon jól esett volna egy irányítható, urambocsá' szerkeszthető, elmenthető visszajátszás, néhány játszmát nagyon mutogattam volna… A karakterek kidolgozása és mozgása bár tökéletes, azonban van, hogy annyira közel kerülnek hozzánk, hogy akarva-akaratlanul is előtérbe kerül néhány grafikai hiba rajtuk. Ez az eset akkor fordul elő, mikor egy-egy játékos odajön hozzánk egy mondat erejére. No ezt a részt totál ki lehetett volna hagyni, nem elég, hogy a ellenfelünk élettelen arccal csak eltátog egy mondatot, de semmi szinkron nincs hozzá, mindössze elolvashatjuk, mennyire meg akar minket verni, vagy mennyire sikerült elgyepálnunk. Totálisan semmi értelme.
A játékosok hangja egyébként megfelelő, mivel nem beszélnek, ezért csak az esetenkénti hörgéseket és kiáltásokat lehet értékelni. Ezek pedig… nos, hörgések, mégis mit lehetne ezen elrontani. Férfiaknak férfias, nőknek nőies, kész. Tetszett viszont a játékvezetők szinkronja, legtöbb helyen illeszkedik az adott országhoz, így Németországban németül, másutt olaszul szólalnak meg,a nézők zsibongása pedig teljesen ott van a helyén, egy-egy látványosabb megmozdulást elhaló kiáltásokkal és hangos tapssal jutalmazzák. A zene nekem olyan se veled se nélküled érzés volt, a szériánál megszokott rockos, gitáros zenét kapjuk, ami alapjába véve nem zavaró, néhol pedig egyenesen kellemes, viszont van néhány olyan szám, ami idegesítően nem illik a repertoárba.
Hangok, grafika okés, amin még egy teniszjáték elbukhat az az irányítás. Mi azonban a Virtua Tennisről beszélünk, az nem úgy megy, hogy szimplán elbénázzák ám! Nem hát, a játék irányítása egyszerűen mennyei lett. Egyszerre könnyed, arcade-szerű, miközben gyakorlással, odafigyeléssel elképesztő mutatványokat ki tudunk hozni belőle. Az egész rendszer alapja az időzítés. Emberünk nagyjából a pálya másik feléről képes a labdát visszaütni, azonban ilyenkor vetődnie, sietnie kell, így egyrészt az irányt nem tudjuk annyira belőni, másrészt az ütés ereje sem lesz túl nagy. Azonban ha eltaláljuk, hogy hova fog a labda érkezni, akkor játékosunk rákészül az ütésre és erősen, célzottan csapja meg a bogyót - ez pedig a siker titka. Könnyen ki lehet deríteni, ki van nyerő pozícióban, ugyanis neki nem kell sokat mozognia, csak gépágyúszerűen nyomni a bivalyerős ütéseket, szemben a másik féllel, aki szolgamódra szaladgál a pálya egyik feléből a másikba és lassan saját végzetébe. Újdonság a sorozatban, hogy a szimpla csapások, illetve a magas labda mellett lassú, jól irányítható ütéseket is leadhatunk a B-X gombokkal. Bár elsőre nem tűntek hasznosnak, később a gépi ellenfelek, de főként online néha nagy hasznát tudjuk venni, pláne, mert perfekt lehet a háló elé célozni velük.
Az online mód egyébként rettentő jó, nincs szaggatás, akadozás, ellenfelünk mintha mellettünk ülne. Lehet párost játszani négyen, vagy csak egy-egy ellen meccseket, illetve van egy VT.TV mód, melyen mások játékát nézhetjük vissza (igen, Gotham TV nyúlás, de jót szabad). Nem túl nagy szám egyébként, ráadásul néha totál unalmas meccseket nyomatnak, azonban jön hozzá egy achievment, amiért egy próbát megér. Egyetlen hibája az online módnak a játékosok kevés száma, nem mindig lehet meccset találni, de ezt nem szabad a játék rovására írni. Azt viszont igen, hogy a több irányítóval játszható Court Games szekció (a World Tourban megismert minijátékok egy csokorba szedve) nem érhető el online, pedig biztosan sokakat vonzottak volna.
Mit lehet végszóként megjegyezni? A Virtua Tennis 3 méltó nagynevű elődeihez, akit megrémít a Top Spin sorozat már-már szimulátorba konyuló komolysága az itt bőven megtalálja a neki való, könnyed, szórakozásközpontú játékot. Vannak hibái, viszont az az érzést, mikor húsz-harminc kemény percen keresztül harcolunk egy nyavajás pontért, na az mindenért kárpótol. Aki belefáradt már a szokásos sportjátékokba, annak is merem ajánlani, csak tessék vigyázni, rászokni könnyebb, mint leszokni!