Gears of War 3Teszt

Bigger, better, more badass. A szlogen minden bizonnyal sokak emlékezetében ott lapul: Cliff Bleszinski vezető dizájner anno ezekkel a szavakkal jellemezte a Gears of War második részét. És bár hazugság nem volt benne, a hangzatos kijelentés alaposat mélyített azon a skatulyán, amelyben az Epic Games sorozata amúgyis jócskán benne volt már: ő volt A Játék, Amiben A Benga Páncélos Katonák Lemennek A Föld Alá És Megb@sszák A Sáskákat. És akkor jött a Gears of War 3...

...az a Gears of War 3, amely teljesen váratlan módon egy szép játék. Persze csak a maga módján: nincs benne szivárvány, de csókjelenet és könnyek sem. Láncfűrészes szeletelés és vér már annál inkább. És mégis: van mélysége, van benne érzelmi töltet, rendelkezik azzal az esszenciával, amely képes megragadni a játékost, és amely képes többezer elhullajtott töltényhüvelyt és egy tíz órás történetet maradandó élménnyé formálni. A Gears of War 3 egy szerethető játék. Szerethető, mert végre rájött arra, hogy miként vegye komolyan saját magát, és hogy a karakterek többek figuráknál, amelyek pusztán a ravasz meghúzására hivatottak. Jóízű, sőt, már-már szívmelengető kiteljesedése ez egy trilógiának.

A játékosban megbúvó érzések kibontakoztatásához egy nevetségesen egyszerű, mégis zseniálisan hatékony katalizátort használ a Gears of War 3: színeket. Az Epic Games mesterien ismerte fel az Unreal Engine és a sorozat köré felhúzott sztereotípiát - nevezetesen hogy minden a szürke és a barna sokféle, ámde unalmas árnyalatában pompázik -, és ahol lehet, megpróbál szembemenni azzal - persze csak ízlésesen, a túlzó megoldásokat nélkülözve. Így kapunk tündöklő kék égboltot, csillogóan zöldellő növényzetet és szemet gyönyörködtető, ámulatba ejtő látképeket egy olyan játékban, ahol a legkevésbé sem számítunk efféle dolgokra.

Maga a kampány felépítése remekül szolgálja az előző bekezdésben felvázolt koncepciót: változatosságát és méretét tekintve a Gears of War 3 öt fejezete a legsokrétűbb, legügyesebben kigondolt kaland a sorozat történetében, rengeteg emlékezetes helyszínnel. A legkomolyabb hangulatbeli tüskék a második részhez hasonlóan most is a speciális szekvenciákhoz köthetők: számomra az egyszerre gyönyörű és hátborzongató atmoszférájú vízalatti pályarész maradt a legkedvesebb emlék. Mást engedelmetekkel nem is lőnék le - már csak azért sem, mert az Epic Games most is ügyesen figyelt arra, hogy ne nagyon hasznosítsa újra az egyedi ötleteket.

A játékmenet oldaláról nem véletlenül nem érintettem még a Gears of War 3-at: a sorozat eddig is a legmagasabb szintet képviselte ilyen téren, így nem meglepő, hogy a harmadik rész is csúcsminőségű TPS-élményt szolgáltat. Nagyon ne is keressünk újdonságokat: akad néhány új fegyver, amelyek jól kiegészítik az eddigi arzenált, és néha egy-egy mechába is bepattanhatunk, ám összességében továbbra is a szuper fedezékrendszer és a jó időzítésünket apró bónuszokkal jutalmazó aktív újratöltés viszi el a hátán a játékmenetet.

A tesztnek még nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!

Hogy mi dobja fel akkor a harcot? Leginkább az új ellenfelek, amelyekből akad dögivel - a sztori egyik fő mozgatórugójának számító Emulzió által megfertőzött Fénylők explozív hada sok veszélyes (és néhány igencsak méretes) csúfsággal bővíti az eddigi sáskarepertoárt. Említést kell tenni a csataterekről is, ahol folytatódott az előző epizód által elindított tendencia, és ismét egy kategóriával szellősebbé vált a játék: lineáris pályatervezés ide vagy oda, a rengeteg nyílt terep miatt nagyon ritkán lesz csak olyan érzésünk, hogy valójában egy folyosón vagyunk végigterelve. A tágas pályarészekkel néha maguk a fejlesztők sem tudtak mit kezdeni, van ugyanis néhány zavaróan üres helyszín, ahol nincs különösebb funkciója a nagy térnek: egy adag plusz fedezék vagy néhány extra környezeti elem bőven elfélt volna ezekre a helyekre.

Az élmény mellett a látvány is csúcsra ért a Gears of War 3-ban. Az egészen elképesztő látképekről már szót ejtettem korábban, de a különféle fényeffektek terén is lélegzetelállító dolgokra képes a harmadik rész, amely első sorban a vadonatúj bevilágítás-rendszernek köszönhető, ami kitűnően végzi a dolgát. Ezek a pazar technológiai megoldások a vadonatúj színpalettával kiegészítve a platform leglátványosabb exkluzívjának járó trónra emelik az új Gearst. Az audiovizuális mezsgye túloldalára lépve is elégedetten bólogathatunk: az emlékezetes, erőteljes zenei témák valamint a minőségi hangeffektek és szinkronok szerencsére eddig sem hiányoztak a sorozatból.

Jócskán a megjelenés előtt járva a multiplayer szerverekre értelemszerűen még nem volt alkalmunk fellátogatni, a többjátékos kínálat újdonságaiba azonban szerencsére így is bele tudtunk kóstolni. Az egyik ilyen a kampányt érinti: a kooperatív játéklehetőség mellett van egy úgynevezett Ügyességi (Arcade) mód, amely egyfajta versengéssel dobja fel a történetet. A lényeg a pontgyűjtés, amit különféle mutátorokkal tehetünk szórakoztatóbbá, vagy éppen nehezebbé. Szintén a kampány kapcsán említeném meg, hogy a teljesítményünk alapján kapott tapasztalati pontok minden játékmódban járnak, így akkor is van lehetőségünk új multiplayer-finomságok megnyitására, ha épp másféle szórakozásra adjuk a fejünket.

Nem maradt érintetlen a Horda (Horde) mód, ahol ugyebár a hullámokban özönlő Locust-hordákkal kell összecsapnunk. Az újdonságot a vásárlás jelenti: bázisokat, fedezékeket, muníciót és fejlesztéseket vehetünk a leölt Sáskákért kapott pénzből, ami egy plusz taktikai réteggel egészíti ki az egyébként is remek játékmódot. Nem csak részleges, hanem totális újdonság a Bestia (Beast) mód, ami lényegében egy fordított Horda: különféle Locust lényekkel kell legyőznünk az embereket és a COG katonákat. A kezdeti kínálat - például a normál Locust katona, vagy az önrobbantásra képes Ticker - a szerzett pontok függvényében folyamatosan egyre veszedelmesebb lényekkel bővül.

Hiába több, szebb és jobb az Epic játéka, mint a második rész, a legnagyobb előrelépésének mégsem ez tekinthető, a trilógia lezáró darabja ugyanis sokkal több egy fényesebbre polírozott folytatásnál. A Gears of War 3 - kissé valószínűtlen módon - egy tiszta szívből szerethető játék, amiben megvan az, ami elődjeiből hiányzott: az érzelmi töltet, ami napokra, hetekre elkísér. Így lesz a játékélményből simán élmény - erre pedig csak a legnagyobbak képesek.

A Gears of War 3 méltó lezárása egy trilógiának: változatos, látványos, hosszú távú és minőségi TPS-élmény, amely kissé meglepő, ám mégis példaértékű módon teljesíti ki a platform jelenleg talán legkiemelkedőbb sorozatát.