Számítógépes vírus - a kifejezés, ami hallatán a legtöbb embernek megremeg a keze és izzadni kezd a tarkója. Honnan került a gépemre, miket fertőzött meg, továbbadtam-e, mivel töröljem le és egyáltalán sikerül-e véglegesen megszabadulni tőle? Kérdések, kétségek, melyekkel egyikünk se szeretne szembetalálkozni. A Retrovirusban azonban kénytelenek leszünk, bár kicsit változik a felállás: a Cadenza játékában mi alakítjuk a vírusirtót.
Váratlan és üdítő felállás ez és szerencsére a fejlesztők éltek a lehetőséggel, a lehető legtöbbet hozták ki belőle. Kezdjük például az érdekes “történet a történetben” megoldással: az egyértelmű sztorin kívül - vírusirtó hajónkkal a rendszereket sorra járva kell a fertőzést eltakarítanunk - két másik is bele van szőve a játék fonalába, melyek a menet közben felszedhető leveleken keresztül tárulnak a szemünk elé. Egyikben egy idealista nő harcát “szemlélhetjük” meg, míg a másikban két hacker viszonyába tekinthetünk be. Vicces módon a két “beágyazott” sztori lényegesen érdekesebb annál, mint amit a játék megpróbál a képünkbe nyomni, de felfedezésükhöz figyelmesen be kell járnunk a pályák minden szegletét.
Mely pályák valós számítógépes rendszereket és programokat jelentenek az operációs rendszertől kezdve az email kliensen keresztül egészen a webböngészőig. Persze nem kell azt várni, hogy Chrome és Internet Explorer logókkal tömött ablakok között kell navigálnunk, a Retrovirus világában a számítógép belseje neonnal kivilágított üveg és acélfolyosók végtelen sorozata, melyeknek tökéletes ellenpontjai a fertőzés organikus csápjai. Ettől függetlenül mindig tudni fogjuk, hogy merre járunk és nem csak a pályák elnevezéséből - az email fióknál például végignézhetjük, ahogy az elektronikus levelek mellettünk repülnek el a csatornákban. A játék egyébként úgy általánosságban meglepően szép lett, hangulatos a kicsit a Tron inspirálta világban repkedni.
A “vírus” rész tehát megvan, de miért retro? Leginkább azért, mert játékmenet tekintetében a Cadenzánál egészen a kilencvenes évekig, a Descent sorozatig nyúltak vissza. Hajónkkal a térben gond nélkül tudunk a szokásos négy irányon kívül akár felfelé és lefelé is mozogni, mely elsőre nagyon szokatlan lesz, aztán ha bekapcsolnak a régi reflexek az egész átvált rendkívül mókásba. A pályák ráadásul tökéletesen partnerként szolgálnak a szabad repkedéshez, kellemesen nagy terek és szövevényes folyosóhálózatok keverékében kergethetjük a vírusokat. Amennyiben a Retrovirus a felfedezésről és a gondtalan repülésről szólna, akkor közel tökéletes kis játék lenne.
A gond az, hogy nem erről szól, shooterként pedig nem igazán állja meg a helyét. A hajónk fegyverei mind hangra, mind sebzésre vízipisztoly erősségűek, ráadásul elképesztően csekély mennyiségű lőszerrel rendelkeznek. A slusszpoén: a lőszer egyben a hajónk turbóját és álcázóját is üzemeltető energia, tehát ha egy komolyabb csatában elfogyna, akkor szembesülhetünk azzal, hogy elmenekülni és elrejtőzni se tudunk. Persze fejleszthetjük hajónkat, azonban az ehhez szükséges megabájtok lassan és kis mennyiségben érkeznek, az ellenfelek pedig már az első pályákon kíméletlenek, később pedig olyan ugrásokat produkál a játék nehézségi szintje, melyet már nagyon régóta nem láthattunk. Az esetek többségében célravezető lehet lassan, óvatosan közlekedni és gondosan előre felmérni, hogy hol lehet elbújni, de vannak olyan pályák, ahol ez egész egyszerűen nem lesz megvalósítható. Persze nem kötelező a sztorival próbálkozni, azonban a Retrovirus multiplayer módja olyan kihalt, mint egyszeri torrentező letöltés mappája egy vírusirtás után.
Adva van tehát egy szép és érdekes játék, mely azonban pont ott bukik el, ahol nagyon nem szabadna. Sajnálatos, mert az alapötlet jó volt, a számítógép belseje néhol bámulatosan jól néz ki és még a párhuzamosan futó történetekkel sincs gond (oké, leszámítva néhány elgépelést), azonban mindezt tökön rúgja a hullámzó nehézség és a néhány, a játékmenetet sújtó hiba. Ha úgy érzed, hogy a Descent sorozat óta kitöltetlen űr tátong a szívedben, akkor érdemes tenni egy kört a Retrovirussal, egyébként pedig olyan nyár környékén ajánlott belenézni, mikorra a fejlesztők ígéretei szerint a legkomolyabb hibákat kijavítják.