Europa Universalis IVTeszt

Néhány évvel ezelőtt a Paradox Interactive egyet jelentett a relatíve alacsony költségvetésű PC-s rétegjátékokkal. Addig ügyeskedett ezen a talpalatnyi földön, míg az AAA és indie dimenzió közötti űrt be nem töltötte. Ma már szinte az egyetlen érdembeli mentsvára olyan (főleg stratégiai) játékok számára, melyek nem lettek a mainstream „áramvonalasításnak” nevezett ámokfutásnak áldozatai. Jó példa erre a Crusader Kings, vagy épp a teszt tárgyát is képező Europa Universalis sorozat.

Ha a két imént említett testvérszériáról beszélünk, akkor tovább szűkíthető a kör: körökre osztott, történelem / politika szimulátor. Már a koncepció maga sem nevezhető pop témának, amit tovább mélyít az összetett játékmechanika és a kismillió lehetőség, mely önmagában hordozza a sokszoros kudarcot a játékos részéről. És ez a lényeg: a Europa Universalis nem játssza meg magát, a már így is csak szubkultúrának nevezhető stratégia táborát is meg fogja osztani nehézsége miatt.

De hogy magáról a játékról is legyen szó. Az 1400-as évektől kezdve egészen az 1800-asig bújhatunk bele számtalan (körülbelül száz) nép bőrébe. A név ne tévesszen meg senkit: bár minden érának vannak játékra ajánlott nemzetei, ettől függetlenül a francia forradalom idején is választhatunk afrikai hatalmat, ahogy ázsiait, de akár oroszt is (természetesen a magyar sem maradt ki). Az egész Föld egy nagy játszótér, ilyen szempontból szinte nincsenek is korlátai. Ugyanígy azt is nehéz lenne felsorolni, hogy hány játékmechanika faktorral operál: csak a diplomácia annyi funkcióval rendelkezik, ami szó szerint ki sem fér a képernyőre. És ezen kívül még ott az adminisztráció, hadviselés, személyes intrikák és tragédiák, gazdaság, tudomány, stabilitás, (bal)szerencse, vagy vallás.

Ezt szorozd be a Föld összes népével (legalábbis az adott században), és máris egy olyan egyenlet rajzolódik ki, aminek megoldását előbb-utóbb minden stratéga feladja. Bölcsebb, ha beletörődik, hogy az élet ilyen, és felkészül a legrosszabbra, miközben reménykedik a legjobban... ahogy az életben is. A tutorial ugyan bemutatja az alapokat, de arra semmi sem fog felkészíteni, ami utána következik. Csinálhatsz mindent papírforma szerint, valaki pár év után úgyis felrúgja az asztalt, és akkor kezdődik az igazi móka. Vagyis a gondos tervezés, vagy a bevett formulák alkalmazása önmagában nem elég a sikerhez, az alkalmazkodókészség és a problémamegoldás legalább annyit nyom a latba, ha nem többet.

Mostanra talán mindenkinek tiszta, hogy az Europa Universalis IV egy bonyolult és nehéz játék. Ez alapvetően nem baj, hisz ahogy korábban is mondtam, mindig is rétegjáték volt, és erre szemmel láthatóan büszke is. Tehát mi az, ami ezt elronthatja? A rossz megvalósítás, vagy kezelhetőség. Azonban itt sincs szégyellnivalója. A kezelőfelület elsőre zsúfoltnak tűnhet (és hogy a fenébe ne lenne az, amikor ennyi változóval számol), ám kis gyakorlat után kiderül, hogy minden a helyén van. Többször is jártam úgy, hogy szükségem volt egy-egy funkcióra, de mielőtt utána néztem volna, megpróbáltam zsigerből elérni egy kattintással, és láss csodát, a fejlesztők gondoltak rá. Vagyis akik játszottak már stratégiai címekkel, ösztönösen rá fognak érezni az irányítására. Tekintve, hogy egy bonyolult játékról beszélünk, ez különösen nagy érdem.

A kivitelezés többi aspektusa is csak fejlődött, de az utóbbi részek ismerete nélkül is elismerésre méltó. A zene hangulatos és autentikus, történelmileg többé-kevésbé hű, és ez utóbbi is „csak” egy be- és kikapcsolható opció, grafikailag pedig a hatféle módon ábrázolható világtérkép elégít ki minden igényt, mind funkcióban, mind látványban. Legalábbis azokat, amelyek a zsánerben elvárhatóak. Mindehhez társul az a nem elhanyagolható tény, hogy táblás játék mivolta végett alacsony a gépigénye. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy sokat tölt, főleg pár száz év után, vagyis lehetőség szerint érdemes SSD-re telepíteni.

Mindent összevetve az Europa Universalis IV olyan, mint egy előkelő nő. Elegáns, művelt, kifinomult, akinek társaságában minimum egy több évtizedes konyak és minőségi szivar dukál. Türelem kell hozzá, nem egy egyéjszakás kaland, ahogy a politikai és stratégiai érzék sem árt hozzá. Leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik kiábrándultak a Civilization egyre halványuló kihívásaiból, és vágynak inkább arra, hogy a régi szép időkben ismeretes komplexitás tegye őket próbára.