Dreamfall Chapters - Book 1: RebornTeszt

Ragnar Tørnquist és a norvég Funcom csapata 1999-ben új életet lehelt a sokak által idejekorán halottnak nyilvánított point and click kalandjáték műfajba. A The Longest Journeyt a játékosok és kritikusok egyaránt imádták, a mágikus Arcadia és modern Stark párhuzamos világai között álmában utazó, az univerzum egyensúlyának helyreállításán munkálkodó cserfes tinilány, April Ryan pedig máig az egyik legemlékezetesebb női karakter, akit videójátékban láthattunk. 2006-ban jött a Dreamfall: The Longest Journey, amely inkább mellékszál, mint folytatás volt, és amely három játszható főszereplőt vonultatott fel. Sokakból ellenérzést váltott ki a megkeseredett April háttérbe szorulása két kevésbé rokonszenves figura, Zoë Castillo, és Kian Alvane javára, akárcsak az ügyetlen harc és lopakodás játékmenetbe építése, fordulatos történetének hála azonban a Dreamfall is megtalálta a közönségét. Tørnquisték azt ígérik, April története méltó módon zárul majd a The Longest Journey: Home című befejezésben, most viszont itt a Dreamfall Chapters, ami Zoë és Kian történetét viszi tovább.

A DREAMFALL TÖRTÉNETE RÖVIDEN

A történet 2219-ben Casablancán kezdődött, ahol Zoë az eltűnt barátja után nyomozva leleplezte a WATIcorp vállalat egy titkos projectjét, az élénk álmokat és súlyos függőséget okozó álomgépet, amely egy vírus segítségével az emberek tudatalattijába is behatolt volna. A cégóriás nem csak bárki gondolataihoz fért volna hozzá, hanem a tömegek agymosására készült. Egy ponton Zoët is álomgépre kötik, aminek eredményeképpen Arcadia világában találja magát, egy polgárháború kellős közepén. A Marcuria városát leigázó Azadi nép nem csak az összes mágiahasználó kiirtására törekszik, de Kian Alvane azt a küldetést kapja, hogy végezzen az ellenállók vezérével, aki nem más, mint April Ryan. Az elnyomottakkal szimpatizáló Kian végül képtelen teljesíteni feladatát, ezért árulásért börtönbe kerül. A felébredt Zoët megmérgezik, és miközben a teste haldoklik, az elméje egy párhuzamos világokat összekötő kietlen helyen, a Történetidőben (Storytime) ragad. Itt az álomgép áldozatain segít, akik rémálmaik fogságában vergődve nem tudnak felébredni, ám a sors iróniája, hogy ő maga nem távozhat.

A Kickstarter projectként napvilágot látott, epizodikusan megjelenő kalandjátékot Tørnquist saját stúdiója, a Red Thread Games jegyzi. Az első epizód a Reborn címet kapta, hiszen a két főszereplő a halál torkából tér vissza: Zoë felébred a kómából, Kiannak pedig a kivégzése előtti éjjel sikerül megszöknie a börtönből. A mi világunk jövőjét megtestesítő Starkot és Arcadiát az álmok kötik össze, az ébredése után amnéziával küzdő Zoë azonban utóbbit nem tartja többnek az álomgép által előidézett látomásnál. Azt sem tudhatja, hogy a két világ eseményei, vagyis a WATIcorp üzelmei és az álmokat „learatni” kívánó Azadik hódító hadjárata szorosan összefüggenek, akárcsak az ő személyes életútja Kianéval, a szálakat pedig egy ismeretlen gonosz, az Álomtolvaj mozgatja. Kettejük története érezhetően csak egy a sok közül, amelyek összejátékán ugyanakkor a világegyetem sorsa múlik. A „történet a történetben” érzést és döntéseink univerzális következményeit hangsúlyozzák a két főhős kalandjait keretbe foglaló rövid intermezzók is, amelyek már most rengeteg találgatásra adnak okot.

Az eredeti játék részben egy svéd diplomata idézetén alapul, miszerint a leghosszabb út mindannyiunk számára befelé, önmagunk felé vezet, éppen ezért a TLJ-k alapvetően mindig is az önkeresésről szóltak. Nincs ez másképp most sem, hiszen a két célját vesztett főszereplőt kell az önmagukba vetett hit megrendülése okán a helyes útra terelnünk, a döntések és következmények rendszere pedig gondoskodik arról, hogy ez a lelki utazás mindenki számára kicsit más, személyes töltetű legyen. A sorsa ellen senki nem küzdhet, így a történet fő irányát nem lehet megváltoztatni, de nem mindegy, hogyan és kikkel jut el a két főhős a végkifejletig. Tørnquist azt nyilatkozta egy interjúban, hogy játékuk közelebb áll a Telltale Walking Deadjéhez, mint az első TLJ-hez. Az egyes döntéseink után képernyőn felvillanó „xy emlékezni fog arra, amit mondtál”, vagy a csupa nagybetűvel megjelenő „megváltozott az egyensúly”, illetve a fejezet végi részletes kiértékelés, amely megmutatja, hogy a játékosok hány százaléka döntött hozzád hasonlóan az egyes helyzetekben, valóban Telltales örökség, a hasonlóságok azonban itt véget is érnek.

A szívbemarkoló nyitó képsor után a Történetidőben találjuk magunkat, ahol Zoë minden különleges képességét bevetve is alig győzi az egyre több rémálommal küzdő ember megmentését, és érzi, hogy valami nagyon nem stimmel „odaát”. Amikor saját kétségeivel szembenézve felébred a kómából, szembesülnie kell azzal, hogy a WATIcorp piacra dobta az álomgépét, amelynek emberek milliói váltak rabjává. A játékidő nagy részét a Közép-Európában fekvő Europolis városában, Propast negyedben fogjuk tölteni, ahol az újrakezdés nehézségeivel küzdő lány mindennapjaiba csöppenünk. Munka, politika, szabadidő, párkapcsolat... A játék ezen része erősen idézi az eredeti Longest Journey elejét, amikor Aprillel és az otthonául szolgáló Newporttal ismerkedtünk, a misztikus és evilági jelenetek ügyes váltogatása ráadásul azt az érzést kelti, hogy hőseink ezek határmezsgyéjén mozognak. A fantasy-s kezdés után Zoë egy napját követjük nyomon: terápiára jár, ebédet visz a barátjának, aztán irány a munkahely (ez egy döntésünktől függően két különböző hely lehet!), és így tovább egészen a vacsiig.

Mindeközben egy hihetetlenül érdekes disztópia tárul fel előttünk, aminek felfedezésére a kiváló írás kimondottan buzdít. A több mai állam területén fekvő Europolis választások előtt áll, mindenki erről beszél, Zoe önkéntes munkát végez az egyik párt kampányirodájánál, a játékos számára viszont kizárólag a környezetből összegyűjtött infókból áll össze a politikai helyzet. Agytorna helyett a szórakoztató párbeszédeken és a helyszínek megismerésén van a hangsúly, ezért aligha túlzás a Chapterst egy jó könyvhöz hasonlítani, amiben ránk bízzák, hogy elolvassuk, avagy átugorjuk a cselekményhez csak lazán kötődő, ám annál érdekesebb leírásokat. A Telltale játékokkal szemben itt mindig miénk az irányítás, sehol egy QTE, a sok izgalmas részletet rejtő városrészben pedig akár több órát is eltölthetünk bámészkodással, vagy a járókelők párbeszédeinek hallgatásával. A Chapters szimpla point and click helyett elbeszélő kaland egyszerű irányítással, a megvizsgálható tereptárgyakat pedig a pixevadászat kiiktatása érdekében ikon jelzi. A fejtörők is kifejezetten könnyűek, így ezek sem vonnak el túl sok figyelmet a beszédes cyberpunk környezetről.

Zoë személyisége bizonyos fokig adott, de nagymértékben formálható a döntéseken keresztül, amelyek meghozatala előtt belső monológ formájában meghallgathatjuk a gondolatait minden választási lehetőségről. Ezekből kiderül, mennyit változott előnyére, ugyanakkor mennyire gyötrik még a fiatal felnőttkor kétségei. A készítők olykor megragadják az alkalmat, hogy a saját történetét narráló lány szavain keresztül szóljanak a Dreamfall miatt joggal fanyalgó játékosokhoz. Zoë elmereng azon, milyen helytelen volt régen harcolnia és lopakodnia, egykori önmagát hisztis pi.. libának nevezi, összegzésként pedig megállapítja, hogy mindez mintha egy másik életben történt volna. Az önkritika gyakorlásának ilyen szellemes formája alighanem a Kickstarteres játékok sajátja, és ugyan melyik játékosnak ne simogatná a lelkét az érzés, hogy adnak a véleményére?

A Chapters egyetlen zavaró szépséghibája, hogy ugyan álomszép, technikailag azonban kissé ingatag lábakon áll. Az Unity enginet sajnos nem a nagy nyílt terek kezelésére találták ki, ezért főleg a méretes nagyvárosi helyszíneknél tapasztalható az FPS-szám drasztikus visszaesése, ami ellen a grafika lebutításán túl egyelőre nem sokat tehetünk, de már úton van az optimalizáló tapasz. Egyéb kötözködésre adhat okot, hogy az egyelőre nem sok vizet zavaró Kian börtönlázadásos szökésén erősen érződik a szűkös büdzsé, magából a lázadásból ugyanis semmit nem látni. Szerencsére a panaszok ezzel nagyjából el is fogytak, míg számos erényről még nem is esett szó. Ilyen a gyönyörű, sejtelmes zene, ami hitelessé teszi és élettel tölti meg az érzelmes jeleneteket, vagy a kiváló szinkron, ami legfeljebb némelyik érezhetően kamu akcentussal beszélő mellékszereplő esetében nem annyira telitalálat. A különböző európai nyelvekből összegyúrt szleng dumák ezzel együtt is zseniálisak, és üdítően hatnak a szokványos káromkodás helyett. Említhetném még a városban látható reklámok és politikai plakátok félelmetesen mai hazugságokat idéző demagóg szövegeit, vagy a legelső Longest Journey nosztalgikus húrokat pendítő visszhangjait, de valamit hagyni kell legközelebbre is.

A Dreamfall Chapters első epizódja sokkal többet nyújt, mint azt az ember az öt órás játékidő alapján várná. Hagyja, hogy saját tempódban haladva épp annyira merülj el benne, amennyire szeretnél, és a ráfordított idődért cserébe rengeteg érdekességgel elégíti ki a kiváncsiságodat. A keserédes humorral átitatott, több játékon átívelő történet fonalát ott veszi fel, ahol a Dreamfallban vége szakadt, ráadásul minden tekintetben olyan, amilyennek a Dreamfallnak lennie kellett volna. Várjuk a folytatást, most viszont ideje indulni. Kísérjen szerencse utadon, és az egyensúly legyen veled mindig!

8/10

A játék tesztpéldányát a Gog.com biztosította számunkra. Köszönjük nekik!