Pro Evolution Soccer 2015Teszt

A vereség beismerése nem könnyű dolog, olykor azonban elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek és a megújulásnak. A Konami PES-csapatának is meg kellett tennie ezt, a PS2-éra fénykorát követően ugyanis az előző generációban végig a FIFA árnyékában kullogtak, az önkritika és a koncepciózus gondolkodás azonban meghozta gyümölcsét: a Pro Evolution Soccer 2015 az elmúlt egy-két év tudatos építkezésének méltó jutalma, a mögöttünk álló évek legjobb PES játéka.

A Konami focija annak idején is - a korhoz mérten - rendkívül mély és sokrétű játékmenettel sajátította ki évekre a trónt, és ezúttal is ezen a téren áll össze igazán a PES - olyan mértékben, ahogyan azt már régóta várjuk. Felmerül a kérdés: ami korábban ment, az utána miért nem ment évekig? A válasz azonban nagyon egyszerű: napjaink sportjátékai elképesztően komplexek, és minél jobban próbálják mímelni a valóságot, annál inkább zavaróvá válik, ha valamit nem képesek eltalálni. Ez az, amit a PES az előző generációban nem igazán lelt meg: hogy a képernyőn látott futballt, a tempót, az irányítást és a játékosok viselkedését hogyan képesek rendszerszinten is a kor színvonalához igazítani.

Tavaly azonban végre elkezdődött valami, a FOX Engine-re történő váltás és az alapokról történő építkezés ugyanis már jelezte, jó irányba haladnak a fejlesztők, az idei kiadás pedig végre tényleg az a PES játék lett, amire a rajongók már évek óta vártak. A "rajongók" szó pedig jelen esetben nagyon fontos. A PES ugyanis nem szól mindenkinek. Ez részben a sajnos állandónak mondható licenszhiánynak tudható be (az angol és a német bajnokságból például összesen 4 csapat van csak jelen hivatalos formában), melynek következtében a fő rivális mindig is sokkal autentikusabb élmény lesz. De talán ennél is fontosabb, hogy amíg a FIFA borzasztóan mély testreszabhatósága végtelenül széles igényeket képes kielégíteni, addig a PES igazi elhivatottságot igényel, ha meg akarod látni igazi szépségeit. Félreértés ne essék: az aktuális alany is skálázható annyira, hogy bárki el tudjon szórakozni vele, ha éppen virtuális focira vágyik. A Konami focija azonban igazából nem ezeknek a játékosoknak szól - sokkal inkább azoknak, akik fel merik fedezni a mélységeit, és képesek meglátni, értékelni azt.

Ahogyan azt fentebb már írtam, napjaink sportjátékai elképesztően komplexek, éppen ezért ha valaki igazán előbbre szeretné gördíteni a műfaj szekerét, annak rendszerszinten kell valamilyen új minőségi nívót hoznia. Ha kizárólag a játék tempója, az irányítás precizitása, a manuális megoldások hatékonysága, a csapatszintű mozgás vagy esetleg a játékosok közötti interakció lenne kiemelkedő, a PES 2015 semmit sem érne. A Konami alkotása azért működik igazán, mert nem csak hogy magas színvonalat képvisel ezeken a területeken, de képes megteremteni közöttük a kohéziót is, ahol minden egységes egészet alkot. Ez az egész pedig magában a játékélményben csapódik le: ott, amikor azt mondod, hogy jelenleg ez az a játék, mely a leginkább képes visszaadni azt, amit napjainkban futballnak nevezünk. Ennél mélyebben boncolgatni az egészet valójában felesleges is: a szó legszorosabb értelmében a végtelenségig példálózhatnánk. Mert nem győzöm hangsúlyozni: napjaink sportjátékai tényleg elképesztően komplexek. Annyira, hogy írásban teljességgel felesleges megpróbálni visszaadni azt, amire képesek, mert lehetetlen. Itt már minden az érzésről szól, azt pedig csak a közvetlen tapasztalat képes átadni. Azokat a passzokat, testcseleket, lövéseket és bemozgásokat, melyek valami miatt többek, jobbak, élethűbbek, mint korábban.

Szerencsére vannak jóval "megfoghatóbb" elemei is a PES-nek, melyek az előrelépést példázzák, ezek közül pedig a legfontosabb a mesterséges intelligencia, vagyis az ellenfelek viselkedése. Az adaptív jelleg minden eddiginél látványosabb: bátran kijelenthetem, hogy sosem láttam még ilyen jól idomulni virtuális focistákat a meccsek menetéhez. És itt most ne csak olyan alapvető dolgokra gondoljatok, mint mondjuk az állás és a mérkőzésből hátralévő idő együttese. A lapok, a formációváltások, a domináns területek és a veszélyes játékosok kapcsán is rendre megfigyelhető az akció és a reakció párosa, melyek folyamatosan biztosítják, hogy mind az ellenfél, mind a saját társaink rendre idomuljanak ahhoz, ami a pályán történik - épp mint a való életben. Ez az egész kis túlzással egy logikai játékká teszi a PES 2015-öt, (bizonyos nehézségi szint felett persze) nem lesznek ugyanis biztos megoldások. A védelmek feltörése és körbejátszása, a pálya széthúzása és az üres területek megtalálása, az egyérintők és a kulcspasszok pontos kivitelezése meccsről-meccsre igazi kihívás, melynek a legyőzéséért járó jutalom, a páratlan sikerélmény többet ér bármilyen serlegnél.

BEMUTATKOZIK A MYCLUB MÓD

Az elmúlt években nem a tartalmi megújulásairól volt híres a PES széria, és bár a Master League a mai napig remek karriermód, joggal nevezhettük unalmasnak és kiszámíthatónak a felhozatalt. Most azonban végre újdonságot is kaptunk a MyClub játékmód személyében, mely ugyan sokkal inkább válasz a FIFA-féle Ultimate Teamre, mintsem igazi innováció, mégis van benne annyi csavar, hogy ne nevezhessük egyszerű koppintásnak - már csak azért is, mert itt nincsenek kártyák. A cél dióhéjban mindenesetre hasonló: egy ismeretlen nevekből álló csapatot kell egyre jobb és jobb játékosokkal bővítgetnünk a játékon belüli fizetőeszköz segítségével, különös figyelmet fordítva a csapaton belüli szinergiára.

Az egyetlen pont, ahol a játékmenet szintjén még kissé döcögős az új PES, az a védekezés. Konkrétan arról van szó, hogy egy indítást vagy egy ívelést követően előfordul, hogy nem arra a játékosra vált a kurzor, akire mi szeretnénk (és aki logikus lenne), az így elvesztegetett tizedmásodpercek pedig igen sokat jelenthetnek a tizenhatos előterében. Olykor emellett védőtársaink helyezkedése is hagy némi kívánnivalót maga után, hiába ugyanis a kettős emberfogás lehetősége, vannak esetek, amikor egyszerűen képtelenek kiváltani időben az amúgy még bőven befogható ellenfelekre. Egy kicsivel precízebb rendszer és reszponzívabb mesterséges intelligencia megoldhatja ezt az - amúgy futballjátékokban cseppet sem újkeletű, és nem is könnyen áthidalható - problémát, ez azonban most már a jövő évre marad. Nem egetrengető gond, csak éppen a játékmenet többi elemének magas színvonala mellett sokkal jobban szemet szúr.

Ahol látunk még nyilvánvaló javulási lehetőséget, az a prezentáció. Ez alatt nem is feltétlenül a grafika milyenségét értjük, hiszen a bevilágítás például nagyon sokat javult a Fox Engine-nek hála, de a karaktermodellek is már-már ámulatba ejtően kidolgozottak esetenként - külön öröm, hogy ez utóbbi idén jóval több játékosról mondható el, mint tavaly, így az átlagos színvonal is egyértelműen növekedett, minek köszönhetően nagyítóval kell keresni a nehezen felismerhető nagyobb neveket. De még csak nem is az animációkat, hiszen ezek hagyományosan aprólékosak, "kézzel faragottak" a PES játékokban, és manapság már az átmenetek tekintetében sem lehet okunk a panaszra. Sokkal inkább a körítésre gondolunk: egész egyszerűen nem jön át olyan "atmoszféra" a képernyőn, ami 2014 őszén egy csúcsminőségű futballjátéktól elvárható lenne, és ami (nem mellesleg) palástolhatná valamelyest a licenszgondokat.

GENERÁCIÓS KÜLÖNBSÉG

Tesztünk az Xbox 360 verzión alapszik, de megnéztük a jelen-gen és PC változatokat is. A tanulság? Nagyjából az, ami az ugyanezen motort használó MGS Ground Zeroes-nál: a Fox Engine jól összerakott cross-gen technológia, ami izmosabb hardveren többet mutat ugyan, de a korábbi gépek tulajdonosai is magas minőséget kapnak. A PC változat egy kurrens gaming PC-n remekül fut, csak a minőségi beállítások fapadossága (felbontás + low - medium - high grafika, al-opciók nélkül) lepett meg minket. (liquid)

Éveket húztunk le úgy, hogy a "FIFA vagy PES?" kérdést még csak értelme sem volt feltenni, most azonban már nem csak hogy van, de könnyen előfordulhat, hogy az elmúlt évek tendenciájának tükrében meglepő választ kapunk. A játékmenet szempontjából rendkívüli módon összeállt a Konami focija, olyan mélységeket és olyan egységes színvonalat produkálva, melyet - az adott korhoz viszonyítva - rég nem láthattunk, így hiába van még lehetőség a javulásra bizonyos elemeket tekintve, összességében örömmel kiálthatjuk: a király visszatért!