The CrewTeszt

Emlékszem még azokra az időkre, amikor egy Ubi játékot kézbe venni szinte egyet jelentett a garantált minőségi szórakozással. Sajnos az elmúlt időszakban ezt a hírnevet eléggé beárnyékolták a folyamatosan elsietett játék megjelenések és az így felbukkanó hibák masszív fellegei. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy bár a Crew-hoz nem kell egy 15 gigás patch, hogy egyáltalán játszató legyen viszont így is messze van a tökéletestől.

A The Crew egy masszív világban játszódó, többjátékos élményre kihegyezett fejlesztős, fejlődős autóversenyesdi. A világ pedig korunk Amerikájának meglepően hű mása. Bár a játék minden előzetesében és reklámanyagában a csapatmunkára és annak fontosságára fókuszáltak a készítők, a végleges játékban mégis egy főhős, jóindulattal is csak közepes történetét követhetjük nyomon, amit szépen összegyúrtak a híres Hell's Angels motoros klub ténykedéseiből, a 60-as 70-es évek Amerikájából, valamint egy átlagos testvérbosszús filmből. A story Detroit-ban kezdődik, ahonnan kijutva lassan megnyílik az igazán hatalmas térkép amit már a legelejétől fogva be is járhatunk gyakorlatilag megkötések nélkül. Ebből adódóan nem értem azt a szerintem roppant módón logikátlan döntést a fejlesztők részéről, hogy nem tudunk saját klánt vagy akár csapatot létrehozni. Egész egyszerűen minden alkalommal miután beloggoltunk a világba, csatlakozhatunk az online barátainkhoz vagy ők ránk, bandázhatunk egy keveset, vagy akár sokat és aztán megy mindenki amerre lát. Fel nem foghatom, hogy ezt a ziccert, hogyan hagyhatták ki. Már a játék megjelenése előtt sugallta a címével, hogy lehet saját csapatunk, „klubunk”, választhatunk nevet, saját festést a kocsikra, feliratot stb. és zúzhatjuk az idegeneket, meg akit csak akarunk napestig. De sajnos erről ilyen formában szó sincs. Illetve van, de nem ennyire összetetten.

Ha ezen ugyan nehezen is, de túllép az elhivatott játékos akkor azért bőven van tennivaló a virtuális mini-USA terepén. Kezdve azzal, hogy nem kevés időnkbe fog telni mire egyáltalán végzünk a történettel, ami szépen átkalauzol minket az államokon érintve az összes nagyobb várost. Közben szinte az egész térkép és minden főbb út tele van tömve kihívás ikonokkal, amikből több fajta is létezik, és elindításukhoz nem kell mást tenni, mint szimplán áthajtani rajtuk. Ami így elsőre nagyon kényelmes megoldásnak tűnik és persze az is, viszont nincs lehetőségünk a folyamatot megszakítani, ha már egyszer elindult - több órás játék során, amikor éppen nagyon sietnénk valahova, ez a dolog azért kicsit frusztráló tud lenni. Ezekre a kihívásokra egyébként azért is van szükség, mivel ezekből szerezzük be a létfontosságú alkatrészeket a verdánkhoz, amik minősége és szintje attól függ milyen helyezést értünk el. Ezek segítségével fejleszthetjük kedvenc autónkat és ez által kvalifikáljuk magunkat a soron következő küldetésekre. Amikből elég sok fajta van, de természetesen a műfaj behatároltságából kiindulva a szokásos „több körös versenyek” és „üldözések hegyen-völgyön át” formáknál többre ne nagyon számítsunk.

Itt említeném meg, hogy nagyon tisztes iparos munka lett a versenyek megszerkesztése és megtervezése, meglehetősen izgalmasra sikeredtek a futamok. Rengeteg alternatív leágazással és nehezen, de kis gyakorlással azért jól bevehető kanyarokkal vannak megszórva, ami tekintve, hogy rengeteg van belőlük igen szép teljesítmény. A fejlődési rendszer relatíve egyszerű, elsődlegesen mi lépünk szinteket 0-tól 50-ig másodlagosan pedig az éppen általunk vezetett autó fejlődik a már említett módón. Ahogy haladunk előre a történetben úgy fognak megnyílni a különböző kategóriájú versenyek, ezekből amúgy 5 van (street, dirt, performance, raid és circuit) amelyekhez mindig át kell alakítani az aktuális autódat az erre a célra megnyíló garázsokban. Ez egy okos ötlet abból a szempontból, hogy tudod ugyanazt az autót fejleszteni a móka végéig, anélkül, hogy az amúgy is szűkösre szabott büdzsédből újat kellene venned. Hátránya viszont pont az, hogy nem valószínű, hogy 2-3 autónál többel tudsz majd játszani a történet során. Ennek azonban oka van, amire később visszatérek.

A különböző garázsokban az új autók megvásárlásán kívül és a kategóriákhoz valamint vizuális tunnigoláshoz szükséges alkatrészek felszerelésén túl egyre több barátra teszünk majd szert, akik hozzák magukkal a perk-eket. Ezek különböző bónusz tulajdonságokat adnak hozzá a kalandozásainkhoz a szint lépésekkel megszerzett tapasztalati pontok elosztásával, mint például könnyebb kezelhetőség, több tapasztalati pont bizonyos módosítók mellett, stb. A pontok némi pénzmag fejében bármikor újraoszthatóak - attól függően, hogy éppen mit preferálunk. Érdekes rendszer ez, ami egy kicsit megfűszerezi az amúgy egy kicsit sótlan stew-nkat akarom mondani crew-nkat… (bocs). Valamint itt követhetjük nyomon statisztikáinkat és a már felszedett, megnyitott dolgokat. Ez a szisztéma sajnos amúgy bugos egy kicsit és néha nulláz mindent, attól függetlenül, hogy a már felvett dolgaink nem vesznek el.

Említettem már, hogy a bejárható terület felfoghatatlanul hatalmas. Mi sem szemlélteti ezt jobban, hogy a történet vége felé lehetőségünk lesz olyan akár másfél-két órás versenyeket is lenyomni, amelyek körbe visznek szinte az összes államon. Hatalmas élmény végigszáguldozni a hegyekben, hogy aztán végül Miami tűzforró aszfaltján „driftelgethessünk”. Természetesen ennek ára van. A The Crew jó indulattal (jó sokkal) sem néz ki valami fényesen. Vannak nagyon jó pillanatai, ahol a természeti megjelenítés és a bevilágítás már-már széppé teszi a dolgokat, de ez az illúzió hamar tova száll. A legjobb tudomásom szerint a játék még az előző generációra készült ám hamar belátták, hogy az ambiciózus terveikhez kevés lesz a hardver. Nem arról van szó, hogy a játék ocsmány és játszhatatlanul szaggatna, inkább felemás az élmény; olyan mintha valahol a két generáció között ragadtunk volna. A zenék megfelelnek az elvárásoknak: van vagy 3 rádió csatorna, amik bár a világot nem váltják meg (és ne is keressünk GTA színvonalat), de egy kellemes alapzajt biztosítanak a kalandozásokhoz. Az alfa és béta verziók után sokan leírták a játékot a csapnivaló irányítás miatt. Nekem ezzel nem volt gondom, mivel itt tényleg arról van szó, hogy az autó fejlődik, így valami különbséget kell érezni egy 2-es meg egy 1200-as szintű autó között. Tény, hogy nem egy szimulátorról van szó, valamint súlya sem nagyon van az autóknak - kicsit olyan mintha ennek a finomítgatására már nem maradt volna elég idő. Engem sokkal jobban zavart, hogy valamelyik idióta úgy gondolta, hogy tegyük az útmutató nyilat a levegőbe, ami minden második kanyarnál eltűnik a látószög változás miatt, te meg 200 km/órával száguldozva még azt is találd ki, hogy merre kell kanyarodnod. Borzasztó megoldás lett, amin csak az segít, hogy legalább a versenyek során letehetjük a földre egy perk segítségével.

Az alapvető problémák szerény véleményem szerint ott kezdődnek, hogy a készítők bár tartalmat sikeresen pakoltak a játékba nem tudtak elég úgy mond „end game” kihívást belecsempészni ahhoz, hogy az 50-es szint elérése után még legyen értelme tovább folytatni a dolgokat. Mivel az egyetlen úgymond cél, ami ekkorra hátra van, az a pénzgyűjtés - ami meg arra jó, hogy a játék összes autóját megvehessük. Igen, ez az oka a szűkös költségvetésnek játék közben és ezért nincs pénzünk kedvünkre autókat vásárolgatni. Ez lehet azért olyasvalakinek bőven elég motiváció, aki amúgy is el tud veszni a játék hangulatában, de én azért többet vártam volna ennél. Főleg a másik szinte teljesen értelmetlen megoldás miatt, miszerint mindig online kell lennünk. Bár szinte minden küldetést és versenyt megcsinálhatunk maximum 4-en és nagy élmény együtt száguldozni, más értelme nincsen annak, hogy nekünk mindig be kelljen jelentkezni a szerverekre. Párszor összefutottam néhány Random Joe-val az utakon, akik azon kívül, hogy elkezdtek lökdösni és próbáltak az utamba állni másra nem voltak jók. A többjátékos mód is szinte egy különálló részét képezi a játéknak így az sem lett úgy mond integrálva, arról nem is beszélve, hogy elég nehéz embereket találni. Nincsenek napi challenge-k, vagy kihívások, esetleg világméretű „eventek” amik arra kényszerítenék az egy szerveren autókázókat, hogy ha csak egy rövid időre is, de össze verbuválódjanak egy verseny erejéig.

A The Crew egy abszolúte ambiciózus játék, ami valahol félúton letért a kijelölt útról (valószínűleg a béna nyíl miatt), és nem tudta átugrani azt a lécet, amivel manapság egy Driveclub vagy egy Forza Horizon 2 árnyékában labdába lehetne rúgni. Kár érte, mert a potenciál ott volt, pláne elnézve azt a néhol döbbenetes részletességet, amivel egy ekkora világot megtöltöttek. Autóverseny fanoknak vásárlás előtt a kipróbálás erősen javallott, és ha tetszik is csak úgy vágj bele, ha fixen van pár barátod, akivel tudtok együtt bandázni.