The Evil Within: The ConsequenceDLC

Múlt hónapban írtunk az Evil Within fehér foltokban bővelkedő történetét utólag kiegészítő kétrészes DLC mellékszál The Assignment cimű első részéről, amelyben Sebastian mentoráltja, Juli Kidman szemszögéből kísérhettük végig az alapjáték cselekményét. Bár néhány korábban homályos fordulatra magyarázatot kaptunk, továbbra is számos kérdés lóg a levegőben, így a hasonlóan történetorientált The Consequence folytatja Kidman igazság utáni hajszáját. Leginkább a helyszíneken fellelhető naplórészletekből válik világossá, hogy a szenvtelen nő furcsa viselkedése hogyan függ össze titokzatos munkaadójához fűződő viszonyával, valamint megbízása sajátos jellegével. Kidman egyre több előtte elhallgatott disznóságra jön rá, ezért nyíltan szembefordul arctalan főnökével, aki úton-útfélen emlékezteti az egyre kevésbé együttműködő ügynököt eredeti küldetésére. Ami igazán érdekes, hogy végre az is kiderül, hogyan keveredett bele Sebastian és két beosztottja a Moebius-doktor Himenez-Ruvik/Ruben háromszög egymással ütköző érdekeinek kereszttüzébe, illetve hogyan került a szándékosan odaküldött Kidmannel együtt a STEM rendszerbe. A bő 3 órás játékidő során most is csöpögtetik az információt a rideg Ikeás dizájnt preferáló Moebius szervezetről, ám a hangsúly sokkal inkább a már nem annyira jellegtelen főszereplők motivációira, és a bennük lezajló lélektani folyamatokra került.

A DLC második felében a Kidman hangját adó Jennifer Carpenter végre kibontakoztathatja a neki olyannyira testhezálló Debra Morgan figurát, az események hatására ugyanis halvérű hősnőnk önmagára talál, fokozatosan átalakul mocskos szájú rendőrnővé, és olyan bájjal káromkodja végig a húzósabb pillanatokat, hogy azt tanítani lehetne. Kedvenc momentumom az egyik tökéletes pillanatban elejtett “Fuck this place!”, de a fejlesztők által itt-ott becsempészett abszurd humorra is egészen csodálatos reakciói vannak. Erre legjobb példa a végső bossfight előtti hallucinációja, amire egyébként hozzá egészen hasonlóan reagáltam én is. A történetet újabb részletekkel kiegészítő szakaszok közül a rendőrörsöt emelném ki, ahol némi bepillantást kapunk Sebastianék dolgos mindennapjaiba, felettesünk Max Paynéhez hasonlóan tragikus magánéletébe, illetve a rejtélyes sorozatgyilkos utáni nyomozás előzményeibe. A nagyrészt az alapjátékból visszaköszönő, ám azoknak eddig nem látott területeit bemutató helyszíneken időről időre most is belefutunk Sebastianba, Lesliebe, vagy életünkre törő Moebius-os főnökünkbe, és bizony ezek a találkozások egész másként festenek most, hogy az eddig gonosznak vélt ügynöknő oldaláról látjuk őket. A befejezést egyszerre éreztem aljasnak és lelkesítőnek, mert olyan ordas cliffhangerrel zárul a DLC, hogy egyrészt megint több a kérdés, mint a válasz, másrészt azonban biztosra vehetjük a folytatást.

A továbbra is üdítően változatos játékmenet ismét nagymértékben támaszkodik az éppen rendelkezésre álló eszközökre, amelyek ügyes adagolása leegyszerűsítve annyit tesz, hogy ha van fegyvered, akkor lövöldözöl, ha meg nincs, akkor lopakodsz. Aki hiányolta az akciódúsabb részeket az Assignment-ből, az most örülhet, a Consequence-nek ugyanis vannak egészen kielégítő pillanatai. Ilyen például, amikor végre bosszút állhatunk a vörös cipellős, menstruáló asztalilámpa-nőn, vagy amikor néha-néha átmenetileg lőfegyvert kapva nincs más dolgunk, mint menni előre, és shotgunnal fél méterről pofán lőni mindenkit, aki szembejön. A lopakodás persze sokszor elkerülhetetlen, és attól sem kell tartani, hogy Kidman most már nem annyira kiszolgáltatott, mert vannak pillanatok, amikor csupán gyenge fényű világító rudakra hagyatkozva kénytelen tapogatózni a koromsötétben. Egy új képességgel is bővült a repertoárunk: hajmeresztő magasságokban bóklászva ahol adja magát, ott le tudjuk lökdösni a gyanútlan ellent a mélybe, ezzel megspórolva a továbbra is ritkásan fellelhető, sneak killre alkalmas baltát. A lámpanő előli bújócskát ezúttal eléggé idegtépőnek éreztem, mert ha egyszer észrevesz, onnantól garantált a game over, mivel a lámpafénytől szinte megbénult Kidman csak vánszorog, amíg el nem kapják. Ez önmagában nem baj, de harmadjára már kicsit fárasztó, viszont cserébe a több felvonásos végső harc ezúttal is zseniálisan beteg.

A kevesebb néha több: Kidman ügynök mindössze 6-7 órás megbízatása - alighanem éppen tömörségének köszönhetően - élvezetesebbre, és helyenként félelmetesebbre sikerült, mint a circa 30 órás alapjáték. A kétrészes sztori DLC maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen egyszerre kiegészíti és továbbviszi a fő történeti szálat, a sótlan szereplőket személyiséggel ruházza fel, valamint olyan folytatásért kiáltó csattanóval zárul, ami láttán lehetetlen nem örülni a bizonyosságnak, hogy a Tango folytatni kívánja az Evil Withint. Akinek bármi kétsége van afelől, hogy megéri-e végigjátszani a DLC-ket, azt hadd nyugtassam meg: megéri.