Pro Evolution Soccer 2016Teszt

Régóta vártunk már arra, hogy a Pro Evolution Soccer széria visszatérjen arra a szintre, amit fénykorában képviselt, tavaly pedig végre teljesült az álom, hiszen az előző rész hosszú idő után újból azt a futballélményt nyújtotta, ami iránt sokan áhítoztak. Ez pedig jó dolog, hiszen a Konami és a PES Productions végre olyasvalamit tehetett, amire mostanában nem volt túl sok lehetősége: jól működő alapokra építhetett a focis széria idei kiadásával, a Pro Evolution Soccer 2016-tal. Vitathatatlan, hogy ez meg is látszik rajta - végre nem "a következő próbálkozásként" tekinthetünk az aktuális PES-re, hanem egy ügyesen továbbcsiszolt, minőségi sportjátékként. Mert hogy az - efelől ne legyenek kétségeid.

Sport-, illetve a valóságot valamilyen szinten mímelni kívánó (pl. autós szimulátor) játékok esetében összkép helyett sokkal inkább szeretek "összérzetről" beszélni, ezen címek ugyanis jellemzően úgy működnek, hogy annál jobban élvezzük őket, minél inkább az történik a játékban, amire utasításaink alapján "számítunk", megkapva a virtualitás érzetét. Ez most így, ebben a formában persze nagyon áltudományosan hangzik, ám ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy a PES tavaly az irányítás, a játék képe és sebessége, valamint a játékosok viselkedése szempontjából sikeresen rálépett arra az ösvényre, ami egyszerre volt hihető és szórakoztató. Ez pedig nem egyszerű feladat. Hiába fejlődik ugyanis évről évre szemmel láthatóan az iparág, minél részletesebbek, minél mélyebbek a játékok, annál komolyabb elvárásoknak kell megfelelniük - a sportcímek esetében ez potenciális buktatók sorával párosul. A PES végre újból sikeresen cselezi ki ezeket.

Az elvárások ettől persze még nem szűnnek meg, így jogosan tesszük fel a kérdést: "oké, de jobb lett egy év alatt?" A válasz szerencsére az, hogy igen, ami pedig örömteli, az az, hogy a releváns területeken: a fizika és a mesterséges intelligencia terén. Előbbi esetében leginkább az ütközés-detektálásra, vagyis a játékosok közötti interakciókra szeretnénk felhívni a figyelmet, a szerelési kísérletek, a becsúszások és a labda megszerzésére irányuló harcok ugyanis minden eddiginél realisztikusabbak lettek. A végtagok mozgásával kapcsolatos valósidejű számítások persze jó ideje nem számítanak már újdonságnak a műfajban, a PES 2016 azonban mégis feljebb tudott lépni egy szinttel, oda, ahol nem csak változatosak és (jó értelemben véve) kiszámíthatatlanok ezek a igen kényes közeli szituációk, de egyben sokkal hihetőbbek is, mint korábban bármikor. Az új háttérmodellek mellett ez nagyban köszönhető az animátorok munkájának is, a PES 2016 futballistái ugyanis még részletesebb és még finomabb átmenetekkel bíró mozgásrepertoárral rendelkeznek.

Jól hangzó csavar lenne, ha kiderülne, hogy Kojima lopakodásban jártas kóder-nindzsái segítettek a PES-csapatnak a mesterséges intelligencia csiszolásában, de ismerve az anyacég és a dizájner zátonyra futott kapcsolatát, aligha erről van szó. Az AI ettől még persze remek: már tavaly is dicsértük, mert a csapattársak egészen jól olvastak a gondolatainkban, jól kihasználva az üres területeket, az ellenfelek pedig változatos reakciókat mutattak a legkülönfélébb játékhelyzetekre. Most azonban mintha minden szempontból egy szinttel feljebb lépett volna a játék: a gyenge pontok felismerése és kihasználása, vagyis a jó taktika alkalmazása minden eddiginél nagyobb szerephez jut. Félreértés ne essék: a PES 2016 anélkül is tökéletesen élvezhető és játszható, hogy érdekelne bennünket ez az egész. Az olyan magamfajta futballperverzeknek, akik a "valóságban" is szeretnek a játék mélyére nézni, bizonyára szintúgy örömet fog okozni, hogy a focis játékokat általánosságban jellemző ad-hoc támadásépítést (na meg persze az örök klasszikus "elfutok a szélen és beadom" húzást) valami sokkal tudatosabb, rendszerszinten működő valami váltotta fel.

Nem akarjuk persze a tökéletesség látszatát kelteni, hiszen azért vannak dolgok, amikkel nem voltunk maximálisan elégedettek. A gólszerzés például mintha egy kicsit könnyűre sikeredett volna az idei epizódban: nem is kell különösebben nagy helyzetbe kerülnünk ahhoz, hogy egy közepesen tiszta lövőszituációból, egy optimális erősségű löketből az esetek többségében gól (de legalábbis kaput találó lövés) szülessen. Ez leginkább akkor tűnt fel, amikor egyszer harmincvalahány százalékos labdabirtoklás mellett 5-1-es állással vonulhattam a félidőre. Általánosítani persze nem kell: lesznek itt bunkerezős 0-0-k és hosszabbításban kiszenvedett 1-1-ek is, de a gólátlag mintha magasabb lenne a szokásosnál. Vagy csak én lettem borzasztóan ügyes, de ilyen naív feltételezéssel azért nem élnék...

Levesz emellett picit az élményből a felemás látvány és prezentáció is: utóbbiban, vagyis a dolgok tálalásában sosem volt élenjáró a PES (a FIFA árnyékában meg főleg), de a külcsín összképe sem hozza azt az újgenerációs bombasztikus szintet. A karaktermodellek kidolgozottságára ugyan nem lehet panasz, hiszen a megfelelő pillanatban elkapva lélegzetelállító képeket is láthatunk a legnagyobb klasszisokról. A nem igazán eltalált bevilágítás, valamint a játékosok zombi-/viaszbábúszerű (ezt nem sikerült eldöntenem) külseje azonban együttesen igen fura hatást eredményez, nem is beszélve a félelmetesen bizarr mimikáról. Ha valahol, itt még van terület a javulásra - külsőségekről van csak szó ugyan, az élmény egészének azonban ezek is a részei. Akárcsak az új kommentátorduó, amely sajnos egyértelmű mélypont a széria elmúlt tíz évében...

Tartalmilag idén nem történt komoly változás, inkább csak apró, de kétség kívül jól működő újításokat kaptunk. A műfajban korábban etalonnak számító karriermód, a Master League egyre inkább háttérbe szorul (azért az új kezelőfelületről, illetve a keretmenedzselési lehetőségek mélyítéséről itt is említést kell tenni), méghozzá a Konami tavaly debütáló FUT-variánsa, a myClub rovására, ahol noname játékosokból kell világverő csapatot építenünk a legnagyobb sztárok "beszerzésével". A myClub több ponton is mélyült, amivel még inkább reális alternatívának mondható az Ultimate Team mellett, hiszen a még hangsúlyosabb csapatszinergia, vagy éppen a játékosok "betörése" trénerré jó ötletnek bizonyultak. Aki persze csípőből utasít el bármit, aminek akár csak köze is van a mikrotranzakciós modellhez, az inkább maradjon a Master League-nél, de ettől függetlenül el kell ismerni, hogy egy addiktív és jól kigondolt menedzser-karriermódról van szó, melynek "korrektsége" (vagyis hogy mekkora a pay-to-win-faktor) úgyis csak hosszú távon fog kiderülni.

A PES játékok örökös rákfenéjéről, a licenszhiányról sajnos most is kénytelenek vagyunk említést tenni, hiszen hiába a spanyol, olasz és francia ligák hivatalos jelenléte, a Premier League vagy éppen a Bundesliga szerelmesei most is kénytelenek lesznek beérni mindössze 4 "rendes" csapattal - sőt, a német bajnokság kimaradói még fiktív formában sincsenek jelen a felhozatalban. Aki PES-sel játszik, az persze már hozzászokott ehhez, ám ettől függetlenül továbbra is bosszantó, hogy nem csak a hiányt kell elviselni, de a kereteket aktualizáló frissítést is hiába várjuk szeptember végén. Ha ez az ára az élvezetes játékmenetnek (nyilván nem), hát legyen - a helyzet aligha fog változni a közeljövőben.

Ha hivatalosan licenszelt csapatokra és minden szempontból tökéletesen autentikus élményre vágysz, a PES valószínűleg továbbra sem a te játékod, el kell ismerni azonban, hogy lényegi részét tekintve a Konami szériája újból a csúcsra ért. A PES 2016 közel nem hibátlan, a játék- és futballélményt tekintve azonban már igen erősen közelít ehhez - a nap végén pedig csak ez számít, nemde?

***Pro Evolution Soccer 2016 | PS4 (tesztelt), PS3, Xbox One, Xbox 360, PC

Kiadó: Konami | Fejlesztő: PES Productions***