WWE 2K16Teszt

Az éventre frissülő sportjátékok hosszú időn keresztül főleg arról szóltak, hogy az aktuális adatbázis minél frissebb legyen, a rajongók ne hiányolhassanak senkit a kedvcenceik közül. Ezután jött az a trend, hogy már nem csak a jelen, hanem a múlt is egyre komolyabb szerephez jutott. Amikor már játékmódokban nehéz megújulni és alig van változás, amit időszakosan le lehet követni, vissza kell nyúlni az egykori sztárokhoz, aztán bepakolni őket is a nosztalgiázóknak. De egyszer ők is elfogynak. És akkor nincs más lehetőség, a jövőbe kell tekinteni. Aki 2015-ben követi azt, hogy merre tart a pankráció, és hajlandó a kommersz felszínnél mélyebbre is bekukucskálni, az láthatja, hogy az NXT-ről szól szinte minden. A piacvezető cég farmszervezete ügyesen vegyíti a magas produkciós értéket a függetlenek mainstreamtelenített (bocs) világával, igen nagy sikerrel. Az NXT maga a WWE és a pankráció jövője. És mint ilyen, a legfontosabb kérdés az volt a WWE2K16-tal kapcsolatban, hogy milyen súllyal fog megjelenni benne az egyre nagyobbra növő szervezet.

De haladjunk szépen sorban, időrendben, a múlt felől indulva. A sajtóközlemények büszkén hirdetik, hogy az idei epizód rostere a valaha volt legteljesebb, a tavaly közel hetvenes listára majdnem sikerült ráduplázni, ami az irányítható karaktereket illeti. Mivel az egyik központi játékmód Stone Cold Steve Austin WWF-en belüli karrierjét követi végig, így az 1996 utáni időszak figuráira számítson mindenki. A megnyitható elemek egyébként szinte mind ebben a módban szerezhetők meg, épp ezért érdemes ezzel kezdeni a játékot. Sok-sok videóbejátszással tarkítva haladunk végig a fontosabb eseményeken és párharcokon, minden mérkőzésen konkrét objektívákat kell végrehajtanunk, hogy leutánozzuk a múltban történteket. Ezzel már próbálkoztak korábbi játékokban is, a talán túl karikaturisztikusra sikeredett WWE All Stars tulajdonképpen teljes egészében eköré volt építve. A meccsek sokszor teljesen lemásoltatják velünk a fontosabb mozdulatokat és fordulatokat. Persze az, hogy engedelmesen végigcsinálunk mindent, nem jelenti azt, hogy meg is nyerjük az összes csatát, a múltat nyilván így sem változtathatjuk meg. Attól függően, hogy mennyire akar valaki mindent megnyitni, akár tíz órát is bele lehet tenni Stone Cold történetébe, bónuszként pedig egy-két igazán érdekes információval és összecsapással lesz gazdagabb az, aki nem ismeri az Attitude-éra előtti karrierjét. Aki igen, az repetázhat, nem fogja megbánni.

Ennyit a múltról. A jelent és a jövőt főleg a karrier mód képviseli, több-kevesebb sikerrel. Elöljáróban: ez egy igen jól átgondolt és összerakott játékmód. Olyannyira senkiként kezdjük, hogy még azért is meg kell küzdenünk, hogy egyáltalán kapjunk egy meccset. Ha azonban beindul a karrierrünk, egyre komolyabb lehetőségeink lesznek. Párharcokban veszünk részt, kezdetben inkább minket találnak meg, később mi mondjuk meg, hogy ki nem tetszik nekünk. Az NXT után a Superstars-ban is jelenésünk lesz, aztán jön a WWE fő rostere és a fontosabb műsorok. Egyre komolyabb övekért birkózhatunk, érdekesebb meccstípusokban vehetünk részt, PPV-ken léphetünk fel, partnert választhatunk magunknak. A karrier mód tulajdonképpen akár évtizedeken is keresztülívelhet, egyrészt mert a cél a Hall of Fame tagság megszerzése (amihez olyan hosszú távó objektívák vezetnek, amelyekhez eleve évek kellenek), másrészt mert a fejlesztési rendszer elég szigorú, rendkívül sok magas élvezeti értékkel bíró meccset kell letudni ahhoz, hogy költhessük a pontjainkat. És lesz mire, vehetük egy csomó passzív és aktív képességet, menedzsert magunk mellé, fejleszthetjük a tulajdonságainkat (van belőle vagy negyven, nagyjából azt is meg tudjuk határozni, hogy a bal lábunk mennyire legyen ellenálló). Szóval igen hosszú út áll előttünk, amíg eljutunk a kilencvenes értékelésű sávba. Az egész módnak remek íve van, egyre több lehetőség nyílik meg, hosszú távon is élvezetes tud maradni, szóval összességében mindenképpen a WWE2K16 legjobban eltalált része.

Más nagyobb játékmód pedig nincs. Illetve dehogynem, van több mint egy tucat, de azok inkább a különböző meccstípusokra építenek mind, önmagukban nem állják meg a helyüket. A Road to Wrestlemania és az egyéb nagyszabású események ezúttal kimaradtak. És jó, hogy ennyire körbejártuk a keretrendszert, de mi a helyzet magukkal a meccsekkel? A pankrációs játékok ugyebár elég sajátos mechanikával bírnak, általában vegyítik a lassú, szituációfüggő megoldásokat a rendkívül gyors reflexeket igénylő reakciókkal. Ez azt jelenti, hogy nem kombókat hajtunk végre, mint egy verekedős játékban, hanem az adott szituációnak, helyszínnek és a rendelkezésünkre álló eszközöknek megfelelően választjuk ki, hogy mivel faragjuk le az ellenfél energiáját. A használható gombok száma már-már viccesen kevés, de a lényeg pontosan az, hogy mikor, milyen pozícióból mit választunk. Az ütés gomb egészen mást csinál, ha földön fekvő ellenfélre alkalmazzuk, és megint mást, ha a legfelső kötélen állva használjuk. Nem mindegy az sem, hogy az ellenfél melyik testrésze milyen pozícióban áll hozzánk képest, máshogy kell satuba szorítani a fejet és megint más az összes submission mozdulat elővarázslásának a módja. Alapszinten bárki elprüntyöghet vele, komolyabb eredményeket azonban csak akkor lehet elérni, ha tökéletesen ismerjük a kiválasztott pankrátok összes mozdulatát. És még ez is kevés, ugyanis minden támadás megkontrázható, erre nagyjából egy tized másodpercünk van, ha sikerül, mi kerülünk ki jól a szituációból, ha nem, még nehezebb dolgunk lesz. A mozdulatok lassú, néhol taktikus kivitelezése és a riposztok villámgyors váltakozása egészen sajátos ritmust kölcsönöz a játéknak, amit az időről időre felbukkanó minijátékok és a staminával való bűvészkedés csak még érdekesebbé tesz. (Nem tudsz ám akármennyit futni és ugrálni, de nem ám!) Az biztos, hogy ilyen szempontból semmi máshoz nem hasonlítható a WWE2K16 és egészen egyedi élményt nyújt. Mindenkinek ajánlom, hogy tegyen egy kirándulást a moveset-összerakó menüben, és nagyjából látni fogja, hogy miből és hogyan épül fel a játék animációs rendszere, még ha elsőre nem is tűnik fel a dolog, döbbenetes mennyiségű anyag van benne.

Azért az élmény korántsem mindig felhőtlen, vannak érthetetlen hiányosságok. Oké, hogy jelen van az NXT, csak éppen a pankrátorai közül alig kerültek be néhányan a rosterbe, akiknek pedig sikerült, azok is inkább a WWE-ben vitézkednek már mostanra. Ugyanilyen fura, hogy miközben Stephanie McMahon meghirdeti a női forradalmat a szervezetnél, a dívák szerepe abszolút másodlagos, szinte csak tölteléknek kerültek be. Míg a Fifa teljesen behozza a női focit a játékba, a WWE szinte zárójelbe teszi őket. Az is nagyon szomorú, hogy még mindig úgy néz ki a játék, mintha az előző generáció elején jelent volna meg, a mobilos WWE Immortals oda-vissza veri látványban (és nem lehet a közönséget sem mentségként felhozni, az Electronic Arts sportjátékaiban kb. tíz éve néztek ki így a szurkolók). Az még nem lenne baj, ha a kinézet kopottas lenne, az már sokkal inkább, hogy a modellek néha teljesen viccesen festenek. Shawn Michaels tiszta Flipper Öcsi, Bret Hart egy az egyben Kozsó, de szinte mindenkiről megvan a véleményem, legtöbbjük közelről még csak nem is emlékeztet eredeti önmagára. A világ legbonyolultabb animációs rendszere van a játékban, de normális karaktermodellezőre nem futja, ez viccnek azért durva. És a negatívumok között itt van még a nem igazán pörgő multiplayer is, sajnos már a megjelenés után néhány héttel sem tiporják egymást az emberek a szervereken, valahogy az elmúlt években egy hasonló műfajú játékra sem emlékszem, ami a multiba is bevonzotta volna a játékosokat.

Persze mindez aligha számít, hiszen a 2K16 teljesen egyeduralkodó a piacon, a játékmenete pedig pont annyira változatos és élvezetes hosszú távon, amennyi elegendő ahhoz, hogy a rajongók idén is megvegyék. Mert legyünk őszinték, aki nincs oda meg vissza a pankrációért, azt a legkevésbé sem fogja érdekelni a játék. Aki ellenben kedveli a sport és a szórakoztatás eme keverékét (és a tavaszi nyolcezer fős arénás WWE-rendezvény azért rámutatott, hogy hazánkban is vannak azért jópáran ilyenek), az ötven-száz órát egészen biztosan bele tud tenni, mire minden apró darabkáját felfedezi és megismeri a WWE2K16-nak. Mivel azonban néhány óra után igen repetitívek lesznek az öt-tíz perces menetek, így főleg a körítés és a szórakoztatás-faktor viszi a hátán az egészet. Hiába a különböző mérkőzéstípusok, egy idő után túlzottan is rutinszerűvé válik a legtöbb meccs, hamar több örömöt fogunk lelni abban, hogy végigpróbálgatunk mindenkit, mintsem abban, hogy tökélyre fejlesszük a tudásunkat. De sebaj, élvezze ki mindenki az öregfiúkat, jövőre ugyanis már egészen biztosan az NXT-ről fog szólni az aktuális felvonás. Idén kimaradt a ziccer.