Hard WestTeszt

Elárulok egy kis szakmai… hát, ha nem is titkot, de érdekességet. A különböző kiállításokon az olyan kiadók, akik jellemzően több apróbb játékkal jelennek meg, szeretik őket „csomagban” kínálni, szóval ha látni akarod azt, ami érdekel, akkor általában kénytelen vagy időpontot foglalni azokra is, melyekről még talán csak nem is hallottál. Aztán viszonylag sokszor megtörténik az is, hogy ezen ismeretlen játékok közül egyik-másik egészen megtetszik, felírod a figyelős listádra. No így jártunk mi is tavaly, mikor a Devolver / Gambitious közös standjára kóvályogtunk be Siklara kolleginával - bevallom férfiasan, Shadow Warrior 2-t akartunk nézni, aztán mindent sikerült, csak azt nem (kérdezzétek Klárit a drogos / szadomazós beat'em upról, tuti emlékezni fog rá!). Emlékszem, hogy már a nap második fele volt, mi étel és ital helyett mindössze élményekkel voltunk tele, így mikor megkérdezték, hogy nem akarjuk-e egy elkerített szobában megnézni ezt az addig számomra ismeretlen játékot, már csak azért is igent mondtunk, mert székeket láttunk bent. Itt volt az, ahol először találkoztam a Hard Westtel, melyről a különös tematikája, az előadó még különösebb stílusa és egy jó nagy adag fáradtság miatt mindössze két dolog maradt meg: egyrészt ez volt az a játék, ahol cowboyok lövöldöztek démonokra, másrészt, hogy érdemes lesz figyelni rá, hiszen bakker, cowboyok lövöldöznek démonokra!

De hogy is jönnek ide a démonok? Nos, a Hard Westben a tradicionális western érát összefűzték a lovecrafti káosszal és horrorral, így alakult ki az, amit a fejlesztők úgy neveznek, hogy Weird West. Megtalálhatjuk itt a szokásos cowboyokat, szalonokat, aranyásókat, őslakosokat és persze a vadnyugatra jellemző kegyetlenséget, ahol a banditák néhány dollárért is képesek voltak valakit hidegre tenni, a pókerasztaltól pedig nem feltétlen az távozott, akinek a legjobb lapjai voltak, hanem aki utoljára életben maradt. Viszont itt az se meglepő, ha felbukkan egy őrült inkvizítor, ha egy környéken betegségként üti fel a faját az őrület, ha valahol kannibál kolóniára bukkanunk, vagy ha halálunk pillanatában maga a kaszás ajánl fel egy alkulehetőséget. És ez a keverék rémisztően jól működik, őrült, brutális, de mégis magával ragadó sztoriknak biztosít táptalajt. A fejlesztők pedig éltek is a lehetőséggel, a Hard West kampányai nagyon magukkal ragadtak, tipikusan azok a sztorik voltak, melyeknél beugrott a „na, még egy pályát” hatás. Külön érdekesség, hogy a nyolc kampány nem egy összefüggő sztorit mesél el, viszont azok mégis furcsa módon így vagy úgy kapcsolódnak egymáshoz. Ezért például teljesen jól működik, hogy három egymáshoz kapcsolódó fejezetben három teljesen más szemszögből látjuk a történetet.

No de a sztori és a körítés, legyen az bármilyen jó is, csak egy dolog, ami önmagában még nem elég egy játékhoz. Szerencsére a Hard West játékmenet tekintetében is jól működik, sőt kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy két játékot kapunk egybecsomagolva. Egyrészről kapunk egy csapat alapú taktikai játékot, másrészt az egyes pályák közti űrt egyfajta „lapozgatós könyvhöz” hasonló játékmenet tölti ki. Utóbbi kampányonként különböző, van ahol az a cél, hogy minél nagyobb rombolást végezzünk, máskor egy mini alapanyag menedzsment játékot kapunk, de van olyan is, mikor egy misztikus szerkezet darabjait kell összeszednünk. A térképen folyamatosan jelennek meg újabb és újabb helyszínek, ezek egy része a cselekményt löki picivel tovább, másik részük pedig teljesen opcionális feladatokat, vagyis inkább lehetőségeket kínál. Közös tulajdonságuk, hogy a sztori szempontjából kritikus karaktereink nem tudnak itt meghalni, viszont cserébe szerezhetnek olyan sérüléseket és átkokat, melyek hatással lehetnek a teljesítményükre a soron következő pályán. Másrészről viszont erős bónuszokat és hasznos fegyvereket is találhatunk, szóval ügyesen kell egyensúlyoznunk a bónuszok és büntetések között.

Előbb-utóbb viszont elkerülhetetlen lesz csatáznunk és itt lép be a képbe az a rendszer, mely elsőre hasonlónak tűnhet ahhoz, amit például az XCOM-ban láthattunk, de azért bőven van benne annyi egyéniség, hogy még véletlenül se lehessen koppintásnak tartani. Az alap egyszerű, mikor ránk kerül a sor, akkor dönthetünk, hogy karaktereinkkel hova megyünk, illetve mit teszünk. Nyilván előbb-utóbb lövöldözni fogunk, de az egyszerű pisztolypárbajon túl karaktereinket még feltankolhatjuk különféle képességekkel (stílszerűen kártyák képében, melyeknél bónuszt is kapunk, ha párokat, full houset vagy hasonló pókerben használatos sorozatot rakunk össze). Van itt minden, arany lövedék, ami mindig célba talál, gellert kapó golyó, amivel lényegében a sarkon túl is eltalálhatunk valakit, de vannak itt olyan dolgok is, mint a környékünkön mindenkit sebző sikoly, a kannibalizmus, vagy mikor karakterünk a sötétben és árnyékban elkezd meggyógyulni.

A játék ízét pedig az ezen is túlmutató apróságok adják. Ilyen például, hogy a napsütésben mindenki árnyékot vet, ami alapján úgy is észrevehetjük (sőt, bizonyos esetekben le is lőhetjük) ellenfeleinket, hogy őket még nem is látjuk. Vagy ott a szerencse, mely egyrészt táplálja speciális képességeinket, másrészt kisebb-nagyobb részben szinte mindenbe beleszól. Ez viszont nem csak úgy töltődik magától, ha például ránk lőnek és nem találnak el, akkor is fogy valamennyi belőle (hiszen „szerencsénk volt”), cserébe ha eltalálnak, akkor feltöltődik. Azaz jó taktika lehet egyszer-egyszer bekapni egy gyengébb lövedéket, ha cserébe utána használni tudjuk valamelyik komoly képességünket. A szerencse támadásnál is fontos, ha elvétjük a célt akkor is töltődik valamennyit, amivel hirtelen sokkal „igazságosabb” lesz a játék, hiszen jóval kisebb az esély arra, hogy sorozatban többször pechesek legyünk, nincs az, hogy háromszor egymás után elvétünk egy 90%-os esélyt.

A Hard West által bemutatott rendszer az esetek többségében jól működik, bár azt is el kell ismernem, hogy van egy-két csiszolatlan része. A képességek némelyike például elég durván eltúlzott erősségűnek tűnt, melyeket ügyesen használva talán már-már túl egyszerűen írthatunk ki teljes falvakat is akár. Cserébe viszont ellenfeleink is kapnak olyan képességet, melyet viszont kicsit hiányoltam saját karaktereim repertoárjából: van egy bizonyos távolság, aminél közelebb merészkedve hozzájuk akkor is ránk lőnek, ha éppen nem az ő körük van. Ez valahol teljesen logikus (ne legyen olyan, hogy rálépünk az ellenfél lábára és közvetlen közelről főbe lőjük), viszont én ezt miért nem használhattam? Fura…

Prezentáció szempontjából bár nem leszünk elkápráztatva, a kötelezőt hozza a játék. Nyilván a sivatagos vadnyugatot nem túl bonyolult felépíteni, ennek megfelelően itt is megkapjuk a szokásos fából készült épületeket, farmokat és így tovább. Nem mondom, hogy élvonalbeli, de azért nem kell csukott szemmel játszanunk, sőt a démoni részek néha egészen különlegesek tudnak lenni. Az egész le van öntve valami rajzfilmes filterrel, ami számomra kicsit komolytalanná tette az egészet, de még ezen is túl lehet lépni. Azon viszont már kevésbé, hogy viszonylag sokszor sikerült elkeverednem a különböző szintek között, illetve a kilencven fokban forgatható kamera miatt a kelleténél többször sikerült olyan helyzetbe kerülnöm, mikor az adott pont egyik oldalról sem volt túlságosan jól látható. Mindenképp érdemes viszont megemlékezni a zenéről és a kitűnő narrációról. Utóbbi esetében lényegében egy személyről, a Halálról van szó, aki kicsit flegmán, mégis teljesen „élethűen” meséli el az eseményeket, egyszerűen jó volt hallgatni. A zenét pedig az a Marcin Przybyłowicz szerezte, akinek korábbi munkái között ott van például a Witcher 3 is és ez nagyon érződik, a Hard West zenéiben ugyanúgy észre lehet venni a saját stílusát, mint a helyszínre jellemző blues és bluegrass elemeket. Nem véletlen, hogy külön is meg lehet venni a játék zenei albumát, tökéletesen jól hallgatható lett magában is.

Szóval démonok és cowboyok - bármennyire is furán hangzik, értő kezek között ebből a témából is lehet valami. A CreativeForge Games pedig ért hozzá, mert a Hard West minden hibája ellenére egészen meglepően jó játék lett. Van benne tartalom, van benne kihívás (mazochistáknak még szupernehéz mód is!), van benne fordulat és egész egyszerűen jó játszani vele, ha nem veted meg a jófajta taktikai játékot, akkor mindenképp érdemes ránézned erre a játékra!

***Hard West | Windows, Mac

Kiadó: Gambitious Digital Entertainment | Fejlesztő: CreativeForge Games ***