UnravelTeszt

A franc se hitte volna, hogy a 2015-ös E3 EA konferenciájának egy jelenete ha csak széljegyzetként is, de beírja magát a kiállítás történelemkönyvébe. Nagyjából sejtettük, hogy melyek lesznek azok a nagy és neves címek, amiket majd szépen bemutatnak, de mindenkit váratlanul ért, mikor Patrick Söderlund egy szinte teljesen ismeretlen csapat, addig nem hallott játékát jelentette be - ő volt az Unravel. Aztán pedig jött a rendkívül ideges és rendkívül imádnivaló Martin Sahlin néhány perce, amit utána hosszú hónapokig emlegettünk vissza. Egy pillanat alatt beleszeretett mindenki Yarny-ba, innentől már csak egy kérdés maradt: vajon a játékba is bele fogunk szeretni, vagy kapunk egy nagyon szép, de nagyon átlagos platformert? Nos meg lehet nyugodni, bár az Unravel nem fogja páros lábbal kirúgni a stílus legjobbjait a trónjukból, játékként is kitűnően működik!

Az alapokat nem kell túlmagyarázni: adva van Yarny, a kis fonalemberke, vele kell úgy egy tucatnyi pályát bejárva összeszedni néhány fonott emléktárgyat. Ehhez pedig a svéd vidék minden részét végigkalandozzuk, a tavaszi kiskertből hamar kijutunk a tengerpartra, menekülünk varjak elől a vetésben, de fel kell fedeznünk az ipar által elpusztított, kies, munkagépekkel szennyezett területet is. Az egész egy viszonylag laza, de hangulatos történettel van keretbe foglalva, a játék beszéd nélkül és minimális írott szöveggel kommunikál és olyan témákat érint, mint a szeretet, barátság, elszakadás, de olyan dolgok is szóba kerülnek, mint a környezetszennyezés, vagy az elmúlás. Én jó néven vettem, hogy a fejlesztők nem akarták mindenképp teletömni a fejemet valamilyen sablonos sztorival, de ennek ellenére azért férfiasan bevallom, hogy sikerült egy könnycseppet elmorzsolnom a játék végén. Hogy szomorúság vagy öröm okozta? Ezt nem árulnom el, érdemes kideríteni.

Oké, félre az érzelgősségből, inkább beszéljünk arról, hogy játékként, puzzle platformerként hogyan teljesít az Unravel! Ahogy mondtam, egészen jól. Yarny trükktára viszonylag szűkös, az ugrálás mellett pókemberként lasszót tud a kezéből kilőni, húz és tol bizonyos dolgokat és csomókat köt fonaldarabok között. Ennyi az egész, de mégis nagyon ügyesen úgy vannak alakítva a pályák, hogy még ilyen kevés képesség birtokában is el kelljen gondolkodnunk néha azon, hogyan lehet egy-egy feladványon átlendülni. Arról nem is beszélve ugye, hogy a Yarny minden egyes pályát valamihez odakötözve kezdi és folyamatosan hátrahagy valamennyit a testéből, ami valószínűleg a legdurvább Mikami játéknál is horrorisztikusabb lenne, ha nem egy fonalból készült lényről beszélnénk. Viszont ez azt is jelenti, hogy ügyesen kell gazdálkodnunk a fonallal, mert ha nagyon szétszórtan játszunk akkor Yarny előbb utóbb átmegy Terminátorba - mármint nem kezdi agyatlanul lemészárolni a hörcsögöket, hanem átalakul egy fura fém csontvázzá és onnantól mehetünk visszafelé átgondolni, hogy hol lehet egy kis anyagot spórolni. Szerencsére a játék eléggé nagylelkűen kezeli ezt a fonál-kérdést, ha nem az a cél, hogy nagyon takarékoskodjunk vele, akkor általában elég anyagunk van akkor is, ha kicsit feltekerjük ide-oda.

Mivel puzzle platformerről van szó, legalább annyiszor kell az ügyességünkre hagyatkoznunk, mint az eszünkre. A dolog az esetek többségében jól működik, bár Yarny dinamikáján még van mit csiszolni, a játék szépen kiemeli, hogy hova lehet lasszót dobni, viszonylag engedékeny a hibázásoknál is, egyedül ott tud meggabalyodni, mikor egymáshoz közel több „lasszó-pont” van, ott ügyelnünk kell, hogy a megfelelő legyen kijelölve. Az egész akkor válik kicsit idegesítővé, ha mondjuk ez pont egy időre menő feladatnál bukkan fel, de szerencsére az egész játék folyamán talán két-három ilyen problémám volt. Plusz a teljes kép érdekében meg kell jegyeznem, hogy bizonyos helyeken vannak olyan váratlan események, melyekre nem feltétlen lehet felkészülni, ez nekem mindig kicsit igazságtalan, hiszen olyan dologért harap Yarny a fűbe (hóba, vízbe), amire nem számíthatunk. Mászod szépen a hegyet (ami igazából csak egy apró domb, de ugye az arányok) és egyszer csak agyoncsap egy kő. A következő körben már tudod, hogy gyorsan vissza kell szaladni egy kiszögelés alá, de először maximum a tipikus videojátékos ösztön ("hm, pont befér ide a karakter, talán használni is kell...") menthet meg. Szerencsére ilyen esetekből szintén viszonylag kevés van és a játék igen bőségesen méri a checkpointokat, a veszélyesebb részek előtt tuti lesz egy belőlük.

És ha igazán őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy lényegesen többször sikerült meghalnom pusztán azért, mert a feladatra koncentrálás helyett egész egyszerűen tátott szájjal bámultam a képernyőt. Vannak esetek, mikor bátra használok nagy szavakat: az Unravel kétségkívül az idei év egyik legszebb játéka, többször volt olyan, hogy az orromat nyomtam a monitorhoz kideríteni, hogy tényleg pixeleket és poligonokat látok és nem egy képet, amire valahogy rávarázsolták a szereplőket. Képeken is nagyszerűen fest a játék, mozgásban pedig egészen döbbenetes, az animációk tényleg mintha valami makro módban felvett dokumentumfilmből jöttek volna, az egészet pedig csak megkoronázza Yarny, aki egyetlen szó nélkül képes belopni magát az ember szívébe, egyszerűen imádtam, a picit esetlen mozgását, ahogy felfedezte azt a hatalmas világot, amibe beletévedt. És ha ez még nem lenne elég, a játék piszkosul gyönyörű zenei aláfestést is kapott - nem tudom tényleg a svéd népiesség érződik benne, de hogy szüntelenül ezt akarom hallgatni, az tuti.

Szóval az a helyzet, hogy az Unravel nem csak szép, nem csak hangulatos, de határozottan jól működő játék lett. Van benne egy-két gyenge pont, de ezek mellett nagyon könnyű elmenni, annyira húzza magával az embert a szívmelengető, vagy éppen szívszorongató hangulat, a gyönyörű látványvilág. A 2016-os év igen erősen indult és az Unravel tökéletesen viszi tovább a kezdeti lendületet - ha csak egy picit is kedveled ezt a stílust, akkor ez egy kihagyhatatlan játék lett.

A cikk ajánlóképéért nagyon hálásak vagyunk Wodbearnek!

***Unravel | PC (tesztelt), PS4, XBO

Kiadó: EA | Fejlesztő: Coldwood Interactive***