Star Fox GuardTeszt

A régi motorosokkal bizonyára rókát lehetne fogatni minden egyes Star Fox epizód megjelenésénél, de a dolog valahol érthető is. Már a SNES időkben imádtuk az űrróka innovatív intergalaktikus kalandjait, a rajongás pedig csak fokozódott a Rumble Pak-ot bemutató N64 epizód után. Sokan zabáltuk a különböző leágazásokat is (hmm, a GC-s Starfox Adventures mai napig a legjobb Zelda klónok között tanyázik), a Wii U-ra érkező főfogás mellé pedig egy a sorozattól szokatlan előételt fogyaszthatunk most a Star Fox Guard formájában.

Miről is van szó? Semmi különösről, csak egy mára standarddá vált műfaj Nintendós újraértelmezéséről. Standard műfaj, mivel ezúttal egy rafkós tower defense játékot fogunk űzni Slippy nagybácsijának ércbányái környékén (Az öreget amúgy Grippy Toad-nak hívják, éééérted! Bár fene se tudja, hogy egy síkos béka mitől lehet … áh, ebbe az utcába nem megyünk most be! - a szerk.). Az űropera magasságokat közelítő Star Fox eposzban bizony a híres jók mellett a hírhedt rosszak sem pihennek. A gonosz ármánykodása esetünkben hullámokban érkező robotokat jelent a bányák környékén, így tőlük kell megvédenünk az adott bolygók tárnáihoz tartozó felszíni központokat. A robotok között vannak, akik támadólag érkeznek, mások zavarják a védelmi rendszereket, így a véderőnek gyorsan és taktikusan kell megválasztani a célpontot, annak függvényében, hogy pl. egy lassan cammogó támadó járgányt, vagy egy hirtelen közelítő, távolbalátásunkat masszívan szabotáló füstgépet akarunk előbb eltenni láb alól. Hogyan folyik az akció? A védelmi központból távirányítással váltogathatunk a bánya felszíni pontjai között, ahol kamerákkal felszerelt remote-ágyúk segítik a munkánkat. Később újabb fegyverek, nyerési módosítók és főnökharcok is színesítik a bulit. Grippy persze nem tud a bányatulajdonosok sztereotípiájával szakítani, mohó tőkésként a szétkapott ellenfelek után is begyűjti a bónusz fémcsomagokat. Ezek a munkánkat is segítik, hiszen kellő gyűjtögetés után szintet lépünk, ami újabb fegyvereket, lehetőségeket, és bónusz pályákat nyit meg, ellenpontozva az egyre nehezedő kihívást és a megszokássá váló stratégiákat.

Mitől Nitnendós az újraértelmezés? Hát pont attól, hogy az egész gépezet száz százalékban olajozottan működik. A defense formula talán még soha nem volt ennyire bájos a nagyképernyőkön, és Nintendo játék csak nagyon ritkán volt ennyire feszültséggel teli, mint a Star Fox Guard esetében. A kihívás lassan, de biztosan emelkedik, a későbbi bolygók pedig olyan nehezítő elemeket adnak a mechanikákhoz, amelyekkel szemben béka legyen a talpán az, ki nagy magabiztossággal veri vissza a támadó seregeket. Sajnos a prezentáció eléggé fapados. Oké, nem várunk nagy sztorit, vagy Xenoblade X-hez hasonló átvezetőket egy Star Fox mellékágtól, de a bő másfél gigás csomag azért elbírt volna némi szinkront, változatosabb háttérdesignt, vagy legalább egy stílusosabb felhasználói felületet. Szóval kicsit száraz a játék külleme, és azt a szuper mechanikák sem feledtethetik, hogy a Nintendo egy olyan műfajba lépett be, amely fénykorán már túlvagyunk. Ha mondjuk 8 évvel korábban is érkeztek volna hasonló belsős játékok, akkor a japán zsenik kifoghatták volna a szelet a Popcap és társaik vitorláiból. Most azonban csak egy jól bejáratott zsáner megkésett Nintendós variánsával találkozhatunk, a szó minden pozitív és negatív vonzatával egyetemben.

A Star Fox Guard egy jópofa előétel, egy apró ajándék a vérbeli Nintendo fanoknak az egészestés móka előtt. A program mechanikai finomságaival, sajátos hangulatával, és néhány száraz korszerűtlenséggel együtt mindent hoz, amit egy Nintendo exkluzívtól vár az ember. Sajnos a jelenség egyúttal a szomorú békaszáj-biggyesztésre is apropót ad. Ha a Nintendo nem mostanában fedezné fel a nagygépes mini-játékokban rejlő potenciált, lehet az egész iparág máshogy rendeződhetett volna az elmúlt években. Reméljük az NX pletykák tükrében a kisebb falatokban fogyasztható, letölthető N játékok fejlesztésének trendje felfelé ívelő pályát mutat majd. A kérdés már csak az lesz, hogy az XBL és az indie sikeres évtizede után nem kései-e a kiotói ébredés…