Lucky's TaleTeszt

Launch címnek lenni nem egyszerű, ezeknél a játékoknál ütközik a fejlesztők, kiadók, platformtulajdonosok azon igénye, hogy minél jobban megmutassák, mit tud az adott platform, illetve a vásárlók azon egyszerű igénye, hogy jó játékot kapjanak. Nagyon ritka az olyan, mikor mindkettőt sikerül behúzni, az Oculus Rift mellé csomagolt Lucky's Tale esetében pedig komoly kétségek voltak, hogy egyáltalán valamelyiket sikerül-e. Nem látszott, hogy a platformer stílus hogyan tud együttműködni a virtuális valósággal, hiszen ez azon műfajok egyike, ahol mindennél fontosabb a pontos kamerakezelés, a pontos ugrások egyik elengedhetetlen kelléke. Bevallom, én is szkeptikus voltam - legalábbis nagyjából az első néhány pálya végéig, onnantól pedig úgy döntöttem, én így akarok minden 3D platformert játszani.

Pedig így utólag visszagondolva egészen könnyű belátni, hogy ez a megoldás egyfajta picike evolúciós lépésként is felfogható stíluson belül, legalábbis ha ahhoz hasonlóan, okosan oldják meg, ahogy azt a Playful tette. A dolog úgy néz ki, hogy a klasszikus „bal kar a karaktert, jobb kar a kamerát irányítja” receptnek csak az első felét hagyták meg és a virtuális operatőr, bár hasonlóan hűségesen követi hősünket mint a többi játékban (talán egy kicsit közelebbről), nem a jobb karra, hanem fejünk mozgására reagál. Őrülten hangzik? Talán igen, de ha belegondoltok, sokkal természetesebb, hogy ha jobbra akarok nézni, akkor tényleg jobbra nézek és nem egy kart tekergetek - még ha hosszú évek alatt ez is volt a megszokott. És éppen ezért nagyon egyszerű átszokni erre az irányítási, pontosabban nézelődési metódusra, mert tanulás helyett a természetes ösztöneinket kell használnunk.

És persze ennek köszönhetően mutat kapunk néhány finom trükköt is: bármennyire is ülő helyzetre tervezett a játék (ez ugye a VR világban nem mindig magától értetődő), azért vannak olyan pontok, ahol kicsit mozognunk kell, forgatnunk a fejünket. Szerencsére nincs túltolva a dolog, nem próbálnak erőszakosan kilökni a komfortzónánkból, ha nagyon akartam volna, akkor valószínűleg a játék 99%-ban ülhettem volna egyenes, kihúzott háttal, mereven előre bámulva. No de éppen ez a poén, hogy ha akarom, akkor teljesen szokatlan pozícióból nézhetem meg az eseményeket, hogy az egyik pályán például az én fejemen van a lámpa, amivel Lucky-nak mutathatom az utat, hogy egy másik helyen be tudok nézni a palánkok mögé azzal, hogy előredőlök! Ettől, illetve az egész VR és 3D dologtól a játék pixelekből és textúrákból pillanatok alatt átmegy egy aranyos, látványos diorámába, ahol te irányítod az akciót. Az olyan apróságok, mint a rejtett érmék megkeresése is egészen új értelmet nyer azzal, hogy a méretes pálya végén hátat fordíthatsz a "képernyőnek" és mondjuk kicsit kiemelkedve a székből alaposan körbenézhetsz.

Persze az egész nem ér egy hajnali kurjantást sem, ha maga a játék játékként nem működik - szerencsére itt nincs ilyen gond. Oké, a fejlesztő Playfult tuti nem vádolja meg senki indokolatlan eredetiséggel, a Lucky's Tale szinte minden egyes mozzanatát láthattuk már valamilyen formában máshol, de egyrészt jótól lopni nem akkora bűn, másrészt inkább használják a bevált recepteket, mint hogy valami őrült újdonság miatt dőljön dugába az egész. Kapunk egy egyszerű történetet (értsd: elrabolták a malackádat, uzsgyi utána!), négy fejezetnyi, fejezetenként három-három pályát, néhány elrejtett tárgyat, felszedhető érmét (meglepetés: száz érménként egy életet kapunk!) meg egy csúf, gonosz főellenséget. Nem az innováció mintapéldája a játék, cserébe viszont ami benne van az jól működik: a kis róka pontosan irányítható, a dupla ugrás néhány egészen kellemes lehetőséget csempész a játékmenetbe (főleg, hogy ellenfélre ugorva resetelődik, ezzel finom kombókat tolhatunk), a pályák változatosak, színesek, jól játszhatók.

Mármint jól játszhatók újra és újra, ugyanis a Playfulnál azt találták ki, hogy jól el lehet húzni a játékidőt azzal, ha egyes fejezeteket addig lezárnak, míg nem gyűjtünk össze megfelelő mennyiségű „mancsot”, melyekből természetesen normális játékkal nem fog elegendő összejönni. Minden pályát lehetőségünk van a sztori módon kívül két másik változatban is végigjátszani, időre menő, illetve huszonöt vörös érmét összegyűjtő módban, ezen módozatokban kell legalább még egy-két pályát újrajátszanunk ahhoz, hogy tovább haladhassunk. Oké, nem a világvége, meg mondjuk kis gyakorlattal viszonylag gyorsan le lehet tudni ezeket, de az ilyen opcionális kihívások kötelezővé tétele azért eléggé olcsó húzás.

Ezt, illetve a relatíve rövidséget leszámítva azonban nem tudok sehol belekötni a játékba. A Lucky's Tale launch címként kitűnően teszi a dolgát: megmutatja, hogy egy olyan stílusnál is működhet a VR technológia, ahol azt talán kevésbé várnánk, mellette azonban, ha nem is mérföldkő, de egy igazán élvezhető játékot is kapunk, olyat, melyből szívesen látnék majd egy(, lehetőleg most már kicsit tartalmasabb) folytatást.

***Lucky's Tale | PC (Oculus Rift exkluzív)

Kiadó: Oculus | Fejlesztő: Playful***

Megjegyzés: bár ahol lehet, ott szeretünk saját készítésű, a játékban lőtt képeket használni, VR játékok esetében ez fokozottan nehéz feladat. Éppen ezért ezen játékoknál kénytelenek vagyunk a promóciós képekre hagyatkozni, azonban ahol nagyobb eltérést tapasztalunk azok és a valóság között ott azt jelezni fogjuk!