A 2000 áprilisában megjelent The Longest Journey-t máig az egyik valaha készült legjobb point and click kalandként tartják számon, April Ryan karakterének népszerűségét és elismertségét pedig csak a Syberia sorozat Kate Walker-jének sikerült megközelítenie. Az inkább mellékszálként funkcionáló és teljes 3D-ben tündöklő folytatásban egy új történetszállal és két új főhőssel, Zoë Castillo-val és Kian Alvane-val ismerkedhettünk meg, az átütő siker azonban ezúttal elmaradt, aminek egyik oka April háttérbe szorulása, a másik pedig az új játékelemekkel való, nem túl jól elsült kísérletezés volt. A röpke tíz év kihagyással, 2014 őszén indult Dreamfall Chapters: The Longest Journey nem kevesebbet vállalt magára, mint hogy az első két játék eseményeit összefogva tisztességesen lezárja a két párhuzamos világ, Stark és Arcadia történetét. Az epizodikus kaland mögött Ragnar Tørnquist független stúdiója, a Red Thread Games áll, és a Kickstarteres támogatók mellett a Norvég Filmintézet hathatós támogatásával készült el. A fejlesztés elkezdésének többéves csúszásáról, és a további nehézségekről külön cikket lehetne irni, koncentráljunk azonban a játékra ebben a stílszerűen szintén megkésett tesztben.
Azt kár tagadni, hogy a véges anyagiak itt-ott érződnek, hiszen elég szembetűnően ugyanaz a pár ember, vagy mágikus lény, és az ő rengeteg ikertestvérük népesíti be Europolis, illetve Marcuria utcáit, és bár kiválóak a szinkronok, itt is tetten érhető a Skyrim-ből jól ismert jelenség, hogy mindenki ugyanannak a pár szinkronszínésznek a hangján beszél. A Dreamfall Chapters ezekkel együtt is gyönyörű, főleg a Book 4 megjelenése óta, amikor Unity 4-ről átálltak a Unity 5 motorra, és visszamenőleg felhúzták az összes epizódot, a prológust pedig utólag kicsit a befejezéshez igazították. Nyilván ez további késésekhez vezetett, de a végeredményt látva csak azt tudom mondani, a jó munkához idő kell, és mi játékosok jártunk jól azzal, hogy a Red Thread-nél a maximalista szemlélet nyert a kapkodós összegányolással szemben. Nem különösebben szívlelem az epizodikus formátumot, de a norvégok igyekeztek az előnyükre fordítani, és bár kissé egyenetlen volt az epizódok színvonala, ügyesen váltották a dolgosabb-fejtörősebb fejezeteket a kevésbé akciódúsak, amelyekben leginkább a korábbi döntéseink következményeivel szembesültünk.
Habár vizuálisan is nagyon hangsúlyosan jelennek meg a fordulópontok, ahol egy-egy komolyabb döntést kell meghoznunk, a fejezet végén pedig a Walking Dead-hez hasonlóan statisztikák formájában kapunk róluk egy összesítést, a történet fő szálát alapvetően vajmi kevéssé befolyásolják. Beleszólhatunk a részletekbe, és leginkább abba, hogy a számos mellékszereplő közül kik érnek a hosszú út végére a két főhős oldalán, és kik morzsolódnak le. Ez a marcuriai lázadók oldalán ténykedő Kiannál különösen fontos, hiszen az amnéziás Zoë inkább saját életét és múltját igyekszik megfejteni, miközben a két világ megmentése is a nyakába szakad. Utólag belegondolva némelyik fejezet a kelleténél kicsit jobban elveszik olyan részletekben, amiknek aztán nincs túl sok jelentősége, viszont a nagy csavar(ok) felépítéséhez elengedhetetlenek ezek a kitérők. Amik néha a kelleténél jobban lassítják az események folyását, azok a nyakatekert, gyakran nem túl logikus fejtörők, de szerencsére túl sokáig egyiknél sem lehet elakadni, és a legtöbbet egy kissé frusztrált utólagos vállrándítással már el is felejtettük.
A történet a sok új, illetve visszatérő szereplővel kétségkívül a Dreamfall Chapters legerősebb pontja még úgy is, hogy az átvezetők túltengése miatt néha bele-beleásítunk a több szálon futó cselekménybe. A sci-fi és fantasy témák nem akadályozták meg Tørnquistet abban, hogy napjaink olyan aktuális társadalmi problémáit boncolgassa, mint a politikai korrupció, a másság megítélése, a rasszizmus, vagy a társadalmi különbségek. Az elnyomó Azadi Birodalom mágikus lényekkel szembeni kegyetlenségei és azok elkeseredett ellenállása, vagy az europolisi politikai színtér a legkülönbözőbb irányultságú pártok hangzatos propagandaszövegeivel óhatatlanul a saját világunkat, vagy történelmünket juttatják eszünkbe azok minden visszásságával. Ez a nevelő jelleg néhol kicsit szájbarágósnak tűnhet, de Zoë szarkasztikus megjegyzései, és Kian naiv rácsodálkozásai inkább szórakoztatóvá teszi, a sokféle mellékszereplő egészen sajátos stilusú megfogalmazásairól nem is beszélve. A mocskosszájú hacker Mira, a cserfes Enu, a bosszúszomjas Likho, a szókimondó Saga, vagy a jó öreg Crow teljesen más szűrőn át szemléli a világot, és egészen más stílusban mondja el a véleményét.
A hiányosságokat és a cselekmény egyenetlen sodrását tehát bocsánatossá teszik a fantasztikus karakterek és párbeszédek, valamint a grandiózus lezárás, amelyről sokan példát vehetnének. A Book 5 tulajdonképpen egy hosszú befejezés, amelyben mindenki a helyére kerül, minden értelmet nyer, és nem csak a Dreamfall Chapters, hanem a Longest Journey trilógia főbb kérdésére is választ kapunk. Pár elkerülhetetlen ellentmondást és szándékosan elhallgatott részletet leszámítva nem maradnak elvarratlan szálak, és az egész gyönyörűen belesimul egy mindhárom részt összefűző narratívába, amely úgy foglalja keretbe az eseményeket, hogy a záró képsorokkal bezárul a kör. A keserédes befejezés a sorozat korábbi részeit ismerő hűséges rajongók számára igazán átütő és nosztalgikus, így ők valóságos érzelmi hullámvasútra számíthatnak, amely során egyszerre fognak örömükben és bánatukban krokodilkönnyeket hullatni, hiszen az út végén mindenki elnyeri méltó jutalmát, avagy bűntetését.
Tizenhat év után véget ért a két világ története, lezárult a leghosszabb utazás, az univerzum egyensúlyának helyrebillentésén munkálkodó fáradt hőseink pedig révbe értek. Az elválás mindig nehéz, főleg egy ennyire kedves, sokunk fiatalságát végigkísérő sorozattól, de örüljünk annak, hogy ha az epizodikus Dreamfall Chapters nem is tökéletes, a vége mindenképpen az, és ennél méltóbb befejezést még April, vagy Zoë sem álmodhatott volna.
8/10
***The Longest Journey: Dreamfall Chapters | Platform: PC (tesztelt), PS4
Fejlesztő: Red Thread Games | Kiadó: Red Thread Games, Funcom***