Folytatódik az előző generációt felidéző visszaszámlálás, melyben nem feltétlenül a korszak legjobb játékait, sokkal inkább a Gamer365 szerkesztőségének legnagyobb szerelmeit vesszük sorra. Ha érdekel, hogyan született a lista, kattints ide!
- Generációs Szerelmeink (#100-81)
Neverwinter Nights 2 - 2006 / Obisdian Entertainment
"A generáció klasszikus RPG-inek utolsó bástyája volt. Egy majdnem tökéletes átmenet a régi D&D és modern szerepjáték között, ami nem nézte hülyének az előbbi szerelmeseit, de nem dobta mély vízbe az utóbbi tábor tagjait. Egy kompromisszum, amivel mindenki nyert. Ahol nem áldozták fel a tartalmat és a sztorit a filmszerű prezentáció oltárán. Inkább tökösen bemutattak a ma már végképp szögletesnek és sterilnek ható grafikával és narrációval. Ugyanakkor még így is „csak” jónak volt nevezhető... a Mask of the Betrayer kiegészítő viszont zseniális." (Lothar)
"Bár az első Bioware-féle NwN is magasra lökte a lécet a Baldur's Gate óta, a Neverwinter Nights 2 legnagyobb pozitívumának a történetbeli és karaktermenedzsment-változtatások hozhatóak fel. Picit olvasmányos, picit eltévedős, picit bugos is volt, de három főbb kiegészítőjével egészen 2009-ig lökte az Obsidian szekerét. Máig telepítve van a gépemen, az NwN online ellenére ez még mindig egy kiváló klasszik-RPG." (Stinger)
League of Legends - 2009 / Riot Games
"Valakinek végre nerfelnie kéne, mert egészen elképesztő, amit véghez vitt. Mindenféle értelemben. Lehet utálni, de ha egy játék saját erejéből mind kulturális, mind üzleti szempontból falakat döntöget, méghozzá világszinten, akkor ott valami van. Voltak és lesznek más MOBA-k, de a League of Legends egy új korszak hajnalának egyszeri és megismételhetetlen hírnöke." (Lothar)
"Vannak olyan játékok, amelyek szimplán csak nagyon, nagyon jók. És vannak olyan játékok, amelyek egy műfajt egy évtizeden át képesek dominálni, folyamatosan fejlődve. Ezekből kevés van. A League of Legends ilyen. Lehet vitatkozni, hogy “primitívebb”-e, mint a Dota 2, de teljesen mindegy. A hétköznapi halandók számára pontosan elég összetett még így is, szinte végtelen változatosságot biztosít a több mint 120 hős, egyszerűen megunhatatlanná téve az egészet. Csak a chatre ne figyeljek, jaj." (Oldern)
Gears of War - 2006 / Epic Games
"Világosan emlékszem a pillanatra, amikor a Gears of Wart először mozgásban láttam. Fél tucatnyian ültünk egy zártkörű sajtóbemutatón, esett az eső (a játékban!), mi pedig tátott szájjal bámultuk az Epic akció / horror / sci-fi Resident Evil 4 utángondolását, és csenden azt mormogtuk, hogy nagyjából most keződik a következő generáció. És tényleg!" (Liquid)
"Szintén a generáció elején érkező, "hűbanyeg!" élmény. Fontos megjelenés volt annak idején, mert a fedezékharcot majd' minden akciójátékot készítő fejlesztő átvette a generáció során. Az U3 motor alkalmazásának eszméletlen elszaporodásához pedig szintén szükség volt a Gearsre, amelynek látványos grafikai-technikai megoldásai kismillió más játékban is visszaköszöntek az évek során." (Mcmacko)
Puzzle Quest: Challenge of the Warlords - 2007 / Infinite Interactive
"Nem a Puzzle Quest volt az első match-3 játék, azonban ez volt az egyik első, mely a jól működő mechanikát olyan körítéssel és tartalommal ruházza fel, mely miatt egy időben szinte mindenki ezzel játszott. És lám, azóta se tudtak sokkal jobbat készíteni nála, valamit azért tudtak a srácok, nem?" (Warhawk)
"Warhawknak totálisan igaza van - az első olyan match-3 anyag ez, ami kicsit felzavarta a klasszikus logikai főjátékot azzal, hogy egy fantasy körítést adva neki mágikus csatatérré változtatta azt. Mint sokan másoknak, nekem is ez volt a PSP-vásárlás indukátorom, épp ezért kár, hogy a folytatás sci-fi létére mégsem aratott akkora átütő sikert." (Stinger)
World of Warcraft: The Burning Crusade - 2007 / Blizzard Entertainment
"Vannak néha megismételhetetlen események - ilyen volt a Burning Crusade indulása, ami számomra az első MMO-kiegészítő élmény volt, így többszörösen is fantasztikus volt. Bár ekkor indultak be olyan folyamatok, amik később a játék kárára váltak, akkor ezt nem tudtuk másképp megélni, mint egészen fantasztikus új lehetőségek sorát. Felejthetetlen kiegészítő volt, remek raidekkel, kiegyensúlyozottabb kasztokkal, és egy teljesen új kontinenssel. Kellett ennél több? Nem nagyon." (Oldern)
Might & Magic Heroes VI - 2011 / Black Hole Entertainment
"Ja-ja, tudom, a három volt a legjobb. De mikor? A rajongók teljesen irreális elvárásokat támasztottak az újabb részek irányába, ami hatalmas nyomást generált, így nyilván ez alól a hat sem volt kivétel a merész újításaival. Anno nem találtam fairnek a nyafogástól hangos fogadtatását, az idő viszont igazolt: fan haverok (plusz én) a mai napig a hathoz nyúlnak, ha Heroes hiányuk van, mint az egyetlen igazán jó epizódhoz az utóbbi tizenhét évben. Ahogy ahhoz sem kell különösen nagy patriótának lenni, hogy megállapítsuk: ötéves korával még mindig a műfaj legszebbje." (Lothar)
"Óriási sallereket kapott a hazai Black Hole a hatodik Heroes kapcsán, teljesen igazságtalanul. A pécés piac azon képlékeny időszakában készült, amikor nagyjából azt sem lehetett tudni, hogy most akkor mit is kellene ahhoz csinálni, hogy tetsszen a ... kinek is? Tele volt a korszak diktálta fura design-döntéssel, mégis kellemes emlék. Akkor és ott nemigen lehetett volna ezt másképp megcsinálni..." (Vega)
Alpha Protocol - 2010 / Obisdian Entertainment
"Ez a játék egy csiszolatlan gyémánt, amiben mosóporral vallatnak, és a világ megmentése előtt akár az összes arra alkalmas női szereplővel lehet hemperegni, de már csak ilyen a titkos ügynökök élete! Minden nyűgje és félkészsége ellenére egy zseniális titkosügynök-paródia, félkomoly küldetésekkel, sirvaröhögős szövegekkel és bonyolult kapcsolati hálóval, amelyre fittyet hányva bűntetlenül akakíthatunk egy elképesztően vicces, ámokfutó pszichopatát is." (Siklara)
"Politikai RPG. Nem viccelek. Zseniális játékmechanikai ötlet, hogy a Bioware által is népszerűsített, karakterek közötti relációkat ilyen mértékben elmélyítsék. Tipikus példája amúgy az Obsidianra jellemző csiszolatlan gyémánt effektusnak. Nem sokszor kezdek újrajátszani méretesebb programokat, de ki fogtok röhögni - tavaly nyáron ismét belekezdtem egy Thorton-kalalandba, ahelyett, hogy a backlogot irtottam volna!" (Mcmacko)
Plants vs. Zombies - 2009 / PopCap Games
"Szóval jönnek a zombik és mindenféle virággal meg zöldséggel kell védekezned ellenük. Nem sok csapat kezdett volna játékkészítésbe ilyen ötlettel, a PopCap viszont igen, és milyen jól tette! A Plants vs. Zombies nem csak vicces és cuki lett, de sikeresen frissítettek fel vele egy addigra igencsak telítődött játékstílust is." (Warhawk)
Assassin's Creed: Brotherhood - 2010 / Ubisoft Montreal
"Az Assassin's Creed II árnyékában sokan hajlamosak megfeledkezni a Brotherhoodról, amely ugyan nem akkora hangulatbomba és nem is olyan gigantikus előrelépés, mint elődje, játékelemei összességét tekintve azonban talán a legjobb Assassin's Creed játék." (Drag)
Borderlands - 2009 / Gearbox Software
"Milyen érzés láthatatlanul berohanni az ellenséges idóták közé, a nyakukba robbanni, miközben a társad által bedobott gránátok gyógyítanak téged, és a szerencsétlen flótások azt sem tudják, mi találta el őket? Ha volt szerencséd a Gearbox zsánermixelő alkotásához, akkor nem csak hogy pontosan tudod a kérdésre a választ, de ennél vélhetően jóval többet is láttál Pandora kopár, ám veszélyektől nem mentes vidékein." (ne5h)
Titan Quest - 2006 / Iron Lore Entertainment
"Baromi nehéz volt kivárni a Diablo III-at, de a Titan Quest sokat segített. Félreértés ne essék: ez nem egy szamár a ló helyett. Sokkal inkább egy kiméra, ami jó időre kivont engem az amúgy is túlértékelt való életből. Objektívan nézve is simán dobogós lett az akció-RPG ágazatában, azonban a fejlesztőcsapat méltatlan bukása majd feltámadása, valamint a példaértékű hozzáállásuk az, amivel végérvényesen bekerültek a hősök csarnokába. Napjainkban szépen teljesít a Grim Dawnjuk az eladások terén, szóval elégedetten konstatálom, hogy van még igazság a Földön." (Lothar)
Metroid: Other M - 2010 / Team Ninja, Nintendo, D-Rockets
"A játék, amelynek jó híréért halálomig küzdeni fogok. Valamiért mindenki a kicsit buta sztorira feszült rá, mintha valaha is arról szólt volna a sorozat, pedig ami az Other M-ben igazán érdekes, az a meglepő bátorsággal újragondolt alapokon nyugvó játékmenetben történik. Talán egy játék sem hozott ki többet a Wii Remote-ból." (Rehynn)
"Egyetértés van köztünk Rehynnel abban, hogy ez a sorozat egyik legalulértékeltebb epizódja: a 2D/3D közti váltás lehetősége és a klasszikus gameplay elemek akciódús felforgatása merész váltás, csak a koncepcióváltásból fakadóan kicsit nehezebben fogadja el a Metroid Prime-hoz szokott gyomor." (Stinger)
"Sajnálom, hogy nem lett második része. Mivel a Prime trilógia kifutott, a 2D-s részek meg nem élték túl a GBA-t, ezért kifejezetten jó volt látni egy "más" Metroidot, amely egyedi átmenetet képezett a régi és új megközelítés között. És mégis teljes értékű Metroidként tudott szolgálni a szentem! Ráadásul egész jópofa átvezetőkkel volt felvértezve, amelyre azelőtt nem nagyon volt példa." (Mcmacko)
Battlefield: Bad Company 2 - 2010 / EA DICE
"A rengeteg Halózás mellett a CoD szériába is csak bele-bele kóstoltam, így a BF-ről nagyjából azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák. A Bad Company 2-t is kizárólag a grafika miatt vettem meg. Egészen döbbentessen nézett ki a játék és fantasztikus mélységeket nyitott neki a rombolhatóság. Úgy gondoltam, hogy a single letolása után majd jól elcserélem, de a történet és a jó társaság, aki így hirtelen összeverődött a játék mellett hosszú hónapokig ott tartott. Amíg élek, nem felejtem el azokat az éjszakába nyúló Rush meneteket, amiket azóta is visszasírok, lévén később ezt a módot jól kinyírta a DICE…" (Ghz)
Heavy Rain - 2010 / Quantic Dream
"Ha egy játék nem a betonstabil mechanikára épít, hanem az illékony hangulati elemekre, muszáj a fogyasztót érett félként kezelnie, különben fél év múlva már senki nem fog emlékezni rá. A Heavy Rain nem elsősorban a “játékoshoz” szól, hanem az érzelmileg gazdag befogadóhoz. Pont ez az a fő oka, hogy egyesekben mély nyomokat hagy, mások pedig értetlenül tárják szét karjaikat." (Vega)
Resident Evil 5 - 2009 / Capcom
"A Resident Evil 5-nek egyetlen nagy hiába van csak csupán: az, hogy a Resident Evil 4 után következett, minden idők egyik legnagyobb klasszikusa árnyékában ugyanis csak lefelé vezethet az út. Ettől függetlenül egy végtelenül alulértékelt játéknak tartom, amely ugyan már nem túlélő-horror, és nem is egy kreatív sziporkázás, horror-shooterként azonban minőségi, emlékezetes és rengetegszer újrajátszható élmény, pazar gunplay-jel. Ja igen, a Lost in Nightmares-ért pedig külön köszönet, számomra szívmelengető nosztalgiabomba volt." (Drag)
"Az afrikai társas epizód, amelyben a lemészárolt fertőzöttek nem zombik, viszont a többségük fekete, az izmaival a fél képernyőt kitakaró Chris sziklát bokszol, a sokadjára visszatérő, latexruhás Albert Wesker pedig nagymellű nőkkel veszi körbe magát, mégis nyitott egy egymásra mászós, rakétával kidobósozós bossfight-ra volt beosztottjával, mielőtt elmegy lávafürdőzni. Nem ez volt a széria legpécébb vagy legépeszűbb része, de kétségkívül az egyik legélvezetesebb." (Siklara)
"Bár az ötödik részre már elég messze esett az a bizonyos alma attól a jól ismert fától, a Resident Evil 5 mégis büszke képviselője a sorozat új csapásirányának. Az ezúttal inkább már az akcióra koncentráló játék egyike volt azoknak, amit háromnál is több alkalommal terelgettem el a stáblistáig, és minden egyes alkalom remek élmény volt. Ehhez persze kellett egy jó társ is (és itt most nem a csapnivaló AI-ra gondolok természetesen), az pedig már csak hab volt a tortán, amikor a végtelen lőszernek hála még a tucatzombikat is rakétavetővel lőttük." (ne5h)
Grand Theft Auto IV - 2008 / Rockstar North
"Valamiért sokan nem szerették ezt a részt, pedig Nico egy nagyon jó karakter volt. Főleg nekünk, kelet-európaiaknak és főleg nekem, aki éppen akkor ismerkedett meg egy teljesen új világgal, annak törvényeivel és szabályaival. Nyílván legálisan dolgozni Angliában és gengszterkedni Amerikában egy kicsit más történet, de valahogy ott és akkor nagyon tudtam vele azonosulni. A játék maga meg az egész világ hozta azt a színvonalat, amit a Rockstartól már megszokhattunk, és itt is hosszú órákat töltöttem azzal, hogy a fergeteges zenékre csak autókáztam a városban." (Ghz)
"Furcsa mód a GTA szériából nekem valamiért mindig a kicsit fekete bárányként kezelt négyeske volt a kedvencem (legalábbis erre a generációra szűkítve, egyébként Vice City forever!). Valahogy megfogtak a káeurópai karakterek, Liberty City üvegcsúcsai meg az egész, a Grand Theft Auto sorozathoz képest lényegesen komorabb történet. És nekem még valahogy az az Utolsó Ugratás is elsőre sikerült..." (Warhawk)
Shadow Complex - 2009 / Chair Entertainment, Epic Games
"Most mondjam azt, hogy a generáció legjobb Metroid játéka? Mert hiába szomorú, de tényleg az: a Chair Entertainment fogta a 2D-s metroidvania műfaj talán két legjobb alkotását, a Super Metroidot és a Metroid Fusiont, összegyúrta őket, új körítést és modern tálalást adott nekik. A végeredmény pedig egy elképesztően minőségi tisztelgés lett egy jobb sorsra érdemes zsáner előtt." (Drag)
"Bár a generáció legjobb 2D-s metroidvania játéka a Dawn of Sorrow (bocsi Drag :)), azért a Shadow Complex is alaposan meglepett mindenkit. A Chair XBLA csodácskája azok számára is közelebb hozta a műfajt (mondjuk úgy, nyugatiasította), akik csak hírből hallottak azelőtt a sorozatosan megnyíló térképekre alapozó akció-platformerekről." (Mcmacko)
Lost Odyssey - 2008 / Mistwalker, Feelplus
"Majd egy évtizeddel ezelőtt, pont a Lost Odyssey környékén valami elpattant nálam JRPG fronton, azóta bármit tolok a gépbe, egyszerűen nem köt le annyira, mint régebben. Pedig szegény Lost Odyssey pont nem váltotta meg a világot, csupán összegzett egy korszakot, bemutatta, hogy miről szólt a műfaj előtte egy-két évtizedig, majd egy életre be is csukta a képeskönyvet.Viszont mindezt stílusosan tette." (Vega)
"Remek iskolapéldája annak, hogy egy játék lehet úgy is roppant emlékezetes, hogy közben az adott korszakban nem feltétlenül számított kimagaslónak. Mégis: a mini-novellák, a történet teljes megőrülése előtti első két lemez mindenért kárpótolt. Plusz adalék: Uematsu soundtrackje szerintem magasan leköröz bármit, amit a mester korábban készített - igen, a Final Fantasy játékokkal együtt." (Oldern)
Halo: Reach - 2010 / Bungie
"A Bungie hattyúdala. Sokak szerint az utolsó igazi Halo. Minden benne volt, ami a sorozatot szerethetővé és naggyá tette, megspékelve talán minden idők legtökéletesebb konzolos gunplay-ével. Szakítottak a hős kultusszal, egy olyan csapatot és főhőst követhettünk végig egy nagy kalandban, akikről tudtuk, vagy legalább is sejtettük, hogy nem élik túl. Ez a melankolikus hangulat kísért végig és tette felejthetetlenné - és talán megismételhetetlenné - ezt az elképesztő utazást." (Ghz)
Guitar Hero II - 2007 / Harmonix
"Egy jóbarátom rengeteget nevetett azon, hogy akármikor fellépett a Live-ra, azt látta, hogy a GH 2-ben a Sweet Child O' Mine-t tolom. De tényleg, akármikor, hónapokon át. Ha azt mondom, hogy rá voltam kattanva a sorozatra, akkor azt úgy értem, hogy ha nem hagyott volna alább a láz, lehet, hogy most se feleségem, se gyerekem nem lenne. :) Annyira eltalálták ezt a ritmikus gitárutánzást, hogy még az olyan zenei analfabéták is, mint jómagam, akkora sztárnak érezhettük magunkat, mint a nagyok. Fantasztikus korszak volt, fantasztikus zenékkel." (Ghz)