Az előző konzolgenerációnak végérvényesen és visszavonhatatlanul vége: lesznek még játékmegjelenések ezekre a gépekre is, de már semmi olyasmi nem jön rájuk, ami befolyásolni tudna egy olyan képzeletbeli százas toplistát, ami a generáció legjobb játékait sorolja fel. Várjunk csak: nem is annyira képzeletbeli az a toplista, mert itt kezdődik épp - a Gamer365 szerkesztőinek ízlése, véleménye és személyes kötödései alapján.
MI SZÁMÍT ELŐZŐ GENERÁCIÓNAK?
A merítést a PS3, Xbox 360, Wii, Nintendo DS és PSP címek, valamint a 2006 januárja és 2013 júniusa között megjelent PC és mobiltelefonos játékok adták.
Nagyon fontos: ez nem "hagyományos" toplista abban az értelemben, hogy nem egyfajta objektív minőségi sorrend felállítása volt vele a szándék, hanem a személyes preferenciáink, kedvenceink, szerelmeink egy csokorba gyűjtése. A módszertanról elég sokat beszéltünk egymás között, és a végén abban maradtunk, hogy ebben az esetben egy konszenzusos lista nagyjából a Metacritic átlagok alapján megszabott sorrendet jelentené, ilyen alapon felesleges saját listát gyártani, gyakorlatilag: publikusan elérhető információt újraközölni.
Ami lett belőle: mindenki összedobott egy szubjektív listát a kedvenceiből, írt mellé egy ajánlást / élményt / emléket, ha úgy érezte szükségesnek, aztán az egészet bedobtuk a turmixgépbe, kimatekoztunk belőle egy sorrendet, és... az eredményt hét napon keresztül olvashatod száztól egyig.
A lista garantáltan érdekes lesz, már csak azért is, mert a fent vázolt megközelítés sok esetben váratlan helyekre juttatott közkedvelt, és még váratlanabbra helyekre kevésbé kedvelt játékokat. Jöjjön az első adag!
The Saboteur - 2009 / Pandemic Studios
"Amikor a Ubisoftnál 2009-ben még éppen csak igyekeztek tökélyre fejleszteni a sandbox formulájukat holmi Assassin's Creed II-vel, a Pandemic szélárnyékból letett az asztalra egy Saboteurt. A kezdeti Sin City-s képi világgal rendelkező Párizs hihetletlen hangulatot árasztott, Sean Devlin karaktere pedig az ír lazasággal tökéletes kiegészítésként szolgált. A Feelin' Goodot hallgatva végigrobogni a náci őrposztok között pedig olyan élmény, amit kár lett volna kihagynom." (ne5h)
Team Fortress 2 - 2007 / Valve Corporation
"A League of Legends és a Star Conflict mellett a harmadik nagybetűs csapatalapú PvP multi élmény. Most épp mindenki az Overwatch hype-vonaton zötyög, de nem árt tudni, hogy alatta a vasútvonalat a Team Fortress 2 rakta le kemény kétkezi munkával, majd' tíz évvel ezelőtt. Ha ennyi idő után a mai riválisára is így fognak emlékezni, akkor fejet hajtok... de addig is marad az öreg a trónon." (Lothar)
Super Hexagon - 2012 / Terry Cavanagh
"A látványtól egy leszedált láma is azonnal epilepsziás rohamot kap, a háttérben Chipzel mániákus dallamai ropognak, gyakorlatilag nyolc másodpercenként rádszakad a Game Over képernyő, mégsem bírod abbahagyni. Amikor pedig beüt az áramlat, nincs külvilág, nincs levegő, nincs semmi, csak a pöcök, ami a záródó alakzatok labirintusában próbál kiútra lelni. Az utóbbi évek egyik legzseniálisabb ügyességi játéka." (Mcmacko)
"Vannak játékok, amelyek valójában álcázott szintfelmérők. Bármennyire is letehetetlen a Super Hexagon, amint ránézel egy leaderboardra, vagy csak megnézed, hány nehézségi szintje van afölött, amiben tíz másodperc a rekordod, nyilvánvalóvá válik: ezt ufók csinálták annak a mérésére, hogy jelentünk-e igazi veszélyt." (Vega)
"A Super Hexagon nem egy bonyolult játék. Beindul a zene, aztán jobbra, balra, jobbra, balra és így tovább. Odaadod bárkinek a telefonod, azonnal megérti. Aztán elkezd egy új kört. Aztán egy másikat. Oké, még ezt az utolsót. Úúú, erre számítanom kellett volna, na még egyet! És a következő egy-másfél órában telefon nélkül maradsz." (Warhawk)
Nier - 2010 / Cavia
"Elemeire bontva nem egy nagy valami a Nier: egy kis akció, egy kis RPG, egy kis platform, egy kis többfajta végigjátszás, egy kis quest-quest-hátán... egy kis shoot-em-up. De van, amikor az egész több, mint a részeinek összege. A Nier egy emlékezetes, remekül összerakott világ, aminek hangulatáért nagyban felelős a soundtrack. A Nier fejlesztőinek sikerült örökre beleégetni világukat az emlékeim közé - ez pedig kevés játéknak sikerült eddig." (Oldern)
Ninja Gaiden II - 2008 / Team Ninja
"A nagybetűs HARDCORE japán zúzda, ami egyes helyeken a Dark Souls-okat megszégyenítő koncentrációt igényelt. Az első részét még egy hosszabb betegség alkalmával maxoltam ki, aminek köszönhetően a sorozat kb. örökre belopta magát a szívembe. A második rész bár remek lett, nem mindenben hozta az első színvonalát. Persze a harmadik tükrében egy igazi mestermű. A látványos kombók és brutális fegyverek Mekkája ez a játék, ami ennyi évvel később is nem csak vizuálisan szemet gyönyörködtető, hanem jó kezekben egy igazi vérben áztatott brutális szimfónia." (Ghz)
New Super Mario Bros. Wii - 2009 / Nintendo EAD
"Minimális innováció, kevés meglepetés, leginkább csak funkcionálisnak nevezhető esztétika... cserébe viszont ilyen játszani vele." (Rehynn)
"Nem tudom összeszámolni, hány házibuliba hozta el Rehynn... (izé, azt hiszem azóta is nálam van a lemez). Jómagam nem sokat játszottam vele, de az öröm, ami a csajok arcára ült a négyfős multi partik során, na az önmagában is mindent elmond." (Mcmacko)
Assassin's Creed - 2007 / Ubisoft Montreal
"Az elmúlt évek túltolt termése sajnos tett arról, hogy ma már ne mondhassam magamnak Assassin's Creed rajongónak, nálam azonban a szerelem már az első résszel elkezdődött. Amely ugyan bizonyos szempontból elképesztően primitív és repetitív lett, mégis képes volt megcsillogtatni a franchise-ban rejlő potenciált. Akkó katedrálisáról körbenézni és leugrani a generáció egyik legmeghatározóbb momentuma volt számomra." (Drag)
Advance Wars: Dual Strike - 2005 / Intelligent Systems
"Amióta az eszemet tudom, azóta csodálattal tölt el a casual és hardcore elemek ügyes vegyítése, ebben pedig a Nintendo úgy odavert a pre-mobil korszakban az egész világnak, mint senki más. A DS abszolút csúcsán kijövő Dual Strike nagy eséllyel a sorozat legjobb darabja, én pedig tiszteletem jeléül több hónapon keresztül hordoztam a hasamon a megjelenése után: nyaralás alatt a kézikonzolt körbebarnítottam a strandon, mert képtelenség volt letenni." (Vega)
Devil May Cry 4 - 2008 / Capcom
"A hack and slash játékok műfaja végül a Bayonettával lépett új szintre a generációban, előtte azonban ott volt nekünk a - szintén Kamiya-örökségből táplálkozó - Devil May Cry negyedik felvonása is, amely több szempontból is a sorozat csúcspontját hozta. A harcrendszer tekintetében mindenképpen, köszönhető az újabb réteget behozó Rev-mechanikának. A sok újrahasznosítás már nem sült el ennyire jól, de hát ez legyen a legfőbb baj." (Drag)
Bulletstorm - 2011 / People Can Fly, Epic Games
"A legőrültebb FPS, amely úgy tudott ügyeskedni a gusztstalansággal, a túltolt poénokkal és az ízléstelenségbe hajló B-mozis hangulattal, hogy közben a játékmenetében rejlő lehetőségeket is kimaxolta. A kombózós aprítás ötletét azóta sem merték igazán lemásolni. A mai napig várok a folytatásra! Fun Fact: ebből a játékból készült a Gamer365 videoteszt-prototípus, amely most is a vinyómon pihen. Azóta a GameTrailers is befürdött, úgyhogy végül igazunk lett, hogy nem publikáltuk. :)" (Mcmacko)
Mirror's Edge - 2008 / EA DICE
"Viszonylag egyszerű koncepciója és kivitelezése ellenére a Mirror's Edge nem hiányozhat a legjobbak közül. Bár voltak hibái és közel sem nevezhetjük tökéletesnek, egyedisége és eredetisége könnyedén tudta feledtetni ezeket. És akkor még nem is beszéltünk arról a mámorító érzésről, amikor hosszú napok kemény edzéssel eltöltött órái után sikerült néhány századmásodpercet ráverni a legjobb időre és mennybe menni. Hogy aztán másnap kezdhessük elölről az egészet." (ne5h)
"Ma már sajnos tudjuk, hogy a Mirror's Edge-nek második nekifutásra sem jött össze igazán, játékmenetét tekintve azonban így is egy különleges darab, amely hiányosságai ellenére is rendre eszembe jut." (Drag)
"Amikor megjelent, számomra még mindig friss volt a generáció hangulata, húzása - és ez a játék végre olyan művészeti koncepcióval toldotta meg az U3-látványt, amit szerintem tanítani lehetne. A parkour, mint olyan, azóta sem érdekel, de egyedi FPS játékmechanikaként szerintem jobban működött, mint amire számítani lehetett. Egy üde színfolt a generáció palettáján." (Mcmacko)
Geometry Wars: Retro Evolved 2 - 2008 / Bizarre Creations
"Azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák ezt a játékot, ameddig egy játékos bulin el nem kezdtük négyen tolni. Csak kipróbáltuk egy kicsit. Valami 8 órán keresztül nyomtuk szinte megállás nélkül. Elképesztő nagy királyság volt. Ott és akkor kattantam rá mindörökre a Pacifist módra, ami az egyetlen, ahol lőni nem kell, viszont muszáj vagy felrobbantani kapukat, hogy így irtsd ki a sok kis villogó ellenfelet. Egy időben még olyan álmokat is dédelgettem, hogy én majd most jól felkerülök a világranglista elejére és megmutatom a tutit. Na, azóta is mutatom..." (Ghz)
Path of Exile - 2013 / Grinding Gear Games
"Ami egy szedett-vedett Diablo-klónként indult, az elmúlt néhány évben brutálisan kinőtte magát, és simán, lazán üldölgél az akció-RPG játékok trónján. Egyedi világa, elképesztően jól kialakított (és folyamatosan növekvő) legendás tárgykínálata, dinamikusan bővülő játékmenete és végjátéka egyszerűen lesöpör mindent, még a Diablo III-at is. Könnyedén. Már csak a teljesítményproblémákat kell kiküszöbölniük, és meglesz a Diablo II valódi Spirituális Utódja." (Oldern)
Colin McRae: Dirt 2 - 2009 / Codemasters
"Nem érdekel a Forma-1. Ahogy a foci sem. Sőt, úgy igazából egyetlen sport sem. A rali viszont kivétel, amiért főként a Dirtöt hibáztatom. A látvány, az irányítás és a hangulat szentháromsága itt úgy egymásra talált, hogy valami csoda folytán még belőlem is kipiszkálta a motorsport iránti lelkesedést, ami azóta is töretlen. Mocskosul jó, na." (Lothar)
"Off-road és stadion versenyek, a RallyCross vagy a Trailblazer sosem néztek még ennyire jól videójátékban, mint a DiRT 2-ben: itt még nincs túltolva a showtime elem, akadnak valódi kihívást megkívánó versenyek, és a körítésük sem utolsó. A Codemasters még mindig kiválóan ért a fizikához, azóta is az ő játékaik a legjobbak a témában (egyedül az időjáráseffekt az, ami hiányzik belőle)." (Stinger)
Dead Space 2 - 2011 / Visceral Games
"Bár hatalmas élmény volt az USG Ishimura felderítése is, számomra nagyban növelte az élvezeti szintet, hogy a folytatásban megismerhettem a korábban arc nélküli Isaac Clark-ot, akivel így máris sokkal inkább együttéreztem, ha bénázásom okán épp tőből tépték ki mindkét karját. Ugyanígy megkönnyítette a beleélhetőséget és egyúttal fokozta a rettegést a háttérvilág és a marker-szekta alaposabb kidolgozása. A sorozat alatt megélt legkomolyabb traumámat is ennek a résznek köszönhetem, mert az interaktív átvezetőbe csomagolt lézeres szemműtétnél majdnem otthagytam…" (Siklara)
Phoenix Wright: Ace Attorney - 2005 / Capcom
"Megmondom őszintén, sokáig sokáig fogalmam sem volt arról, hogy én valójában szeretem a kalandjátékokat, a Phoenix Wright: Ace Attorney azonban óriási szerencsére tudatosította ezt bennem. Libabőrös csavarok három játékon és tucatnyi ügyön keresztül, amiket szinte képtelenség különválasztani, de ha már választani kellett, én arra a részre tettem le a voksomat, amely elindított mindent." (Drag)
"Imádom a mai napig a klasszikus kalandjátékokat, de nem akarom magamnak behazudni, hogy bármit is léptek volna előre az elmúlt húsz évben. Mondjuk pont ezért klasszikusak. Ellenben ez a sorozat üditően friss - egészen addig, amíg a harmadik részben el nem kezdi róni a saját köreit. Persze ettől még zseniális, csak nem fogyasztható korlátlan mennyiségben." (Vega)
Halo 4 - 2012 / 343 Industries
"Valahogy bíztam benne, hogy a 343 Industries első, önálló Halo játéka nem fog elhasalni a Bungie-égisz után. Így is lett, a Halo 4 legnagyobb érdeme szerintem az, hogy mert újítani, és ezt kiválóan csinálta: nem csak az elbeszélésben, vagy a gameplay-ben, de a látványvilágon és az ellenfelek stílusán is meglátszik a változás. Ám a legnagyobb plusz mégiscsak az irány, amibe a sorozat elindult: egy mélyebb, kapcsolat-központú, érzelmekkel operáló Forerunner-saga felé, amely már igencsak időszerű volt az állandó Covenant-lövöldözés helyett." (Stinger)
Far Cry 3 - 2012 / Ubisoft Montreal
"Ha lekezelő akarnék lenni, azt mondanám, a Far Cry 3-at Vaas zseniális karaktere vitte el a hátán. És bár a kissé szokatlan világnézetű figura könnyűszerrel orozta el a műsort és tündökölt a rivaldafényben, a hatalmas szabadságot nyújtó sziget temérdek tennivalója azért gondoskodott róla, hogy addig is jól töltsük az időt, amíg újra összefutunk Mr. Montenegróval." (ne5h)
Brütal Legend - 2009 / Double Fine Productions
"Sokan prüszköltek rá az RTS-szekciók miatt, én viszont egy kiválóan játszható, érdekes és ezerszínű akció-kalandjátékot láttam a Brütal Legendben, amelynek elkészülte során az egyik kedvenc komédiásom és kedvenc játékfejlesztőm (íróm) kollaborált. A rockzene univerzumát ilyen tisztelettel, alázattal még soha nem dolgozák fel. Igazi örömzenélés, de áh, nem is értem, miért nem másoltam ide a tesztem utolsó két bekezdését..." (Mcmacko)
World of Warcraft: Wrath of the Lich King - 2008 / Blizzard Entertainment
"Míg a WoW: Burning Crusade volt az első kiegészítős MMO-élményem, a Wrath of the Lich King volt az a kiegészítő, amiben “félprofi” pályára léptem, tudatosan raidelve, iszonyat mennyiségű szabadidőt beáldozva ezért. Az élmény mindenképpen fergeteges volt - a WOTLK kihívásait, Ulduartól kezdve egészen Icecrown Citadelig a mai napig a legjobbnak tartom: nem embertelenül nehéz, de kellőképpen változatos, fantasztikus dizájn mellett. Ott kellett lenned, na." (Oldern)