Dark Souls III: The Ringed CityDLC

A tűz elhal, a világ magába roskad. Mielőtt azonban Lothric - ahogy most hívjuk éppen - végképp bezárná kapuit, a Dark Souls III még egy utolsó küldetésre szólítja hamvaikból felemelkedett hőseit. A The Ringed City nemcsak a harmadik rész, hanem a komplett Dark Souls-saga utolsó nagy kalandja, és mint ilyen, mindent belead, hogy méltó módon tegyen pontot egy hihetetlen jelenség végére. Egy hatalmas olvasztótégely, amely még egyszer, utoljára emlékeztet bennünket mindarra, amit szeretünk és gyűlölünk a Dark Souls-ban.

A The Ringed City búcsú a világtól. Világoktól, királyságoktól, nem véletlen ugyanis, hogy a harmadik rész utolsó helyszínéről, az önmagukba fordult idősíkok díszletéből nyílik a kapu ebbe az eldugott városba. Már az odavezető út sem rövid, az utolsó kardsuhintásig vagy varázsigéig vezető játékórák során pedig pláne jut mindenből egy kicsi: hangulatában, stílusában és témájában a The Ringed City a komplett franchise talán legváltozatosabb "epizódja", amely negyedóránként képes előhozni belőled valamilyen régi emléket. Szerencsére a hozzáadott érték sem marad el.

A The Ringed City búcsú a monumentalitástól. Még egyszer, utoljára lepillanthatunk a magasból, sokadszorra is elámulva azon, hogy a háttér és az alattunk elterülő ismeretlen ugyanúgy a játéktér maga. A The Ringed City a szokásosnál is kevésbé spórol a méretekkel, akár volumenében, akár mennyiségében vizsgáljuk azt: már az első percekben jelzi számodra egy hatásos jelenettel, hogy ez az út most tényleg messzire vezet. Nagyon messzire, hogy aztán a nap utolsó sugarai a nagy finálé előtt egyszer csak megvilágítsák az utat, amit odáig tettél. Stílusos, gyönyörű.

A The Ringed City búcsú a félelemtől. A rettegéstől, amit akkor érzel, amikor fogalmad sincs, mi vár a következő sarkon, a legutóbbi tábortűz azonban nagyon messze, flaskáid pedig jócskán kiapadtak már. Mindez persze nem több egyszerű trükknél, a Dark Souls hírhedt nehézsége ugyanis sokkal inkább a lélektanból, mintsem magából a játékból ered. Még mindig. Az ismeretlentől való félelemből, és abból, amikor úgy érzed, túl sokat veszíthetsz. Pedig ez még mindig csupán egy játék, csak könnyű olykor megfeledkezni róla - zárd ki a félelmet, és rögtön sokkal könnyebbé válik. Persze így sem lesz sétagalopp: a The Ringed City szerencsére merőkanállal adagolja a kihívást. A lehetetlentől azonban mérföldekre van - csupán arról van szó, hogy még mindig képes megijeszteni azzal, hogy új, eddig még nem látott helyzetekbe hajít, melyekből első pillantásra nem feltétlenül látod a kiutat.

A The Ringed City búcsú a győzelemtől. Attól a diadalittas érzéstől, ami lehetővé tette, hogy játékosok milliói hosszú éveken át kitartsanak a sorozat mellett. A DLC tele van új szörnyetegekkel, olyan ellenfelekkel, melyek nemcsak hátborzongatóak és veszedelmesek, de teljesen új helyzetekbe is hajítanak egyben - vagy csak ügyesen gondolják újra a korábban már látottakat. A főellenfélharcok pedig mit sem változtak: ezúttal négy is van belőlük, és most is akadnak köztük olyanok, melyek elsőre lehetetlennek tűnnek. Utólag pedig már csak mosolyogsz azon, hogy mennyire egyszerűek is valójában. Ettől működik az egész, közel tíz év után is: a diadal mámorító érzésétől, amikor olyan akadályokat győzöl le, melyek három, tíz vagy éppen ötven perccel korábban még legyőzhetetlennek tűntek.

A The Ringed City búcsú a felfedezéstől. A zseniális pályadizájntól, amely még egyszer, utoljára villant egy nagyot. Ennyi játék és ennyi helyszín után persze már nehéz újat mutatni, ám a gyönyörűen összeszőtt helyszínek, a titkos helyiségek és a folyamatos döntési lehetőségek most is nagyon izgalmassá teszik a felfedezést. Megtalálni a következő tábortüzet, egy rövidítést vagy éppen egy gondosan elrejtett kincset éppen akkora megkönnyebbülés tud lenni, mint amikor legyőzöl egy komolyabb ellenfelet.

A The Ringed City búcsú a Dark Souls-tól. Az egyik legjobb dologtól, ami a videojátékokkal történhetett az elmúlt tíz évben. Nincs benne semmi igazán új, ugyanakkor mégis benne van minden, aminek benne kell lennie. Egy hatalmas olvasztótégely, amely még egyszer, utoljára emlékeztet bennünket mindarra, amit szeretünk és gyűlölünk a Dark Souls-ban.