Dragon Quest Heroes IITeszt

Rögtön egy vallomással kell kezdenem: nem ismertem ezelőtt a Dragon Quest sorozatot. Illetve, hallani hallottam róla, de szerencsém még egyik részéhez sem volt sajnos. Így előre elnézést kell kérnem azoktól a hardcore rajongóktól, akik egy mély, kikacsintásokkal teli DQ-mellékág elemzésre számítanak. Nekik annyit üzennék, hogy olvasás helyett szépen vegyék meg a játékot - tuti, hogy nem fogják megbánni.

Aki pontosan úgy volt ezzel a Heroes-folytatással mint én, hogy hirtelenjében azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák, azoknak röviden összefoglalnám, hogy miről is van szó. Mész és ütsz. Sokat és rengeteg ellenfél ellen, mint a 100 éves Dynasty Warriors sorozatban, aminek ugye már rengeteg inkarnációját megéltük a különböző franchise-oknak köszönhetően. Az alapvető csavar itt magából az eredeti DQ sorozat stílusából következik, ugyanis a fejlesztők megpróbálták az egészet egy kicsit JRPG keretek közé terelni. Azaz, vannak jó arc hős-karakterek és az egész musou darabolást egy érdekes történet vezeti fel. A koncepció az esetek nagy részében működik, a probléma azzal van, hogy ennek a furcsa fúziónak köszönhetően, azok sem kapják meg amit szeretnének akik egy vérbeli rpg-re áhítoznak és azokat is zavarni fogja a harcot meg-meg törő, mászkálós „töltelék” küldetések, akik mennének már vissza a rétre gyakni. De ettől függetlenül van az egésznek egy magával ragadó bája ami hamar behúzza az embert. Aki ettől bővebben szeretne tájékozódni a játék alapjairól, az olvassa el mackó kollégám tesztjét az első epizódról, abban elég sok minden el lett magyarázva, ami a folytatásra is igaz.

Apropó gyakás. Ebből a szempontból sem fogok tudni újat mondani azoknak, akik ismerték a sorozat bármelyik elődjét. Tudunk ütni, kicsit és nagyot, ezeket lehet atom brutál kombókba fűzni és ha egy adott csatában ez már kevés lenne, akkor el lőhetjük a különböző speciális képességeinket, illetve adott esetben varázslatainkat. Ugyanúgy, mint minden hasonló játékban itt is különböző kasztokba tartoznak a szereplők, akik az adott képességeikhez tartozó szerepet töltik majd be a csapatunkban. Harc közben amúgy szabadon lehet ugrálni közöttük, így nem kell ragaszkodni a két főhőshöz. Akik ugyan alapból a harcosok rendjébe tartoznak de később a történet folyamán elsajátítják majd a kaszt váltás képességét és onnantól lesz igazán változatos a harc velük. Szabadon tudunk majd váltogatni a lehetőségek között és ennek köszönhetően más harcstílusokat és fegyvereket is ki tudunk majd próbálni. Az inventory amúgy teljesen olyan, mint egy japán szerepjátékban, rendesen kapjuk/vesszük a különböző fegyvereket, páncélokat, felszereléseket, amiket szabadon aggathatunk a karaktereinkre, attól függően, hogy milyen irányba szeretnénk őket fejleszteni.

Az egyik legérdekesebb és legviccesebb „képességünk” a levert ellenfelekből kipotyogó medálok felszedegetése, amik igazából arra jók, hogy az elhullott szörnyet vagy egy csapás erejéig, vagy hosszabb időre megidézzük harc közben. Illetve ott a harmadik verzió, ami igazából a legjobb, amikor mi magunk tudunk egy rövidebb időre átváltozni az adott lénnyé és annak minden képességével rendet vágni a csatamezőn. Stratégiai szempontból is számít, hogy mikor mit veszünk fel és használnunk el, mert a keményebb „nevesített” boss-ok ellen minden segítségre szükségünk lesz. A folytatás amúgy próbál a küldetésrendszeren is rétegelni egy picit, valamint nyitottabb tereket kínál.

Muszáj még megemlítenem a látványt is, ami egészen fantasztikus. A nagy terepekhez és a rengeteg ellenfélhez képest is csak igen ritkán találkoztam számottevő framerate leeséssel és mind a vizuális stílus, mind pedig a megvalósítás igazán pazar lett! Engem főleg az új Zeldára emlékeztetett, a hatalmas világgal, a kicsit mesés, rajzfilmes megvalósítással és az élénk színekkel. Teljesen élvezetes csak simán bóklászni a nagy területeken, igaz ugyan, hogy sok mindennel nem fogunk összeakadni. És pontosan ez az, amivel a fejlesztők ügyesen csaltak. Konkrétan, hogy bizony néhány helyszín eléggé üresnek hat. A finomságok mellett sajnos néhány a játék zsáneréből adódó problémán is túl kell magát tennie az embernek; a kamera rengeteg ellenfél között néha hajlamos figyelmen kívül hagyni az igényeinket, valamint a folyamatos gombpürésítő nyomkodást sem mindenkinek veszi be a gyomra.

Az egyszemélyes élmény értékei mellett a második rész nagy újdonsága az online multiplayer, azaz immáron 3 másik dudával is belevághatunk a gyilokba. Lehetőségünk van a story küldetéseket, vagy speciális labirintusokat tolni, ahol alapanyagokat tudunk szerezni. Üdvözlendő újdonság ez a co-op játékmód (a kissé béna lobbiszervezés ellenére is), biztos vagyok benne, hogy sok rajongó örül annak, hogy végre lehet együtt, vállvetve harcolni.

Az biztos, hogy a sorozat rajongóinak nem lesz okuk a panaszra, ha el tudnak vonatkoztatni attól, hogy nem egy lassú folyású JRPG-t kapnak, hanem egy sokkal gyorsabb reflexekre építő akció-kaland vár rájuk. /Természetesen az első "Heroes" epizód rajongói itt is előnyt élveznek./ A laikus kollégáknak és a Warriors sorozat rajongóinak is csak ajánlani tudom a Sárkány Kaland Hősei Kettőt: az első csoportnak ez egy tökéletes stílus-ismerkedős játék, az utóbbi csoportnak meg azért, mert ha eddig nem unták meg az agyatlan csépelést, akkor most sem fogják. A végére egy slusszpoén: a játék PS Vitától kezdve Switchen át PC-re is megjelenik, így csak az XO tulajok maradnak ki a hősies hentelésből.