MXGP3Teszt

Van a Milestone nevezetű középerős fejlesztőcsapatnak egy MXGP sorozata, amely - mint a neve is mutatja - a nagybetűs Motorcross Élmény videojátékosításáért felelne. Sajnos ez a széria azonban messze van attól, ami igazán minőségi megvalósításnak szoktunk nevezni. De mivel nem sok alternatíva van (az ex-THQ csapat próbálkozásait is nehéz meleg szívvel ajánlani), ezért aki MX játékkal szeretne játszani, az kénytelen behódolni és az olaszok sorozatánál megmaradni. A kurrens epizód jó pár frissítést beígért a játékosoknak, melyek egy része jól működik, máshol azért még bőven akadna tér szépülésre. De lássuk, milyen ígéretekkel érkeztek a milánói fejlesztők.

Első és legfontosabb: az MXGP sorozat egy komplett motorcserén van túl. Ez nem csak a látványra, de ugye eleve a fizikai modell felépítésére is nagy kihatással van. Az U4 motor természetesen univerzális svájcibicska, így mondhatni értő kezekben egy motocross játékot is elhajt. Ami jó: a játék látványa egyáltalán nem rossz (mondhatni erős közepes), a sárdagasztás és a fizika apró furcsaságai ellenére is látványosan fejlődött az elődökhöz képest. Azaz, a nyomvonalak nagyobb hatással vannak a járművekre, mint korábban, a scrubbolás mintha természetesebben jönne - és talán a gravitáció ereje is hihetőbb, valószerűbb. Az MXGP egyik legélvezetesebb része a nyomvályúkkal való trükközés, taktikázás - ez a rész erősebb, mint valaha. Ha pedig elszámoljuk magunkat a terepen, még mindig ott van a Forzából átvett visszatekerés lehetősége. A motor a dinamikus időjárást is lehetővé teszi, amely a fizikára is rányomja a bélyegét - mi több az addigi ritmusból is kilökhet minket. Ezek olyan újítások, amelyek frankó pillanatokként maradnak meg az emlékezetünkben. Sőt, a mai napig jól veszi ki magát a tisztességesen kidolgozott licenszelési oldal is, amely a valós 2016-os szezonhoz kötődő szálakat erősíti. A klasszikus karriermód mellett van hétvégi verseny, sőt még a Monster Energy FIM Motocross of Nations sorozat sem maradt ki a felhozatalból, ahol különböző nációk feszülnek egymásnak. Az állítgatós lehetőségek is meglepően széles spektrumú lehetőségeket tartogatnak, így ha pusztán ezeket a pontokat nézzük, tényleg az MXGP3 az idei év definitív motocross játéka.

Csak sajnos 2017 videojátékos mércéjében a leszállított csomag többi szempontja alapos lemaradásban van. A grafika hiába használja korunk egyik legtöbbet alkalmazott, legjobban kiismert motorját, a textúrák úgy poppolnak a szemünk elé, mintha egy korai Unreal 3-as erőlködést indítottunk volna. A grafikai fejlődés a pályadesign elemeinek funkcionalitását nem tudta követni. Azaz hiába van a pálya széle mindenféle dísszel teleszórva, ha leszaladunk a sárról akkor a motoros-pályaelem kontaktusból a legváltozatosabb kabaréjelenetek születnek. (A puha visszapattanástól kezdve az „Inkább visszateszünk a pályára, mintsem lekezeljük, hogy a táblák közé érve mi lesz a motorossal” jelenetekig bezárólag.) A játék designerei nem vették a fáradságot, hogy egy épkézláb tutorialt összepattintsanak, így ha valaki nem feszül rá a flow öntevékeny megértésére, annak sokáig kínszenvedés lesz a játékkal töltött betanuló időszak. De utána is akad mindenféle lelombozó tényező. Az MX2-től MXGP-ig tartó kampányszervezés száraz, akár a hatnapos kifli, de mindenféle különösebb izgalomtól mentes a többi játékmód is. Bár a GUI grafikai elemei látványosak, a feliratok olyan aprók, hogy komolyan közel kellett ülnöm egyszer-kétszer a tévé elé, hogy lássam, mit akar a játék kommunikálni felém. A zene pedig olyan elektronikus zagyvaság, amivel két perc alatt ki lehet hajtani az erkélyre, onnan pedig egyenes ívben a földszinti aszfaltra. Melyik játékban legyen dögös, izgalmas soundtrack, ha nem egy MX-es veretésben?

Persze érthető a dolgok mögötti indok: a Milestone továbbra sem EA vagy 2K színvonalú büdzsével dolgozza fel a licenszjátékait. Ez még nem is lenne baj, de akkor a játékot lőjük be egy kicsit alacsonyabb árszintre. A Steames és random konzolboltos árakat tekintve egy picit szerényebb árazással jobban érezném az MXGP3 pozícióját a jelenlegi piacon. A jelenlegi cédulával bizony a felső ligákban akar versenyezni a játék.

Miközben az MXGP3-al játszik az ember, sokszor eszébe juthat: ettől jóval jobbat, szebbet is tudna ez a műfaj. Vannak netszerte elégedett játékosok, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokan élvezettel rongyolnak végig majd a 18 hivatalos nyomvonal sárfürdőin. Részeit tekintve lassan összeáll a sorozat, a fejlesztők történelmét nézve pedig fejlődőképes ívet járunk be. Ám a végeredmény még mindig messze van azoktól az elvárásoktól, amit korunk vezető fejlesztőcsapatai támasztanak a saját sportjátékaikkal szemben. A közönség felé pedig halkan jelezném: ne dugjuk homok alá a fejünket, ne örüljünk „annak, ami van” és ne elégedjünk meg ennyivel! Ez a sportág, ez a különlegesen őrült versenystílus ennél sokkal többet is mutathatna, nagyobb mókafaktorral is bírhatna, és nem mellesleg sokkal többet is érdemelne!