Battle Chasers: NightwarTeszt

2015-ben nem volt különösebben meglepő, hogy a készülő Battle Chasers: Nightwar majd egymillió dollárt kalapozott össze a Kickstarter-kampányban. A siker okai korántsem az ezredfordulós képregényes előzményben, de még csak nem is a készítők előéletében keresendők (mint sok más hasonló esetben), sokkal inkább abban, hogy a játék valami elképesztően vonzó és letisztult képi világgal rendelkezett már akkor is, ráadásul mindent, de tényleg mindent bele szándékoztak tenni, ami valaha szerepjátékokban működött, erre pedig a szó szoros értelmében vevő volt a megszólított réteg. Azóta eltelt két év, a játék - immár a THQ Nordic asszisztálásával - párhuzamosan több platformra is megjelent és tényleg érdemelne egy teljes fejezetet a szerepjátékok nagykönyvében.

Na nem azért, mintha ez lenne az év rpg-je, sokkal inkább azért, mert a készítők sorra vették az elmúlt évtized szerepjátékos mechanikáit és felhasználtak mindent, amit csak találtak. Teljesen mindegy, hogy japán vagy nyugati, egyjátékos vagy mmo szerepjátékról van szó, akció vagy körökre osztott rpg-ről, metroidvaniáról vagy mobilos free-to-play címről, ami felhasználható volt, az mérnöki precizitással került bele a végső termékbe. Bár a körökre osztott csaták a japán iskolát idézik, van itt craftolás, pecázás, kisebb túlzással procedurálisan generált és több nehézségen is újrajátszható labirintusok, skillek, ability-k és perkök, vadászatok, upgrade-ek és még rengeteg olyan elem, aminek a megnyílása pontosan úgy és olyan ütemben van adagolva, ahogy azt tanítják.

De akárhonnan vizsgáljuk a Battle Chaserst, a fő behúzó erő mégiscsak a képi világa lesz. Habár a kezelőfelülete néha kuszának tűnik, alig van olyan terület, ahol ne világbajnok vizuális megoldásokkal találkoznánk. A festett, bejárható világtérkép pont annyira telitalálat, mint a rendkívül egyedi és hangulatos helyszínek, a szereplők és a stílusos ellenfelek, az ízléses effektek és az élettel teli színek. Hogy ez önmagában csak egy üres keret? Bizony az, de nem akármilyen, az első néhány órában ugyanis folyamatosan az állunkat fogjuk keresgélni és rácsodálkozunk arra, hogy a külcsín mellett mennyire profi az új játékelemek adagolása is.

Aztán idővel szépen lassan kezdenek kiütközni a hiányosságok. A körökre osztott harcrendszer bántóan repetitívvé válik, és ez azért gond, mert feladványok és valódi felfedezés helyett ez tölti ki a játék kilencven százalékát. Kipróbálunk több képességet, csapatösszeállítást, kombókat, de végül mégis találunk egy-két működő módszert, amit már csukott szemmel fogunk minden második ellenfélnek bevinni, mindig ugyanabban a sorrendben. Megjelenésekor az összképet erősen rontotta a rossz játékegyensúly is, nem az volt a probléma, hogy túl nehezek voltak a csaták, hanem az, hogy óriási tüskék rondítottak bele a nehézségbe. Ezek mostanra úgy-ahogy el lettek simítva, de a grindolás természetesen maradt és már középtávon is a kelleténél több monotonitást visz a játékba. Hiába jön még a sokadik órában is be egy-egy új elem, a harminc óra második fele már lejtmenet.

Érdekes, hogy még egy terület van, ahol a Battle Chasers a vártnál sokkal rosszabbul teljesít, ez pedig a történetmesélés. Maga a környezet és a karakterek természetesen már önmagukban "beszédesek", de itt meg is áll a dolog: néhány mondatos párbeszédekből és sok írott feljegyzésből áll össze az alapvetően közepes sztori. Óriási lehetőségek maradnak kiaknázatlanul a vizualitásban, amit nem tud a történet kellően támogatni és ezért hiába minden fantasztikusan kinéző helyszín vagy ellenfél, az egész nem áll össze és nincs, ami a repetitív csatákat kiegyensúlyozza.

via GIPHY

A fentiek ellenére tényleg tankönyvi játék a Battle Chasers, talán túlzottan is az, már-már hihetetlen profizmussal összerakva. Csak pont a spontaneitás hiányzik belőle egy kicsit, az, hogy merjen néha valami váratlant húzni és ne szintlépésről szintlépésre, helyszínről helyszínre éljünk benne, hanem legyen valami, ami bent is tart. Mert ritkán találkozni olyan címmel, ami ennyire könnyen beránt bárkit, aki találkozik vele, de az érdeklődés fenntartása már nem mindig sikerül. Ha az év egyik legdekoratívabb, legjobb zenéivel megáldott és legprecízebben összerakott szerepjátékával akarsz játszani, próbáld ki, érdemes. Viszont készülj fel, amikor el kellene kezdenie mélyülni, pont akkor válik egy kissé sekélyessé.

***Battle Chasers: Nightwar | Platform: PC (tesztelt), PS4, Xbox One

Kiadó: THQ Nordic | Fejlesztő: Airship Syndicate***