MulakaTeszt

Hajlamosak vagyunk más szemmel tekinteni az indie játékokra mint háromás társaikra, pedig a céljuk egy és ugyanaz: a nagyérdemű közönség színvonalas szórakoztatása. Persze az indie fejlesztők más irányból közelítik meg ezt a szent célt: olyan stílusokkal, olyan megoldásokkal rukkolnak elő, amivel a háromás kollegák gazdái manapság nem kockáztathatnak. Kis pénz - kis foci, ez sajnos ebben az iparban is örökérvényű mondat, márpedig az indie stúdiók kis pénzből gazdálkodnak, ennek áldatlan hatása pedig a produktumon is látszik. Hol van az határ, ahol még azt mondjuk: ennek vagy annak az építőelemnek a kidolgozatlansága tolerálható valami más árán? Nyilván ez egy erősen szubjektív fejezet ebben a történetben, de fontos ezen egy picit elmerengeni mielőtt boncasztalra küldjük a Lienzo Games Mulaka-ját.

Inverz rubeolás főhősünk pucsít a festői táj előtt

A csapat legfőbb motivációja az volt, hogy az észak-mexikói Tarahumara törzs folklórját egy videojátékban örökítsék meg. Nem egyedi eset ez: pár éve hasonló küldetést vállalt magára a Never Alone az alaszkai hagyományőrzés apropóján, bár túl sok párhuzamost ezen kívül nem húzhatunk a két történetben. A Mulaka egy 3 dimenziós akció-kaland játék kíván lenni, a szép nagy nyílt pályákkal és hack & slash szerű harccal. A cél a pályákon elrejtett három darab kristály felkutatása, majd az ezt követően felbukkanó főellenfél bájos elagyabugyálása. Mindez történik egy sivatagos (naná, hisz mexikói!) stílusosan lowpoly környezetben, stílustalanul méglowpolybb NPC-kkel/ellenségekkel és kissé fantáziátlan feladványokkal.

Egyik segítőnk, egy lelkes (és kíméletlenül őszinte) sivatagi fácán

A gond ott kezdődik, amikor azt gondolják a készítők, hogy a stílusosan lowpoly önmagában is van annyira stílusos, hogy finomítások nélkül is megállja a helyét. Ennek köszönhetően a látványvilág erősen kétarcú: a nagy totálok, messzibe merengések látványosan festenek, ellenben mindez Mulaka közvetlen közelében gyakran kiábrándítóan hat. Aztán amikor összefutunk az első ellenfelekkel, akkor jön a következő pofon - no, már nem feltétlenül az ellenféltől, hanem attól, hogy a kezdetekben nemeziseink csoportját válogatott harci görögdinnyék és rinocérosz méretű és ormányú katicabogarak (bikaviadalosat kell játszanod vele, majd elesik és megmutatja a fehér rokolyáját) - későbbiekben beazonosíthatatlan embernagyságú sáskanoidok (sáska-humanoid, keviny™) és kolosszálisra cigiztetett békák alkotják. És hidd el, kedves barátom, egyik se szép.

Hősünk ellenfele egy megelevenedett óriási görögdinnye. Yummie!

De még ha ez lenne az egyetlen gubanc: harcolni se jó velük. Mert hogy a harc annyira súlytalan, stílustalan, rendszertelen, hogy olyat még kód nem hordott magában. Muláka az egyetlen kis ki-a-zsákból-botocskájával egy igazi rohadt harci gépezet, szerencsétlen torzszülöttjeinknek egyetlen esélye, ha túlerőben támadnak - de akkor meg Muláka előrántja a „most végetek rüszük” támadását és mindenkinek annyi. Cserébe a boss-ok odacsapnak megfelelően, aztán megpróbálnád gyógyítani magad, de az meg egy legalább öt másodperces esőtánc, amit ha egy pofon megszakít, akkor nem hogy növeltük a hápét, de még kevesebb is lett… Bajos ez.

Muláka itt épp gyanútlanul megfürdik a gyilkos sokszög-pocsolyában

Mint ahogy az optimalizálás is: az, hogy a játék bogaras, az kedves kis méltatás. A különféle felületekbe történő beragadás egyáltalán nem ritka, de mondjuk olyannal se találkoztam mostanában, hogy a játék visszadob a dashboard-ra egy kifagyás következtében… Ezek mellett sajnos az egész produktumot végigkísér(t)i a konstans igénytelenség szelleme - és ez nem hiszem, hogy a Tarahumara jegyzetekből emelték át. Az, hogy szaladok a sivatagban és láthatatlan falaknak ütközök, az hogy próbálok átugrani egyik platformról a másikra és Newton tehetetlenségi törvénye hirtelen majomürülékké változik…

Jézus után szabadon: Muláka most sajátította el a vízenjárás skillt - egy bugnak köszönhetően.

…ezek olyan dolgok, amik megmagyarázhatóak és tolerálhatóak azáltal, hogy tudatában vagyunk annak, hogy ez egy indie játék, ez egy kisköltségvetésű játék. Ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Az elvitathatatlan érték, amit közvetít, az egy népcsoport legendája. Az, hogy ezt egy videojátékban mesélték el, merész és bátor dolog ami abszolút respektálandó. Emellett sajnos a kivitelezés erősen felemás, szóval ha ennek ellenére úgy döntesz, hogy belevágsz, ennek tudatában tedd ezt.

***Mulaka | Platform: PC, Switch (tesztelt), PS4, One

Kiadó / Fejlesztő: Lienzo | Megjelenés: március 01.***