TacomaTeszt

A Gone Home készítőinek tavaly nyáron PC-re és Xbox One-ra megjelent sci-fi narratív kalandjátéka, a hasonló jellegű, ám családi ház helyett egy űrállomáson játszódó Tacoma idén tavasszal megérkezett PS4-re is, mi pedig 2-5 óra alatt a végére járhatunk, mi történt a Hold körül keringő, elhagyatott Tacoma űrállomáson.

2088-ban járunk, és miután a tulajdonos Venturis cég tulajdonában álló űrállomáson dolgozó hatfős személyzet egy rejtélyes baleset miatt evakuálni kényszerült, a cég a játékos által irányított Amy Ferriert küldi a helyszínre, hogy kiderítse, mi áll a történtek hátterében, és hogy begyűjtse az állomást irányító mesterséges intelligenciát, Odint. A Venturis állomáson működő megfigyelő rendszere 3D-s AR felvételeket készített a személyzet tagjainak fedélzeten töltött mindennapjairól, és ezekhez adott hozzáférést Amynek. Ez adja a játékmenet legérdekesebb mechanikáját, és a gyakorlatban annyit jelent, hogy a központi hubból az állomás egy-egy részét átvizsgálva ezeket lejátszhatjuk, megállíthatjuk és akárhányszor visszajátszhatjuk. Erre azért is van szükség, mert hat ember ritkán tartózkodik egy helyen, így azonban lehetőségünk van végignézni, illetve hallgatni az összes szobában párhuzamosan lejátszódó jelenetet és párbeszédet, illetve ha valaki épp megnyitja a számítógépét, a levelezését és chat előzményeit is megpróbálhatjuk helyreállítani.

Mindezekből egyre jobban kirajzolódik a számunkra csak arc nélküli, egyszínű és áttetsző sziluettként megjelenő emberek személyisége és a köztük lévő viszony, kidolgozottságuk és a szinkronszínészek hiteles alakításai miatt a történet végére pedig megismerjük és megkedveljük őket annyira, hogy rájuk emlékezzünk leginkább az egész nyomozósdiból. Kár, hogy őszintén aggódni sosem tudunk a sorsukért, mivel a játék kicsit abszurd módon előre lelövi a poént, és kezdettől fogva tudjuk, hogy sikeresen megmenekültek, ami elég nagy öngól, még ha a fő csavar csak részben kapcsolatos is velük. Az események kibontakozását kívülállóként végig az ő szemszögükből élhetjük át utólagosan, mindössze pár nappal azok megtörténte után, miközben azért régebbi felvételeken keresztül bepillantást nyerünk a katasztrófa előtti, dolgos és idilli mindennapjaikba is. A Gone Home-hoz hasonlóan bejutunk mindegyikük szobájába, pontosabban kabinjába is, áttúrhatjuk a személyes holmijukat és némi utánajárással (kódok és kulcsok megszerzésével) ilyen-olyan titkaikra is fényt deríthetünk.

A Tacoma étkezője Rebecca Mock tervrajzán, illetve a játékban.

Habár a Gone Home - elsősorban a rosszul belőtt ár-érték arány miatt - némiképp megosztotta a szerkesztőséget, azt el kell ismerni, hogy világépítésben a Fullbright már akkor nagyon jó volt, és második játékuk gerincét is leginkább ez adja, hiszen sétaszimulátor révén a Tacoma a címadó helyszínt is maximálisan felhasználja a történet szavak nélküli közvetítéséhez. Akárcsak a Gone Home-ban, itt is meg lehet fogni és jó alaposan meg lehet nézni szinte valamennyi tárgyat, amelynek sokszor ugyan nincs különösebb értelme, de egy újságban félig kitöltött keresztrejtvényből vagy pár sarokba dobott noteszbe firkantott gondolatból is érdekes dolgok rajzolódnak ki. Emellé jön a már említett AR felvételek és személyes desktopok átbogarászása, ami egyébként eleinte igényel némi beleszokást, de alapvetően nagyon egyszerű, mégis kellemesen felrázza a máshonnan már untig ismert tárgymanipulálást.

Maga az űrállomás kívül-belül lenyűgözően fest és nagyon hangulatos, hogy az állandóan mozgásban lévő gyűrűiről olykor beszűrődik a fény az ablakon, az egyes modulok és azokon belüli helyiségek pedig úgy lettek kialakítva, hogy az díszlet helyett egy valóban működő és belakott helyszínnek hasson. Az egy-egy funkcióra specializálódott modulok mindegyikében megjelennek mindenféle kényelmi vagy gyakorlati célt szolgáló elemek, amik megkönnyítik a hosszabb ideig űrben töltött életet, például a növények szinte mindenütt jelen vannak. A műfaj kedvelőit, így engem is lenyűgöznek ezek a részletek és ezeknek hála a végigjátszás viszonylag rövid idejére teljesen be tudott szippantani ez a mikrokozmosz. A történet háttérben lassan felépülő fő fonala az olyan alaposan körüljárt toposzok mellett, mint például egy mesterséges intelligencia személyiségi jogai, vagy az egyén és a profitot minden elé helyező óriásvállalat érdekellentétei, meglepően sötét témákat is érint, viszont az alighanem ihletül szolgáló sci-fi irodalommal ellentétben kifejezetten bizakodó végkicsengésű.

A Tacoma űrállomás Rebecca Mock tervrajzán.

A játék 2-5 órára becsült hossza annak függvényében változik, hogy mennyire ássuk bele magunkat a részletekbe, és bár én kifejezetten kényszeres vagyok ilyen tekintetben, első alkalommal nem sikerült mindent megtalálnom, márpedig ezek az apró adalékok sokszor hozzátesznek az összképhez is. Vannak persze jópofa apróságok is, például az egyik achievement/trophy akkor nyílik meg, ha az állomás különböző pontjain alvó összes macskát megtaláljuk, akit pedig igazán érdekel minden részlet, most már a Fullbright csapatának kétórás fejlesztői kommentárját is meghallgathatja, ami korábban nem volt a játék része. Újrajátszani nem igazán érdemes, hacsak ezek vagy a kihagyott titkok miatt nem, és mivel minden interaktivitás ellenére egy roppant lineáris cselekmény viszonylag passzív résztvevői vagyunk, megint lehetne vitázni, hogy a Tacoma pszeudo-játék-e, ugyanakkor a Gone Home legnagyobb hiányosságai közül párat orvosolt. A helyszín ezúttal kétségkívül látványos, a többrétegű narratíva izgalmas, és a minimalista játékmenetet feldobó AR-felvételek révén félig-meddig jelen lévő szereplők megelevenedő jelenetei hatásos ellentétet képeznek az egyébként néma és kihalt folyosókkal.

Bár terjedelmét tekintve a Tacoma is inkább desszert, semmint lakoma (elnézést), és a stúdió előző játékához hasonlóan nem forradalmasítja a videojátékok történetmesélését, nagy gonddal felépített világa és szokatlan módon megelevenedő karakterei révén mégis a műfaj teljes értékű tagjai közé tartozik. Egy űrszappanoperába oltott detektívregény a Gone Home családi drámájánál több izgalmat tartogató témákkal és jobban belőtt árcédulával, amely ugyan lábon lövi magát az egyik fő rejtély szándékos leleplezésével, sci-fi kedvelőknek mégis kifejezetten ajánlott egyestés kaland.

***Tacoma | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One

Kiadó: Fullbright | Fejlesztő: Fullbright

Megjelenés: 2018. május 8. (PS4) | Ár: 5.990 Ft (PSN)***