Sushi Strikers: Way of the SushidoTeszt

Mi történik, ha a világon eluralkodik a szusi-krízis, az emberek kedvenc eledele csak a hatalmilag kiválasztottak jussa lesz, a pórnép pedig csak áhítozik a mennyei eledel iránt. Természetesen megjelennek a lázadók, és még a szusi-őrzők is a felszabadítók pártjára állnak.

Kellően elrugaszkodott és őrült felütés? Hja, kérem - a Sushi Striker nem kispályázik, amikor bohókás anime marhulást kell az asztalra tenni. Illetőleg a Nintendo képernyőkre; a Way of the Sushido alcímmel érkező játék ugyanis 3DS-re, valamint Switchre is megjelent, a Nintisek nagy örömére.

A fenti mondat nem csak üres lózung - a Switchen tesztelt Szusicsapás ugyanis remek kis játék lett, amelyet kellően innovatív akció-puzzle játékmenettel wasabizott össze az indieszero tapasztalt kis csapata. A játékmenet központi eleme a szusiharc, ahol futószalagon érkező szusitálakat kell megfeleltetett típusaik szerint összeláncolni, majd az így összekombózott (azaz a lezabált) tányérokat az ellenfélre suhinthatjuk, ezzel csökkentve azok életerejét. Észnél kell lenni, a tempó nem a csigáknak lett kitalálva, ráadásul vannak speciális stratégiák, buffok/debuffok, powerup szerű módosítók, és a kalandunk során szusi-őrzők is hozzánk csapódhatnak, akiket Pokémonok módjára gyűjtögethetünk.

Ezt a sok zagyvaságot vidám anime-átvezetőkkel, és visual novelekre jellemző narratív szakaszokkal dobják fel a készítők. Ráadásul a nehezedési görbe fokozatos, az egésznek van egy kifejezetten kellemes húzása, a játék pedig sokáig dobálja az emberre a horgokat, így a 150 pálya teljesítése eleinte tartalmas és mókás kihívásnak tűnhet. A játék legnagyobb hibája, hogy a mechanika egy single kampányt nehezen tölt meg önismétlés nélkül, ráadásul a japán mesékből szokásos húzzuk-nyújtjuk történetmesélés is bejön a képbe.

A kétféle irányítás közül mind a tapicskolósnak, mind a gombnyomkodósnak megvan a maga előnye. Az ujjunkal történő vezérlés értelemszerűen fokozza az immerziót. Megvan abban a dög, amikor az ujjunkkal pöccintjük rá az ellenfélre a tornyosuló tányérhegyeket. A gombos irányítás viszont a nehezebb harcoknál (a cikkirónak legalábbis) picit pontosabbnak, bár kevéssé dinamikusnak tűnt. Apropó, Switchen van helyi és online multi is, így erre sem lehet kifogásunk.

Jóféle kis mulatság a Sushi Striker - simán ajánlható szélesebb közönségnek is. Két dolog miatt vagyunk vele szigorúak. Egy: a fentebb említett hosszabb távú tányérhajigálás közben az ember rá-rákíván egy kis pihenőre. Kettő: a jelenlegi ára súlyos túlzás, nagyjából a feléért kellene árulni a Szusivillantókat.