Fist of the North Star: Lost ParadiseTeszt

Manapság újra divatba jöttek a legendás klasszikus animekből készült játékok, aminek hála olyan címekkel játszhatnak a japán animációért rajongó játékosok, mint JoJo's Bizarre Adventure és mostani tesztalanyunk, a Yakuza szériából vastagon merítő Fist of North Star: Lost Paradise.

A megszokott verekedős adaptációkkal ellentétben itt egy Yakuza-átiratot kapunk Fist of the North Star fazonnal. Akik kipróbálták már a nyugaton is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Yakuza játékok valamelyikét, itt se lesznek elveszve, a Lost Paradise a Yakuza Kiwami rendszerét és grafikai motorját használja, lényegében a Yakuza anime változatának is lehetne mondani.

A világról annyit kell tudni, hogy a bonyodalom Kenshiro, a Hokuto Shinken örököse körül forog, ami a létező legerősebb harcművészet. Ez a stílus nyomáspontokat használva szétrobbantja az ellenséget, csak úgy szimplán, ahogy egy animétől elvárja az ember. A harmadik világháború atombombái miatt haldoklik a világ, élelmet és vizet alig lehet találni - a káosz és a dzsungel törvénye uralkodik. Ebben a békésnek nagyon nem nevezhető korban szükség van egy megmentőre...vagy egy uralkodóra.

A játék egy "mi lenne, ha" felütés az eredeti történettel keverve, így a rajongóknak is lesz benne újdonság. Hiányzik belőle pár fontos karakter, az eredeti események is máshogy alakulnak, de ötletesen van megoldva az új forgatókönyv. A főszál teljesítése nagyjából 20 órát vehet igénybe, de a mellékküldetésekkel és felfedezéssel együtt simán bele lehet ölni 40-50 órát is a produktumba.

A kezdés kicsit zavaros lehet annak, aki most ismerkedik ezzel a világgal, mivel a tutorial egyből az anime első arcjának főellensége ellen dob be minket, ami egy ikonikus harc. Aki mégsem ismerné ezt a jelenetet, annak később visszaemlékezésekkel elmesélik Yuria és Shin esetét. Ezután utunk a játék kedvéért megálmodott csoda városba, Édenbe vezet, ahol van elektromosság és víz, valamint szerelmünk, Yuria nyomai is arra vezetnek. A játék nagy részét itt fogjuk eltölteni, Kamurocho-hoz (Yakuza) hasonlóan. Persze igazi csodák nem léteznek, később ki is derül milyen célt szolgál igazából ez a város...

A tartalmas történet beindulása után itt tudunk felvenni mellékküldetéseket (amik száma megközelíti a 100-at), mellékutcákban verekedni a punkokkal vagy harcolhatunk a Colosseumban, managerkedhetünk egy éjszakai bárban, klinikán gyógyíthatunk betegeket, fejvadászok lehetünk, mehetünk étterembe, vásárolhatunk mindenfélét, ami a túléléshez szükséges. Örömkönnyekkel küszködve játszottam, mennyire illik ez az egész forgatag az eredeti anime hangulatához.

Természetesen nem lehet igazi Mad Max szerű poszt apokalipszis egy sivatagi autókázós rész nélkül, ahol minden percben egy ellenséges banda ront nekünk. Itt már szomorúság miatt jöttek a könnyek, a sivatagos részek miatt nem kap kiemelkedőt se a látvány, se a játszhatóság, mert a játék többi részéhez képest minden rosszabbul néz ki: alacsonyabb felbontás, csak homokot látni mindenhol, pár sziklával vegyítve. Az irányítás harmadosztályú, valamint ránk erőltetik ezt a részt a főküldetések alatt is sokszor, hogy keresgéljünk alkatrészeket a buggynkhoz, amivel át tudunk menni egy másik területre, ahol harcolnunk kell a fejezet folytatása érdekében. Az üzemanyag szintünkre figyelni kell, mert könnyen ráfaraghatunk, ha elfogy. Szerencsére rengeteg lehetőség lesz tankolni, így igazából ez sosem fog túl nagy problémát okozni.

A harcrendszer annyira hasonlít a Kiwami-hoz, hogy pár erősebb ellenfél Mr Shakedown mozdulatát kapta meg egy az egyben. Persze változtatás is van benne, Ken mozdulatai teljesen máshogy néznek ki, mint Kiryué és a Hokuto nyomáspontok használatát is beletették, amivel kivégezhetjük vagy nagy sebzést tudunk bevinni ellenségeinknek egy jól időzített lenyomással, miután elkábultak. Élvezhetjük a belülről felrobbanó ellenfelünk látványát és a vérfürdőt, mert szó szerint annyi vér van a játékban, mint egy Mortal Kombatban. Akinek ez sok lenne,egy beállítási opcióval lecsökkentheti a paradicsomlé prezentálásának szintjét. Harcok és küldetések után kapunk tapasztalati pontokat, szintlépések után pedig tudjuk fejleszteni az életerőnket, a szellemi energiánkat, valamint új technikákat is kioldhatunk. Ami újdonság az a sors talizmánok használata, amiket korlátozott alkalommal használtatunk, de hatalmas segítséget tudnak nyújtani akár harcban, akár felfedezés közben (pl egyszer feltölti a járgányban az üzemanyagot, erősebbek a támadásaink). Ezeket is tudjuk fejleszteni, ha megvan hozzá a szükséges alapanyag, amiket a sivatagban tudunk összeszedni. Gyűjtögethető elemekből sincs hiány, ezek közül a kedvencem az ellenfelek halál sikolyai, amik extrákat is adnak. Akár fegyverként fel is lehet venni a manga design „OH MY GAH!” feliratot és azzal megölni a delikvenst. Hát nem nagyszerű játék?

Összegezve egy nagyszerű játékot kapunk, tele akcióval, humorral és drámával. Megállja a helyét egy Yakuza spin-off és önálló Fist of the North Star játékként is, sőt ez a lehető legjobb adaptációs megoldás, ami a Kenshiro kalandjával történhetett. Pár hiányosság azért van, a sivatagos részt lehetett volna jobban megcsinálni, több részlettel, több tevékenységgel. Második játszható karakter sem ártott volna Rei személyében, hiszen az anime-ben és itt is nagy szerepe van a szereplőnek. Hatalmas élmény lett volna a Hokuto mellett egy Nanto karaktert is irányítani! Akit elkap a játék hangulata, az remekül szórakozhat a végigjátszás alatt és a mellékküldetéseknek köszönhetően tennivalókból sem lesz hiányérzete. Ken és Kiryu rajongóinak kötelező vétel, de mások is bátran tehetnek vele egy próbát.

Mark_Za_Warudo