PikunikuTeszt

A Pikuniku annyira beteg játék, hogy csodálkoznék, ha nem karolná fel a Devolver Digital. Ja, hogy felkarolta... Akkor viszont a kör bezárult, bár nem tudjuk, a tyúk vagy a tojás volt előbb, mindenesetre a két fél alaposan igazolja egymást.

A Pikuniku egy síkban játszódó kaland/platformer, melyben nem kevesebbet alakítunk, mint a félelmetes bestiát, aki egy kis rózsaszín paca, lábakkal megáldva. És úgy különösebben nem különbözik küllemre a többi pacától, aki lakja ezt a világot. Mégis: mi alakítjuk a szörnyet, aki a barlang mélyén elszeparálva él - egy darab csukott ajtó választja el a külvilágtól, amire egy kilincs lenyomást követően rászabadulunk! És onnantól jaj a világbékének.

Vagy mégsem? Na jó, ennyi spoiler engedtessék meg: mégsem. A Pikuniku egy tök békés, aranyos játék, rengeteg abszurd humorral nyakon szórva. Eric Idle ha látná, biztosan megtörölgetné a párásodó szemeit. Az art design alapján sokaknak biztos beugrik a Locoroco, de ez senkit ne tévesszen meg: a két játék közti hasonlóságok itt ki is merültek.

A Pikuniku igazán jól csinálja, hogy a puritán eszköztára ellenére igyekszik változatos feladványokat nyújtani. Főhősünk tud ugrani, rugdalózni valamint bizonyos tárgyakkal interakcióba lépni, ennek ellenére igen sokszínű feladat-palettával találja magát szemben. Ahogy haladunk útunk során (szépen balról jobbra, ahogy az meg van írva) belefutunk a többi pacába és a problémáikba - amik gondolhatod, teljesen abszurd marhaságok. Például, hogy a madárijesztő jobban fél a madaraktól mint fordítva, rajzoljunk neki rémisztőbb arcot. Vagy hogy egy dinnyével kosárlabdázzunk (kosárdinnyézzünk) - kezek híján lábaink által.

Sajnos a feladatok nem igazán nyújtanak komoly kihívást, legfeljebb akkor, ha egy platformer szekvenciát erőltet ránk a program, mert mint platformer, nem tartozik a legjobbak közé. De a legtöbb megoldandó probléma kimerül egy minimális kis császkálásban és/vagy egy kis rugdalózásban. Szögezzük is le: a Pikuniku jutalom élményét sosem a kihívások abszolválásában kell keresnünk, sokkal inkább az azt követő újabb debil poénban, amivel jól megnevettet. A motiváció is itt keresendő: vajon mi lesz a következő őrült szitu amibe belekeveredünk.

A kaland mód mellett van lehetőség kettecskén elmókázgatni: erre specifikus coop pályák vannak legyártva. Itt a narratíva háttérbe szorul, az abszurd helyzeteket pedig a “szerencsétlenkedjünk együtt” című vidám társas program igyekszik pótolni. Ezek a pályák többnyire az ügyességünket teszik próbára, egy-két olyan szituációval, aminek megoldásához szükséges feltétellé válik a másik fél is. Ám mint mondtam, platformerként a játék közel sem remekel, így ügyességünk mellett a türelmünkre is nagy szükség lesz.

A Pikuniku egy igazán könnyed, és legalább ennyire mókás kaland, amit a nyilvánvaló hibái és gyengeségei ellenére nagyon lehet szeretni. Ha kedveled az abszurd humort, a színtiszta szívből jövő debilizmust, akkor egészen biztosan nem csinálsz rossz vásárt a játékkal. Ennek ellenére a kis dózisokban történő fogyasztása igencsak javallott: a harcedzett pythonok is könnyedén lefáradhatnak a tömör marhaságtól.