Assassin's Creed III RemasteredTeszt

Az Assassin's Creed III Remastered (innentől AC3R, ami jobban belegondolva a szövegbe rejtett Acer reklámnak is megtenné) megjelenésével kapcsolatban a Nagy Kérdés nem csak az, hogy hogyan sikerült megújítani a játékot, de legalább annyira az is, hogy szükség volt-e a megújítására. Elsőként a PC / PS4 / Xbox változatokat vittük tesztlaborba, a nemrég megjelent Switch verzió külön tesztet kapott mackótól - ezt a következő oldalon olvashatjátok.

A válasz nem egyértelmű. AC3R nagyon hasonló ráncfelvarrást kapott, mint a két éve megjelent Assassin's Creed 2 Remastered: nagyobb felbontású, részletesebb textúrákat, és elvileg helyenként részletesebb objektum és karaktermodelleket. Látszik a különbség? Igen, látszik, de mivel a geometria nagyjából változatlan, a lecserélt textúrák magukban nem csinálnak csodát, a játékon továbbra is határozottan látszik, hogy az előző konzolgeneráció gyermeke. A lecserélt bevilágítás az új textúrákkal kombinálva tud furcsa dolgokat művelni, és gyakorlatilag ugyanabba a csapdába esik, mint az AC2R: az átvezető animációkban szereplő karaktermodellek távolról és közepes távolságból jól (a korábbinál láthatóan jobban) néznek ki, de ahogy elkezdünk közeliket kapni róluk, olyan arcokat tudnak vágni, mintha a Ubisoftnál valamiért Krumplifejet (a Toy Storyból) használták volna referenciaként az elkészítésükkor. Az összekép még így is korrekt, de nyilván nem ez lesz az a játék, amit azért fogsz mutogatni a haveroknak, hogy leessen az álluk.

Ott van aztán maga a játék, ami már újkorában sem tartozott a kedvenceim közé, ennyi év elteltével pedig kifejezetten a gyengébben sikerült Assassin's Creed epizódok közé sorolom. A sztori gyengécske (pedig egy 5 felvonásos sztorivonal csúcspontjának kéne lennie), Connor személyében pedig a széria történetének tán legkevésbé kedvelhető hősét üdvözölhetjük - én is azok közé tartozom, akik sokkal inkább irányították volna apucit egész végig, Haytham sokkal karakteresebb figura, mint a fia. Boston, mint helyszín unalmas, és futni / mászni / ugrándozni se olyan jó benne, mint korábban Firenzében vagy Rómában. A másik nagyváros, New York egy kategóriával jobb, de az AC3R leginkább a vadonban van otthon; a Frontier a maga idejében komoly újdonságnak számított, és (noha a prevgen feeling azért itt is megvan a feldúsított növényzet ellenére is) teljesen jól öregedett - ahogy a szintén itt bemutatkozó hajózós részek is, pláne úgy, hogy itt víz effekt / szimuláció csere is történt a Remastered verzióban, és jelentősen jobban néz ki, mint korábban.

A pénzünkért kapott játékórák tekintetében nem érheti szó a ház elejét, a Remastered csomag a harmadik részen kívül annak (jól sikerült) DLC-jét (The Tyranny of King Washington), és AC univerzum eredetileg PS Vitás nyúlványát, az Assassin's Creed Liberation-t is tartalmazza.

Megéri megvenni? Nosztalgia-oldalról kevésbé, az AC3-ból szerintem sokaknak bőven elég volt egyszer. Hiánypótlásnak azonban teljesen jó, mert bár a harmadik rész finoman szólva sem a széria csúcsa, de korrekt szórakozás, a hozzácsapott két bónusztartalommal megfejelve akár hetekig is jól el lehet vele lenni. És akkor lássuk a Switch változatot!

Az Ubisoft nem hagyta ki a ziccert, és az Assassin's Creed III Remastered-et kipattintotta Switchre is. Egyrészről furcsa handheld-jellegű konzolon előrukkolni egy ilyen masszív, semmiképp sem buszos utazgatásra való játékkal, de másfelől érthető is a dolog. Egy ekkora világot megmozgató játék hordozhatóvá tétele egyfelől technikai kihívás, másfelől pedig mégiscsak van valami egzotikus élmény abban, hogy egy néhány évvel ezelőtti AAA játékot nyomkodunk a kezünkben.

Persze ehhez kell az is, hogy a játék mögötti tech szinjét elbírja a Switch moderált SoC-ja. A hármas számú „Remastered” Assassin's Creed ugyanis minden, csak nem a remastered változat. Fogalmazzunk úgy, hogy a Switch verzióval nagyjából az első konzolos kiadások minőségi szintjét kapjuk, azok összes pozitívumával és negatívumával. Első körben ott a teljesítmény: nem játszhatatlan, de érezhető, hogy amint kimászunk egy kisebb szobából vagy egy konszolidált beszélgetős átvezetőből, a képfrissítés handheld és dokkolt módban is be tud zuhanni 30 FPS alá. Hogy probléma ez? Nem egyértelműen. A program így is simán játszható marad, az pedig, hogy a kezünkben fogjuk az Assassin's Creed III-at, egyértelműen hosszan tartó rácsodálkozás kíséretében fogja elhessegetni a képfrissítés iránti aggodalmakat. Persze a netes felületek már most áznak az FPS-dropok miatt hullatott krokodilkönnyektől, de egy Switch szintű hardvertől elvárni a makulamentes (TM Keviny) HD élményt már eleve egy fals gondolat. (Ugye, egy zsebben hordott MP3 lejátszótól sem várhat el senki szónikus hi-fi koncsertót…) Az AC3R karakterei olykor sután, máskor nagyon vagányan néznek ki. Ugyanez igaz a környezetre is, valamint a handheld mód átlalános képi tisztaságára is, ami hozza a szokásos Switches "szőr"-mentét. A dokkolt mód annyit szépít, hogy 1080p-ben láthatjuk az akciót, ez az Xbox 360/PS3 korszakban azért messze nem volt elvárható paraméter. Cserébe a tévén komolyabb lassulásokat is láthatunk majd, és minden gyenge árnyék-effektus, alacsonyabb felbontású textúra, valamint a Switch korlátos adathalmához tömörített hangok is zavaróbbak lesznek.

A képek handheld üzemmódban készültek.

Bónuszként ehhez a csomaghoz is odacsapták a PS Vitás játékot, a Liberation-t. A rabszolgaság témakörét körbejáró, mocsárszagú, rabszolgasóhajoktól terhes epizód képi tisztasága sokat javult a PS Vitához képest, ráadásul a képfrissítés is (szerintünk) elfogadhatóbb, mint a hordozható Sony konzolon volt. Sajnos vannak olyan pillanatok, ahol azért elindul a nokedliszaggató effektus, de a képi tisztaság, még ha csak egy picit is, de talán szebb-élesebb lenne, mint a Connor-történetben. Emellett a Remaster itt tényleg közelebb áll a nagygépes megjelenésekhez, mint az eredeti Vita kiadáshoz - a Liberation kifejezetten jól néz ki, annak ellenére is, hogy egyszer zártabb, máskor pedig tág, de nyilvánvalóan üresebb terekkel operál, mint a nagytestvér.

Kinek ajánlható a Switch átirat? Leginkább azoknak, akik ezen a platformon játszanak, és korábban kimaradt nekik mindkét cím. A port messze van a tökéletes „remaster” fogalmától, de a használható-elfogadható kategóriában azért simén helyet tud találni magának.

mcmacko