Deathtrap Dungeon: The Interactive Video AdventureTeszt

Az itthon Halállabirintus címen megjelent Deathtrap Dungeon az első volt a Kaland, Játék, Kockázat (Fighting Fantasy) néven futó „lapozgatós” könyvsorozatban, amelyek az olvasóból a kaland alakulásában döntéseivel aktívan résztvevő szerepjátékost csináltak. Az egyjátékos kalandkönyvek sajátos műfaját Steve Jackson és Ian Livingstone hozták létre a nyolcvanas években, hazánkban máig kultusza van, és bár már '98-ban is megjelent egy Deathtrap Dungeon játék Playstationre, napjainkban élik igazi reneszánszukat ezek a sokakban nosztalgikus emlékeket ébresztő kalandok. A két éve hozzánk is ellátogatott Livingstone kalandjai mobilos átiratok formájában már hódítanak egy ideje, de szép lassan a konzolokat is bevették, tavaly például A Tűzhegy Varázslója Switch-re megjelent videojátékos adaptációjáról olvashattatok nálunk, de szintén tavaly a Deathtrap Dungeon Trilogy is megjelent a Nintendo konzoljára.

A nem éppen rövid című Deathtrap Dungeon: The Interactive Video Adventure a Nagy-Britanniában gyerekek számára készült és évtizedeken át futó Jackanory, Bedtime Stories és The Storyteller sorozatok stílusában készült, tehát van egy karosszékben ülő kedves mesemondó bácsink, Eddie Marsan, aki a játékmester szerepét betöltve teljes átéléssel narrálja a velünk történteket. Először megismertet minket az őrült Sukumvit báró csapdákkal teli halállabirintusának történetével a könyv bevezetőjéből, majd végigvezet a karakteralkotás folyamatán. Ennek érdekessége, hogy választhatunk előre létrehozott karakterek közül is, furcsasága pedig, hogy tulajdonságaink meghatározásakor akárhányszor újradobhatunk a dobókockákkal.

Amikor végre belépünk a labirintusba, minden nagyjából úgy folytatódik, mint egykor, csak nem mi olvasunk, illetve lapozgatunk ujjainkat több helyre bedugva az oldalak közé, hanem Marsan hol higgadt, hol feszült mesélésében tárulnak elénk az egyes jelenetek, majd a képernyőn megjelenő döntések közül választhatunk, ő pedig mondja tovább a könyv odavágó bekezdését. A képernyő bal felső sarkában látjuk a statjainkat, pénzünket és készleteinket, jobb oldalon pedig a hátizsákunk tartalmát, a térképet, illetve egy Beállítások gombot, ami mindössze egy kilépés és egy újrakezdés opciót takar, elvégre egy kb. öt órányi videóból álló játék esetében nem nagyon kell grafikai beállításokkal bíbelődni. Cserébe a videó-játék (höhö) játszható nagyjából bármin és a legkülönbözőbb méretű képernyőkön is jól mutat. Zavaró kissé, hogy a harcok kimenetelét eldöntő kockadobásoknál a dobás eredményét mutató ablak kitakarja magukat a kockákat, a mentési pontokat is mutató térkép használata viszont pofonegyszerű, az időnként felsejlő könyvillusztrációk pedig változatlanul baromi jól néznek ki.

A Deathtrap Dungeon: The Interactive Video Adventure összességében tehát egy videóval ellátott hangoskönyv, amely régi brit tévéprogramok hangulatában eleveníti fel sokunk egyik meghatározó gyerekkori kalandját. Érzésem szerint videojátéknak a minimális interaktivitás miatt túlzás nevezni, és őszintén szólva nem is én vagyok a célközönsége, mert ha választhatok, inkább csapnék fel egy könyvet vagy játszanék, ezért a pontozásától eltekintenék. Ennek ellenére úgy gondolom, már csak a hálás alapanyag és az igényes megvalósítás okán is van létjogosultsága, ahogy abban is biztos vagyok, hogy el fogja érni a maga közönségét, és talán további hasonló adaptációk követik majd. Kaland, Játék Kockázat rajongóknak kuriózumként mindenképp érdekes lehet, és nekem is kapóra jött megfázás mellé több részletben lejátszott esti mesének.

Deathtrap Dungeon: The Interactive Video Adventure | Platform: PC | Ár: 9 EUR | Kiadó / Fejlesztő: Branching Narrative Ltd | Megjelenés: 2020. jan. 21.