Pretending I'm a Superman - ajánlóM365

Hosszas előkészületek és egy sikertelen (!) Indiegogo kampány után hozta el a Wood Entertainment és a D'Amato párosa a Tony Hawk játéksorozat történetéről szóló dokumentumfilmet. A Pretending I'm a Superman hetven perce izgalmas és érdekes anyag, de főleg a skateboarding kultúra felől közelítők számára - sajnos a játék fejlesztéséről nem fogunk túl sokat megtudni, a készítők épp csak megkaparják a felszínt.

A D'Amato filmesei ehelyett gondosan építik fel a gördeszkás kultúra történeti idővonalát, főleg persze ámerikai szemüvegen keresztül vizsgálva az eseményeket. A hetvenes évekből indulunk, majd a nyolcvanas évek vonaláról megismerjük a későbbi nagyokat. Interjúk, visszaemlékezések és sok-sok archív felvétel mutatja be a szubkultúra hullámhegyeinek és völgyeinek történelmét. A kilencvenes évekre evezve aztán kapunk némi infót arról, hogy miként próbálkozott a piac az amúgy kiaknázatlan gördeszkás játékok vonalán boldogulni. Majd mindenki számára összeáll a kép: ahogy Sólyom Tóni barátunk beadja a 900-at azon a bizonyos X-Games eseményen, és az Activision-Neversoft párosa a nulláról indulva alkotja meg a játékot, ott történelem születik.

Szinte végig arra koncentrál a film, hogy a kultúrának milyen hatása volt a játékra, és vica versa - ilyen szempontból tehát sikeres az alkotó szándéka. Jelenségként mutatja be a sportot, és azt, ahogy a játék felforgatta az emberek és fiatalok hozzáállását a gördeszkázás iránt. Mullen, Burnquist, Tony és a többiek nagyképűséget és allűröket nélkülöző sztorikat mesélnek, (például arról, hogy miként tettek szert a játék által még nagyobb ismeretségre), és a zenei háttér felépítésében fontos szerepet játszó zenekarok tagjai is megszólalnak (Pl. Feldmann a Goldfingerből, vagy Bentley a Bad Religion-ből).

Ha a filmben jutott volna még plusz 10 perc a videojátékos vonalnak, vagy egy kicsit jobban megvágják a deszkázás korai időszakát bemutató részeket, akkor boldogabb lettem volna. Így videojátékos szemmel kicsit soványnak tűnhet a Pretending I'm a Superman. A megszólaló arcok (pl. a Neversoftos vonal) persze hozzák a kötelezőt, de végig azt várod, hogy mikor ásnak mélyebbre, mikor láthatunk egy kicsit jobban a kulisszák mögé. A sorozat kifutását bemutató szakasz is kifejezetten rövidnek tűnik - jóval több lett volna a témában, mint ami végül digitális szalagra került. Ami így marad, az végül egy érdekes, de nem hiánytalan korrajz, ami megér 70 percet az életedből, de csak akkor, ha nem csak a játék és a fejlesztői sztorik után szomjazol, hanem érdekel maga a deszkás szubkultúra is a maga érdekes karaktereivel.